Karmester beint...
A kakas kukorékol,
Indul a koncert!
Tyúk kotkodácsol,
Ritmust kapar körmével,
Szünet-jel-nélkül.
Gólya kelepel,
Kerepel hozzá harkály.
Daluk fahangú.
Rigó jól fütyül,
Fülemüle trillázik.
Tavaszi zengés.
Veréb csipogó,
A csuszka vígan csacsog.
Laza-csendélet.
Fecske csivitel,
A tengelic csattogó.
Nyár-csilingelő.
Cinke pistyogó,
Rozsdafarkú csak csetteg.
Sztereóhangzás.
Vadkacsa giggant,
Tó partján vadlúd sziszeg.
Gágogó banda.
Kukkant a kakukk,
Reptében vércse vijjog,
Figyelem-keltő.
Kerregő szarka
Tolvaj, károg a varjú.
Csel-mesterek!
A fogoly rikkant,
Riadt fácán kerregő.
Egérút-ütem.
Galamb turbékol,
Pacsirta dala csobog,
Napfény-pianó.
Sirály sipítoz,
Csóka csattog ércesen.
Rezesbanda klub.
Krákogó hollók,
És fémes pulyka ricsaj...
Rekedt-kórus-hang.
A bagoly huhog,
Bíbic buggyant szaggatva.
Dong, zúg-búg az est.
Vidéki koncert,
Nyitott fülnek csemege.
Ingyenjegyes nap!
Dunatőkés, 2024.március 2. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrju csokorban.
A kakas kukorékol,
Indul a koncert!
Tyúk kotkodácsol,
Ritmust kapar körmével,
Szünet-jel-nélkül.
Gólya kelepel,
Kerepel hozzá harkály.
Daluk fahangú.
Rigó jól fütyül,
Fülemüle trillázik.
Tavaszi zengés.
Veréb csipogó,
A csuszka vígan csacsog.
Laza-csendélet.
Fecske csivitel,
A tengelic csattogó.
Nyár-csilingelő.
Cinke pistyogó,
Rozsdafarkú csak csetteg.
Sztereóhangzás.
Vadkacsa giggant,
Tó partján vadlúd sziszeg.
Gágogó banda.
Kukkant a kakukk,
Reptében vércse vijjog,
Figyelem-keltő.
Kerregő szarka
Tolvaj, károg a varjú.
Csel-mesterek!
A fogoly rikkant,
Riadt fácán kerregő.
Egérút-ütem.
Galamb turbékol,
Pacsirta dala csobog,
Napfény-pianó.
Sirály sipítoz,
Csóka csattog ércesen.
Rezesbanda klub.
Krákogó hollók,
És fémes pulyka ricsaj...
Rekedt-kórus-hang.
A bagoly huhog,
Bíbic buggyant szaggatva.
Dong, zúg-búg az est.
Vidéki koncert,
Nyitott fülnek csemege.
Ingyenjegyes nap!
Dunatőkés, 2024.március 2. -Ostrozánsky Gellért - íródott: senrju csokorban.
Csak köröz és kerülget a fránya.
Jöjjön bármily’ svunggal, fene bánja.
Ma is megmutatta fél orcáját,
De nem vette le nálunk a kabátját.
Pedig hívom, marasztalom kedvesen.
Boldogság csörgedezne át eremen,
Ha végre már beköltözne hozzánk.
Az lenne finom, mint az ízes fánk.
Szerencse az mit mindig ostorozok,
Pedig dicsérni az, mit én akarok.
Még mindig nem ad alkalmat erre,
Ő, ki az életem fenegyereke.
Vecsés, 1998. október 14. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
Jöjjön bármily’ svunggal, fene bánja.
Ma is megmutatta fél orcáját,
De nem vette le nálunk a kabátját.
Pedig hívom, marasztalom kedvesen.
Boldogság csörgedezne át eremen,
Ha végre már beköltözne hozzánk.
Az lenne finom, mint az ízes fánk.
Szerencse az mit mindig ostorozok,
Pedig dicsérni az, mit én akarok.
Még mindig nem ad alkalmat erre,
Ő, ki az életem fenegyereke.
Vecsés, 1998. október 14. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
Fába, bele- vágtam magamat, mint ács apám régen a szekercét,
És mindig jó munkát végzett, ezért odaadta volna mindenét.
A szekerce éle is egymagában árválkodott a gerendában,
Apám pedig jó ács volt, híres, hozzáértő, messze a hét-határban.
Én magamat már rosszul, szúette gerendába vágtam,
Hogy már ilyen és régen lejárt és avult, azt nem láttam…
Pedig mindig reménykedtem, ha én egyszer belevághatom…
És többször is megvolt... de már látom, sikertelenség gátom!
