Dicső múltnak gyökeréből
Sarjadnak még cserjék
Ó-anyának hűs árnyékát
El nem felejtették.

Sejtek szintjén szeretete
A génekbe lett táplálva
Mindegy neki milyen földből
Jön elő a hajtása.

Virágzik még sok-sok réten
Szép nyelvének zamata
A magyarrá lett hű szíveket
Ősi forrás táplálja.

Hazafiak vére gyógyír
Hősök lelke manna
A nemzetnek igaz sarja
Nyelvét el nem hagyja.

Összegereblyézni!
Mint az ősz s a tél hulladékát
Tavaszt várva-
A megstrapált személyiséget
És gondolatot egyaránt.

Átfésülni!
Utat engedve a sarjadónak.
Az érdemeset összeszedni
A felesleget
A rothadót eltemetni.
A megtisztulás műveletét
Elvégezni
Önmagunkkal is!

Szükséges a megújhódás-
Az újra-éledőt
Felcímkézve dobozolni
Csoportosítva a konzekvenciákat
Ezáltal csökkentve a hibalehetőségek
Ismétlődő periódusát.

Szétszórtságunk kevésbé feltünő
Amennyiben rendezett
A belőlünk eredő
Káosz!

Begyűjteni a szeretet által
minden gondolatot
Aztán átadni bizonyosságként
Kételymentes burokban
Az igazszó erejét
Csokor gyanánt
Időnként-
Megtisztultan könnyebb lehet
A naponta ránk várt Menet.

Naponta tisztán látni
Nehéz feladat - ellent állni.
Emóciókkal párhuzamosan
Sokszínű igazság verseng
Az értelem kegyeiért,
És amelyik győzedelmeskedik -
Az ésszel, s a tettel rendelkezik.
A háttérbe szorult érvek
Csak esetleges lehetőségek-
A tudat színterén, ha eldől a csata
Az a lélek akarata.

Ott...ahol....valahol
A masinéria ködben zakatol,
És fennhangon karattyol-
Az újrendnek itt az alkalom.

Leplezett viasz vigyor alatt
Nem látszik az alvadt
Vér- a fog éppen mibe harap.
Egymásnak - megemelt kalap.

Tisztséget betöltők
Tisztességesnek feltűntetők
Tisztelgéssel mutatják- a tűntetők,
Csak mihaszna rend-szer tűr-het-ők.

Tűntetést a tűntetők ellen -
Az a kitűntetett, érdemi szellem,
Mert az az igaz , s hiteles jellem-
Ami a kitűntetetteknek kellem.

A kapzsiság éhség -
Űrbéli fekete lyuk!
Több melyiküknek jut?
Nekik csak ez a kétség!

A köz-fontosítottaknak jár az érdem.!
Más-t nem is lehet - hozzájuk mérten,
Mert nincs másokban annyi vér-szem!
És a Rendnek nem fontosak!; - nem is kétlem.

Ott.....ahol.....több helyen valahol
A kapzsiságnak még nyílik alkalom,
Fontos, hogy az ön-vérszem vért nem látott!
Mert ott van a jámbornyáj - az, ki arra hivatott!

Hatalom, bíbor, bársony, dicsőség-
Van, hogy ez kijárt örökség!
Alapozatlanul semmi kétség -
A népnek ott marad a kötelesség!
Meg a tudat,
Hogy tapsolhatja az urat.

Tele van a világ, hangsúlyos, szép szavakkal,
Az ember meg papol a jóról és a szépről,
Közben meg éli életét, vaskos hazugságokkal,
Mert nem vevő a valós állításokra, már régről.

Modern ember agya többségében kimosott,
Mint a használt, régifajta gyermekpelenka.
Mit hall, nem tudja felfogni, neki az nem tisztázott.
Agya is olyan unalmas, mint egy gumipelenka.

Emberek többsége, maga a terelt tömeg,
Nem tudja, hogy csődtömeg.
*
Harsogja a maga igazságát,
Fennen hirdeti szabadságát,
Elárulja, a taposhatóságát.
*
Kommunikálni nem képes,
Szájából a szó, mind véres…
Magának készséges.
*
Mindenhonnan hallani az oly’ szép szavakat.
Ne hidd a hazugságokat.
*
Versenyben hordja rőzsét
Vasorrú bábával, vesszőjét.
Hiszi, több lesz! Fenét…
*
Kirándulni centerbe jár,
Ott hallott dicséretet már,
Mit hazavisz, bélsár.
*
Ne hagyd magad, szívják véredet,
Itt a tavasz, megjött kikelet…
*
Álomban kószál
Az elérhetetlenség.
Vágy teljesülés.
*
Szerelem jege
Akit elért, elveszett!
Zöld szemű szörny les…
*
Nevetés, lehet,
Hogy fájdalom álarca.
Mindig mosolyogj?

Vecsés, 2015. április 25. – Kustra Ferenc József- Versben, 10 szavasokban és senrjúban…
Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.