Ajánlom: Szabó Lajos, kedves rokonomnak…

Iszod a bort kancsó számra,
Poharazva veszed szádra.
Ettől lesz sok gyomorsavad,
Aztán jól érzed magad.
Eszel hozzá jó szalonnát
És egy jó fej vöröshagymát.
Mondja is a kedves nejed,
Eliszod Te már az eszed.
Nincsen baj hajad alatt,
Igen jól tartod magad.
Edzed magad hétről hétre,
Adsz a magad szépségére.
Erős vagy mint vénülő bivaly,
Érmet is szereztél tavaly.
Súlyzók közt kelsz-fekszel,
Fekve- állva nyomod fel.
Idd a bort tovább-tovább,
Még nem jött el a netovább.
Ha meghagyod a borocskát,
Szétfeszíti a hordócskát.
Azért készült, hogy megigyad,
Nem lesz jó az, ha megmarad.
Edzd a tested kívül-belül,
Éld életed szertelenül.
Egy borissza mit tegyék?
Igaz magyar bort igyék!

Budapest, 1997. február 14. – Kustra Ferenc

Kedvesem, nagyon hiányzol…

Kedvesem a vágyam, már biz' ám
Elhatalmasodott Dorinám.
Mindig ábrándozok,
Lelkemben harcolok.
Ha közelben lennél, imádnám!

Kedvesem, élvezném szépséged!
Vágyom én a nyílt közelséged.
Mindentől félnélek…
Óvón ölelnélek...
Naponta csókolnám a kezed.

Kedvesem, beszélni jó volna,
Párosunk nagyokat sétálna.
Kart, karba öltenénk,
Szerelmetesekként!
Tavasz, padon, jó élmény volna!

Kedvesem, reggel kávézhatnánk,
Délben ebéd, majd bort kortyolnánk.
Kezed, sokat fognám,
Szívem, eléd tárnám.
Délután pihenőt tartanánk!

Kedvesem! Szépséges Dorinám,
Én te igazad, nem vitatnám.
Segítség konyhában...
Meg a kertásásban.
Lehetnél már párom, Dorinám.

Kedvesem! Mindennap ver a víz,
Ha rád gondolok én… nem szájíz.
Gyere-gyere várlak,
Hadd éljünk a mának.
Dorinám! Légy párom... oltárdísz!

Vecsés, 2019. január 6. – Kustra Ferenc – Bálint napi - anaforás LIMERIK csokor, kedvesemhez

(10 szavas)
Ha nem inged, ne vedd magadra,
Tested, még végül elkoszolódna…

(Senrjon)
Emberben nincs szeretet?!
Borzalom, hogy fő-faj ilyen lett!
Vég előjele?
*
Emberben nincs szeretet?!
Oroszlánoknál van-e ilyen?
Kipusztulnának.
*
Emberben nincs szeretet?!
Elefántoknál nincs hiánya.
Családszeretők.
*
Emberben nincs szeretet?!
Emberiség, modernség, kütyük.
Embertelen lét.
*
Emberben nincs szeretet?!
Okos telefon… Társak hiány.
Személytelenség.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nőknek karrier! Férfi vemhes…
Kézen állva járj?
*
Emberben nincs szeretet?!
Női identitás kiveszős.
Legyőzni férfit…
*
Emberben nincs szeretet?!
Férfi identitás sincsen már.
Szűnő apaság.
*
Emberben nincs szeretet?
Apa, anyaminta kis is vész?
Más népeknél is?
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyermeknevetés kihalóban…
Gumibaba nők!
*
Emberben nincs szeretet?!
Nők egyre férfi gyűlölőbbek…
Edzőteremben.
*
Emberben nincs szeretet?!
Főzni minek? Gyerek pizzát kér.
Gyomorbetegség.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nő nem főz, mert mosogatni kell...
Körme letörik!
*
Emberben nincs szeretet?!
Férfi, telefont nem rakja le...
Hűtőben van sör?
*
Emberben nincs szeretet?!
Együttműködés nagy hiánycikk…
Magányos hősök?
*
Emberben nincs szeretet?!
Vasárnap. Család. Gyorsétterem.
SMS –eznek egymásnak!
*
Emberben nincs szeretet?!
Normális a lét, ha van cola?
Gyümölcsteákat?
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerekekkel, jó kirándulás…
Videó játék.
*
Emberben nincs szeretet?!
Kisbabanevelés TV –vel… Nézi!
„Neveletlen” lesz!
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerek telefonja legdrágább!
Nevelés helyett…
*
Emberben nincs szeretet?!
Isiben is legyen, legmenőbb!
Csak drága legyen.
*
Emberben nincs szeretet?!
Gyerek részeg? Most, gyomormosás…
Nem baj kicsikém...
*
Emberben nincs szeretet?!
Család nyelvezet: káromkodás!
Szülő a szidott…
*
Emberben nincs szeretet?!
Szülő, biz’ nem együttműködő.
Honnan is tudná?
*
Emberben nincs szeretet?!
Mint tűzvihar terjed butaság!
Nem szok’ olvasni.
*
Emberben nincs szeretet?!
Más nációknál nyolc gyerek van…
Erős hitűek.
*
Emberben nincs szeretet?!
Elbutuló sok társadalom!
De majd megszűnnek!
*
Emberben nincs szeretet?!
Egyes népek már eltűnőben…
Tudatlan ragály.
*
Emberben nincs szeretet?!
Honnan, mitől lenne szeretet?
Sok a bunkócska!
*
Emberben nincs szeretet?!
Ember jó dolgában meghülyült!
Tűnő visszaút!
*
Emberben nincs szeretet?!
Ember a kifinomult agyú!
Felsőbbrendű lény…?
*
Emberben nincs szeretet?!
Szép-fontos szeretet, de nincsen…
Sötétség, mint köd!
*
Emberben nincs szeretet?!
Szeretet szépsége kellene!
Az munkával jár…
*

