Az advent, már meg is érkezett

Új körvonalak,
A nagy időkanyarban.
Meghitt fényesség.
*

Közeleg ünnep?
Mint röpke lét-rész itt van!
Kár, hogy oly? rövid.
*

Majd, karácsonykor
Összegyűlik szeretet.
Mindenkiben van?
*

Ajándékozás,
Meghitt beszélgetések.
Szeretet tolul?
*

Mindig így kéne,
De az élet más! Zordas.
Mily? mindennapok?
*

Apraja, nagyja
Örülhet a másiknak.
Képmutatást ne!
*

Hibát ne keress
Ilyenkor, és ne gyűlölj?
Inkább csak szeress.
*

Békesség vágya
Uralkodik mindenkin.
Szeretet ünnep.
*

Jő már és közelg?
A szeretet ünnepe.
Meghitt karácsony.

Vecsés, 2013. december 17.- Kustra Ferenc ? íródott: az adventről szenrjú csokorban?

Libbent a szoknyád, ó, Barbara,
Pont nem arra néztem, én marha.
Életpillanat volt,
Mi nem halmozódott.
Férfiembernek, úgy fáj ez ma.

Csak jöttél velem szemben Böske,
Csinosságod? látókörömbe.
Élmény volna veled,
Sütizni, ha eszed,
De, Te buszhoz mentél eleve.

Együtt kéne ülnünk, úgy vágytam,
Presszóban társra? nagyon vágytam.
Eszter mond, merre jársz?
Vagy valahol rám vársz?
Egyedül, csak ittam, rókáztam.

Vecsés,2018. december 20. ? Kustra Ferenc ? Romantikus LIMERIK csokor

Sohaj


Könnyezik a szürke égbolt,
sóhajt és sziszeg a Sóhát.
Csend és némaság honol,
egy cinege hallatja hangját.

Jobbra a falum szendereg,
gyermekkorom álomvilága.
Templom és iskola mered,
házak közül e nagy világra.

Balra Parajdunk füstölög,
tornyok, otthonok, bánya.
Távolban fehér köd püfög,
ráborulva a fenyőfákra.

Sóvidéknek sóhaja leng,
nem várt ilyen csapásra.
Egyszer ennek is vége lesz,
Isten népe már alig várja.

Lesz még itt puha hótakaró,
változik minden kint-bent.
Vágtat az Újév is ,jót akaró
fehér és tiszta lesz minden!

Amikor megszólal a gitár a kezemben
Késő nyári délután,
A szerelem tűztengerén
Lassú táncot jár a halál.

És ha jön az éj,
Könnycsepp perdül az arcomon.
Akkor úgy szeretnék meghalni az ajkadon.
Zokogva sír a lelkem, hol vagy, szerelem?

Messze szállnak az égen a kismadarak,
Jön a tél, sivár lesz itt a táj.
A szerelem rózsaszín szemüvegét leteszem.
Mert te rútul elhagytál!

Állítólag rénszarvasok húzzák a szánját,
De, akkor miért cipeli hátán a zsákját?
Eljön majd hozzánk, holnap virradó reggelre,
A gyermekek-felnőttek nagy-nagy örömére.

Kis csizmák és cipellők, az ablakban,
Nyugodtan várakoznak szépen, sorban.
Télapó végül, valamikor megérkezik,
A tiszta kis csizma és cipő mind megtelik.

Gyere, mert nagyon várunk,
Maradj kicsit még nálunk.
Tudjuk szánod kint vár már,
Máshol is sok gyerek vár.

Odakint, hideg szél fúj, és szállingózik a hó,
Mi meg itt bent ülünk és jó meleg a kandalló.
Piros a ruhád, mint egy szerető szív,
Gyere, mert a sok gyermek, már nagyon hív.

Szép a történet, reggelre minden teljesül,
Sok kis cipőben a sok-sok ajándék beül.

Télapó, idén, most elbúcsúzunk
De, majd, gyere jövőre is, várunk?
Szakállas Télapó a barátunk!

Vecsés, 2016. május 31. ? Kustra Ferenc