Ó, az a karácsony…
Van kinek rémálom.
Nincs mindenhol ajándék gyereknek,
Gyereket, nem mindenhol szeretnek.

Ó, az a karácsony…
Van hol tündérálom.
Van hol együtt díszítik a fát,
Élvezik egymás ajándékát.

Ó, az a régi karácsony…
Hajléktalannak, félálom,
Mert tudja, ez a szeretet ünnepe,
De neki, totál kint van az ülepe.

Ó, az a karácsony…
Én azt, már úgy várom.
Nálunk mindig van ajándék,
Szeretet megnyilvánulék.

Ó, a karácsonyt… ha várják,
Mindenhol kellene, hogy várják!
Szétosszák Isten ajándékát…
Szétszórják, a szeretet magját.

Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

Karácsonykor szeretik egymást az emberek?
Akkor a hétköznapokról megfeledkeznek?
Mindenki mutatja a jobbik oldalát,
Mutatja a szeretetét… kibontanád?

De ki nem mosogat, az akkor se
Ki nem főz finomat, az akkor se.
Kiben a gonosz lakik, az olyan…
Annak szava ekkor is vérfolyam…

Modern családban elveszett Isten?
Innentől pedig már, tán’ hit sincsen.
Hit nélkül nincsen család, szeretet,
Óh… hit nélkül nevelünk gyereket.

Modernség jó gondolat EU- ban,
De károsan ható a családban.
Modernség szétzilálja családot,
Tépi, mint a vad szél a pókhálót.

Vízióm… mindig szeretni kellene…
Karácsonykor itt volna az ideje,
De ha nem, akkor is most, legalább illene
Szeretetet mutatni, mi megérintene.

Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József

Merengek, sodródom az Időben.
Hirtelen úgy tűnik -
A fogalomnak hitt
Folyam maga az Isten.

Vagy talán egy angyal
Kit megbízott e feladattal
Láthatatlan jelen legyen,
Hogy láthatatva legyen Jelen.

A jelenben, ahogy van a Most
Csupán egy villanás - szertefoszlott,
És a múltból hozott életet
Elrejti - mint időképeket.

Ő az élet , a végtelen őrzője
Mert neki van csak elég ideje
Hogy teret , anyagot tartson
Össze. Övé az erő a hatalom

És a dicsőség is, mert nélküle
Nincs tér, és anyag vetülete.
Ő maga az űrnek lelke
Ki a Mindent teremtette.

A felfoghatatlan erő
Maga a lét-idő;
Rendszert alkot a végtelenben-
Ott lakozik az Istenben.

Ha az idő nem lenne,
A világ is eltűnne.

Mezítláb a forró kövön
Miközben
Verejtékem letörölöm
Felhevült talpammal kacsázva
Lépkedek a holnap utánba,
És megyek még tovább
Ameddig lehet...
Ameddig bírom.

Mindeközben a térben
Araszolgat
A mindig gördülő
Híguló idő,
Hol hűsítő remény
Kecsegtet,
Hol majd vacogva
Reszketek,
Örökre elcsendesedek.

A ma pirító sugara
Elkísér utamra,
Mert csaltam
Még némi fényt
Szemembe,
Tüzet loptam
Szelíd szivembe
És Istentől
Ráadásul kaptam
Reményt a holnapra.

A játék üzlet csarnokába
Tátva maradt a gyermek szája
Ilyen helyen nem járt soha
Csak falujukban a kis boltba

Édesanyja szentül megígérte
Ha jól tanulsz ajándék lesz érte
Elviszlek a fővárosba
A legnagyobb játékboltba

Ami tetszik választhatod
Ha elvégzed a feladatod
De most vigyázz testvérkédre
Amíg hazaérek majd estére

Tudod apa messzire ment
A szívünkben van most idebent
Anyának ezért el kell menni
Hogy legyen mit az asztalra tenni

És így folyt hosszan az esztendő
Szemében öccse is lassan felnő
Úgy érezte az ígéret
Csak amolyan szóbeszéd lett

De ádventre mit ád Isten
Szól az anya mézédesen
Elmegyünk ma a fővárosba
Veszünk ezt-azt karácsonyra

A játék üzlet csarnokába
Elgurult a gyermek álma
Mert minden kütyü olyan drága
Anya ezért járt annyit munkába

Megszeppenve csordult könnye
Nem kell a világnak semmi kincse
Elég lesz ha karácsonyra mindörökre
Egymásnak örülnek anya ő s a kisöccse.