(Bokorrímes)
Fél a pár, több gyerek sokkal többet eszik, az sokba kerül.
Pedig egész évben spórolni kell. Balira elmenekül,
Nyaralás okán és ott pénzt szórja. Szegényen hazakerül.

(3 soros-zárttükrös)
A krokodilok kétszázhatvan millió éve földlakók!
Közben meg csak diónyi az agyuk. Identitás megtartók…
A krokodilok kétszázhatvan millió éve földlakók!

Emberben nincs szeretet?!
Aki nem tud szeretni, hogy él?
Jó sokan vannak!
*
Emberben nincs szeretet?!
Csak szabadsága, joga legyen…
Lelkének ez kell!
*
Emberben nincs szeretet?!
Azt talán tudja hol a helye?
Templomba nem jár.
*
Emberben nincs szeretet?!
Nem tud szeretni, nem is hívő…
Más népek meg, hogy?
*
Emberben nincs szeretet?!
Igénytelen, identitás sincs…
Uri ön-buta...
*
Emberben nincs szeretet?!
Külön lakás, okos telefon…
Cehet ki állja?
*
Emberben nincs szeretet?!
Mi lesz velünk, csak úgy eltűnünk?
Ez Istennek útja?

(Senrjú)
Gonosz butaság.
Azt állítják ez-az... jó!
Ember lesz vesztes.
*
Szeretetlenség,
Együttműködés hiány.
Önfeloldás gyors…
*
Életerős faj
Saját módszerrel legyőz!
Gyengék pusztulnak.
*
Nekik oly’ fontos:
Majd elköltözünk Marsra!
Szeretetlenül.
*
A krokodilok?
Értik élet lényegét.
Igazi siker.

(10 szavas)
Ha nem inged, minek vennéd magadra?
Tested, koszba bele ragadna…

Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc – Íródott fél-haiku lánc-szerű senrjon versformában és Alloiostrofikus versformában.

Bizony vannak ilyen esetek… hétköznapi pszichológia.

Nekünk már az emberi mivolta, csak régi emlék, tán’ árnykép,
Ezt aztán a négy fal magába szorította, most így él, ekképp.
Riasztja szegényt a fény, az árnyék, a hajnalpirkadat és az estfény,
A magányában, magányának szavalja mindig azt a verset, egy lény…

Néha zenét hallott, felvidult és csak ropta
Őrült ütemet diktálta reszkető lába.
Néha talán zenét is hall és akkor egyedül ropja,
Ütemtévesztő is és kezeivel combját csapkodja.

De rájött, hogy ritmusát a szívéből lopta,
És újra lett mi volt is: magányos és kába.
Mikor, ha annyit felismer, hogy a ritmust a saját szívéből lopta,
Vissza is megy, újra lesz, mi volt, magánya a „létébe” visszalopja!

Segítsége már nincsen, a sorsa darálója magába szippantotta,
Segítsége nem lehet a magánya… éppen, mi darálóba tuszkolta.
Elméjétől a szeme oly' fakón színtelen, a régi szép csillogása elmúlt,
Elméjétől, annak betegségétől, együttműködése szemében kifakult.

(3 soros-zárttükrös)
Nem lehet vele beszélni, kommunikálni, kérdezni, kommentálni, együtt élni,
Léte végzetes, beleszorult sorsába, mi hagyta betegségét kialakulni…
Nem lehet vele beszélni, kommunikálni, kérdezni, kommentálni, együtt élni.

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Pedig mi szerettük egymás gyerekek, jó anya volt, igen jó feleség,
Pedig egymásnak hangoztattuk, hogy a miénk igazi családféleség…
Pedig mi szerettük egymás gyerekek, jó anya volt, igen jó feleség.

