Az átok tán’ semmi, de nagyon ’sötét’…

(Páros rímesek)
Engem nem zavart, ha sötét a csendem,
Így nem látok semmit, de még leledzem.
Lehet, hogy az egész életet, élet-léti földem,
Úgy tudom, itt már hatan biztosan laktak előttem.
Nem nehéz nekem kiszámolni, hogy akkor én vagyok a hetedik,
Hetedíziglen elátkozott vagyok, így én vagyok a hetedik!

(3 soros-zártükrös)
A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng,
Én meg csak figyelem és észlelem, egy már leírt vágyam nagyon kereng.
A szobámban a vaksötét csendem, helyben szteppelve, csöndesen mereng.

(leoninus)
Az éji égbolt micsoda fényes lehetne, ha a rettenete vaksötét nem lenne.
A nappali árnyékok, már eltapostattak, gondolom, reggelig jól elurasodnak.
Az égi szféra zenéje bizony csak éjjeli manók meséje.

(senrjú trió)
Mereng a sötét
Fénye, de nem is látom…
Semmi is sötét…

Átokból nincsen
Kiút… van rettenete!
Égi a szféra?

Csend… élet sötét,
Átkom meg helyben szteppel…
Manók meséje…

Vecsés, 2021. augusztus 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.

Cinkék éneke
Túrára hívogató.
Kedv teremtő dal.
Nem költözik...jó neki,
Van ki télen eteti.

Kis rozsdafarkú,
Bozótban mint víg gyümölcs.
Daloló bokor.
Kedves hanggal énekel,
Kitüntetést érdemel.

Csuszka, és harkály
Fáknak törzsén kutatók.
Nagy rovarírtók.
Vérükben a gyógyítás,
Egyik sem volt iskolás.

Alj-bozót ága
Lombok alatt megnyúló.
Árnyék szabály!
Alant rigó kapirgál,
Kukacokat huzigál.

Veréb sokaság,
Mindenütt élelmesek.
Csipogó banda.
Városban vagy erdőben,
Otthonra lel ügyesen.

Szelíd gerle pár,
Fészke ügyetlen kosár.
Fióka félhet.
Szeretetnek jelképe,
Turbékol a szívekbe.

Kis-Duna mentén
Madaraknak édene-
Érint a béke.
Akad itt bőven termés,
Bús léleknek menekvés.

Dunatőkés, 2024. június 11.

Régen indult a menet.
Már évtizedek óta
Váltottunk jegyet.
A sors menetel,
És tetteink nyomát
A múlt fátyla lepi el.

Elsuhant növekvő fák alatt
Az évekbe tömörödött
Egyedi pillanat.
Tartósított emlék megmaradt.
A végtelenség kapujában,
Kapaszkodva egymásban
Őrizzük a másikat...

És nem is olyan fontos,
A szó mennyire folytonos.
Elég a gondolat!
A lelkünk összeér,
Hittel idéz múltat.
Egybeolvad mával -
Tudjuk...egymásnak
Tartozunk hálával.

Keresem az Északnyugati Átjárót,
Mint az életbeli egyetlen folyosót.
Kitörés lehetőségét, keresem... várkaput,
Mert, ha nem találom meg időn belül, úgy kaput.

Az Átjárón túl biztosan van Kánaán
De legtöbbünk nem jut oda csak az álmán.
Itt a letarolt puszta síkján már fű sincs,
Mert mi aranyásók várjuk, lesz-e ott kincs.

A nagy keresésben már sokan elbuktak,
Voltak olyanok is, kiket elárultak.
Ha meggondolom, mikkel nézek még szembe,
Felmerül, belebukok lehetőségbe?

Nincs rakoncám, mire rátámaszkodhatnék,
Sőt szekerem se, miről körülnézhetnék.
Kilátásomat takarja kóró erdő
És ez olyan, mint fövő húson a fedő.

Ki az ki elmondhatja, a jövő mit hoz,
Merre lehet menni, tán az Átjáróhoz?
Keresem az Északnyugati Átjárót?
Eddig még nem találtam csak halálhágót.

Vecsés, 2002. január 25. - Kustra Ferenc József

Az ember csak nézi a fent egyenest feszülő kék eget
És szeme sarkából észreveszi, koszos előfelleget.
Ezekből fog esni talán a savas eső?
Ez sem a régi már, a vastag esőfelhő…

Éppen úton vagyunk, kergetjük a munkanélküliséget,
Beszlopáltuk közben, a kis kulacsban maradt semmiséget.
Erdőben van a sok darabos nylon-sátor táborunk,
Odamegyünk, ez mindannyiunké, a mi háborúnk.

Nincsen ott spájz, nincsen fürdőszoba,
Télen sem fagytunk meg, mi kész csoda.
*
(Senrjonix trió)
Bujdosó élet
Hiányzik a lételem…
Napi tengődés.
Hűtő, asszony, otthon, konyha nincs,
Nekünk itt, a szárazkifli kincs.

Kilátástalan,
Oly’ bizonytalan jövő.
Szabadság álca.
Otthontalanok sorstársak,
Itt is felmennek az árak!

Várunk van nylonból,
Nagy esőben beázik.
Gatya csavarás.
Lelni itt is jó és még rossz embereket,
Élet másként tréfálja az egyedeket.
*
Az ember figyeli a nagyon közeledő, koszos esőfelleget,
De, még lehet örülni, hogyha láthatja a fent feszülő kékséget.

Vecsés, 2015. május 5. -Kustra Ferenc József- ismertségemből: tanulmány.