Kis kertemben nyugalomban,
Zaj-szmogmentes állapotban
Lelkem száll.

Hűs lomboknak árnyékában,
Madarakkal társaságban
Béke száll.

Csőr-dal zeng csak, szellő libben,
Úgy tűnik, hogy gondom nincsen.
Imám száll.

Bár néma lelkem aggodalmas,
Istenhez szavam bizodalmas.
Mennybe száll.

Az úrhoz szólok...itt köszöntöm,
Tudom nem kell könyörögnöm.
Hitem száll.

Áldását bízva, csendben kérem,
Gyermekemnek ez segítségem.
Remény száll!

Dunatőkés, 2024. május 26.

Ágas-bogas tilalomfák között bujdokolva csak futok,
Bármelyikhez érek, úri kezembe jó nagy szálkát kapok.
Nem tudom, hogy érdemes-e küzdeni
Vagy a futásommal… csak menekülni?

Itt nincs indóház, bakter se… ki utat mutat,
Sínt is fölszedték... szemem a távolban kutat…

Vecsés, 2014. április 8. – Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként

Felhő szűri Hold
Sugarát tó tükrébe,
Lábát lógatja.
Hullám villan szemembe,
Emléket hoz szívembe.

Tó vizében ég
Szívem lángja...csepp emlék,
Szél szárít könnyet.
Vérünkben az őseink,
Lelkemben emlékeink.

Kapocs nem szakadt,
Közös élmény megmaradt.
Összekovácsolt.
Ifjúság szép emléke,
Kísér hozzád mennyekbe.

Unokatestvér,
És legjobb barát voltál.
Feledhetetlen.
Hiányod szívembe mar,
Bánat nem illan hamar.

Itt ülünk ketten...
Hisz veled beszélgettem.
Mécsesem úszik.
Láng, emlék ring tó tükrén,
Ide jártunk...te meg én.

Csendes az este,
Hold fürdik tó vizében.
Csobban a fénye.
Égbe száll sok gondolat,
Úr hallja csak hangodat!

Dunatőkés, 2024. május 21.

Vágyom közeled, édes Flórám!
Ölelve, hátad simogatnám…
Szerelmetes lelkem,
Kívánt egyetlenem.
Élvezném jelenléted, Flórám!

Valahogy most szívemben érzem,
Elmerengek egy semmiségen,
Tán szerelmes vagyok?
És a hold fenn ragyog?
Furcsa, de újra, úgy, mint régen...

Puszit nyomnék homlokodra; ám
Közben szép arcod simogatnám.
Karolva sétálnánk,
Egymást megpuszilnánk…
Élvezném jelenléted… úgy ám.

Itt volna ő, hisz tudom, szeret,
Megfogná szorosan kezemet.
Tán szerelmes vagyok?
És a hold fenn ragyog...
Úgy volna, ahogy régen Veled.

Lelkemben érezlek, én Flórám!
Ha itt lennél, becézne a szám…
Én üdvösségedet
Nyerhetem? Végletet…
Diadalmas kell legyek, Flórám!

Sétálunk csak mi édes-ketten,
Szeme pajkos, vágyó e percben,
Én szerelmes vagyok!
És a hold fenn ragyog!
Senkit, soha így nem szerettem.

Vecsés, 2019. március 10. – Mórahalom, 2020. január 12. - Kustra Ferenc - Romantikus LIMERIK csokor, amiben a páratlanokat én írtam, a párosakat; szerző,- és poétatársam Farkas Tekla.

Életkérdésekről, versben és apevában

Molyrágta már ez az élet,
Molyirtótól büdössé lett.
A régi télikabátom is már moly járatokkal telt,
Hallom, most is buliznak… az életem meg eltelt…

Kopott rongyos lét,
Nem épp nagy tét.
Élni még?
Csakis
Kín.

Itt
A vég.
Miért bújsz?
Állj ki elé!
Úgyis rád talál.

*
Én nem voltam és nem vagyok egy szekrényben,
Ha, akarhattam, kint lehettem a tűző napfényben…
így visszanézve, akkor miért volt életem idétlen?

Fényt
Épphogy
Maroknyit
Kaptam sorstól,
Leégtem. Miért?

Kiket szerettem,
Ők elmentek.
Maradtam.
Vétek
Ez?

Vecsés, 2017. szeptember 30. – Szabadka, 2017. október 17.– Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.