(Senrjon)
Kinek sorsa, gaz Ámok,
Annak élete, gazos páholy!
Már csak élőlény…

Vecsés, 2021. február 6. – Kustra Ferenc – Kurdi Ferenc: Az őrült c. versének átirata a szerző engedélyével!

Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom

Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.

A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
Elhelyezzük a stílus megértése házába.

Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.

Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.
Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom

Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.

A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
Elhelyezzük a stílus megértése házába.

Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.

Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.

A stílus azokat a kifejezéseket keresi, az olvasói véleményhez,
Melyek a legjobban stimmelnek az egyéni vonásokkal is gazdagított élményhez.

Művészi kifejezésben az író egyénisége érvényesül, hozzánövekszik...
Az író a kifejezés és az érthető tartalom azonosságára törekszik.

A törekvés útja: az élmény színeződései teherbíró
Módon kerüljenek át, egyre jobban a műbe… mi strapabíró,
Egyre fényképszerűbben rajzolja, önmagát láttatva az író.

Az élménynek benne kell rejtőzködni olvasónak... a mondatba,
És ez a művészi anyag, az író egyéniségét hordozza…
Az egyéni szintet, semmiképpen ne veszítsük... sikoltozza!

A kezdők ügyesek? Még ne vegyék a bátorítást magukra,
Ők még csak figyeljenek, hogy művük ráfeszüljön alapokra!
Az író ott kezdődik, hogy törekszik az igaz művészetre,
Kerüli a pongyolaságot, törekszik a tökéletesre.

Az írók céljaik megvalósításában, mesterségbelien is művészek,
A stílus tetszetős formálásában, ahogy felhasználtak a követelmények.
Az írónak ismernie kell a hagyományokat, a lehetőségeket,
És az olvasó is akkor érezheti, hogy most kap új eszmeiségeket.

A vers az a műfaj, melynek a fejlődése jórészt stiláris kérdés
És, hogy a versben legerősebb a hagyomány szerepe... nem is kérdés…
A költő vershagyományokból születik. Ki milyen lesz, az más kérdés.

Prózában minden értelmes ember talán... ki tudja fejezni a gondolatait,
De verset csak az tud írni, aki tudja mi a vers, tudja saját teóriáit…
Aki olvasott verset, és aki igazán a lelkében éli meg a sorait.

A ritmus, a versforma és a rím, már régi dolgok, nagyon nagy feladat.
Kezdő költő csak vershagyományból ismerheti meg… neki még nagy falat.
Az állandó élményanyag úgy kerül ki igazi költő lelkéből,
Ha a kifejezés különbözik a többi vers kifejezésétől…
A vers nem szereti az azonosságot és szépségesen, és éppen emiatt
Igazi költő kifejező készlete a legművészibb legyen, írás alatt!

A vers önmaga a legkövetelőbb, nem tűr más tekintetet,
Mert nem tűr meg két teljesen azonosra írt költői képet.

A vers kötöttsége magyarázza a szigorú szabályokat,
A rímelés mestersége is fenntart ilyen, jó szabályokat…
Az azonos rímek ismétlődhetnek és ismétlődnek,
De a meglepően hangzó rímpárok, már feltűnőek…

A magyar nyelv hangtanilag három csoportra különíthető,
És ezek a csoportok az e -ző, az i -ző és még az ö -ző.
Az irodalmi nyelv, az e -ző nyelvjárást vette alapul
És a jogi nyelvezetben is ez szolgál törvényírásul.

Felfedez, mondjuk és írjuk, tiszta e -zéssel,
Fölfedez… már szebben hangzik, némi ö -zéssel…
Nem hangzik valami szépen, de uralkodó az e hang, író ettől óvakodik,
És a nagyon gondos írók, ezt az egyhangúságot messze, messzi ki is kerülik.

A stílus egysége erősen megköveteli a kifejezett, leírt gondolat
És környezet hűségét, a szavak stílusában is, mint értető hátsógondolat.

A helyes stílustörekvés újat akarhat, de nem erőlködve,
Az erőlködés mindig nevetséges és a munka fölöslege…
Az ismétlés, megfosztja a stílust… attól, mi művészi jellege.

A köznapi kifejezések (konvenciók) állandó használata
Megfosztja a stílust a művészi jellegétől… rossz szóhasználata.
Aki megelégszik a mindennapi kifejezésekkel, az nem művészi író,
A konvenció nem… a művészi stílusjobbító követelményeivel bíró!

Poétaság? Affinitást igényel, és mély alázatot,
Akkor írj, ha identitást érezve hozol áldozatot…
Még fontos, hogy mindig kezeld magadban a sok változatot...

Vecsés, 2015. november 25. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.