Bizony, nincs itt jó-tanács, kire mit rótt az élet!
Csak öregen derül ki, hogy az ember mivé lett…
Vecsés, 2015. március 8. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
És mindig jó munkát végzett, ezért odaadta volna mindenét.
A szekerce éle is egymagában árválkodott a gerendában,
Apám pedig jó ács volt, híres, hozzáértő, messze a hét-határban.
Én magamat már rosszul, szúette gerendába vágtam,
Hogy már ilyen és régen lejárt és avult, azt nem láttam…
Pedig mindig reménykedtem, ha én egyszer belevághatom…
És többször is megvolt... de már látom, sikertelenség gátom!
Bizony, nincs itt jó-tanács, kire mit rótt az élet!
Csak öregen derül ki, hogy az ember mivé lett…
Vecsés, 2015. március 8. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
Nem sorolhatom itt az összes
Magyar Nagyot
Így most előttük fejet hajtva
Alázattal mindenkit kihagyok.
Bízom megbocsájtják ezt nekem;
Hiszen példaképeink lettek az életben.
Lelkükből elvetett mag
Csírái lettünk,
Kik költeményeikben
Haza-szeretetet leltünk.
Késztetést -
A nyelvet, mint stafétatollat,
Emeljük ,visszük az ősi szózat
Dicsőségét.
Nincsen szebb és zamatosabb,
Hozzája hasonlatosabb.
Nagyjaink elme-kincse
Utódok büszke értéke!
Őrizzük!-
Az anyanyelv szent oltárának
Katedrálisában.
A gyermeknek e nyelvet add örökül,
És Kivételes lesz sokak közül!
A haza lehet változó,
De a nyelvvel összetartozó
Minden Magyar!
Magyar Nagyot
Így most előttük fejet hajtva
Alázattal mindenkit kihagyok.
Bízom megbocsájtják ezt nekem;
Hiszen példaképeink lettek az életben.
Lelkükből elvetett mag
Csírái lettünk,
Kik költeményeikben
Haza-szeretetet leltünk.
Késztetést -
A nyelvet, mint stafétatollat,
Emeljük ,visszük az ősi szózat
Dicsőségét.
Nincsen szebb és zamatosabb,
Hozzája hasonlatosabb.
Nagyjaink elme-kincse
Utódok büszke értéke!
Őrizzük!-
Az anyanyelv szent oltárának
Katedrálisában.
A gyermeknek e nyelvet add örökül,
És Kivételes lesz sokak közül!
A haza lehet változó,
De a nyelvvel összetartozó
Minden Magyar!
Ott...ahol....valahol
A masinéria ködben zakatol,
És fennhangon karattyol-
Az újrendnek itt az alkalom.
Leplezett viasz vigyor alatt
Nem látszik az alvadt
Vér- a fog éppen mibe harap.
Egymásnak - megemelt kalap.
Tisztséget betöltők
Tisztességesnek feltűntetők
Tisztelgéssel mutatják- a tűntetők,
Csak mihaszna rend-szer tűr-het-ők.
Tűntetést a tűntetők ellen -
Az a kitűntetett, érdemi szellem,
Mert az az igaz , s hiteles jellem-
Ami a kitűntetetteknek kellem.
A kapzsiság éhség -
Űrbéli fekete lyuk!
Több melyiküknek jut?
Nekik csak ez a kétség!
A köz-fontosítottaknak jár az érdem.!
Más-t nem is lehet - hozzájuk mérten,
Mert nincs másokban annyi vér-szem!
És a Rendnek nem fontosak!; - nem is kétlem.
Ott.....ahol.....több helyen valahol
A kapzsiságnak még nyílik alkalom,
Fontos, hogy az ön-vérszem vért nem látott!
Mert ott van a jámbornyáj - az, ki arra hivatott!
Hatalom, bíbor, bársony, dicsőség-
Van, hogy ez kijárt örökség!
Alapozatlanul semmi kétség -
A népnek ott marad a kötelesség!
Meg a tudat,
Hogy tapsolhatja az urat.
A masinéria ködben zakatol,
És fennhangon karattyol-
Az újrendnek itt az alkalom.
Leplezett viasz vigyor alatt
Nem látszik az alvadt
Vér- a fog éppen mibe harap.
Egymásnak - megemelt kalap.
Tisztséget betöltők
Tisztességesnek feltűntetők
Tisztelgéssel mutatják- a tűntetők,
Csak mihaszna rend-szer tűr-het-ők.
Tűntetést a tűntetők ellen -
Az a kitűntetett, érdemi szellem,
Mert az az igaz , s hiteles jellem-
Ami a kitűntetetteknek kellem.
A kapzsiság éhség -
Űrbéli fekete lyuk!
Több melyiküknek jut?
Nekik csak ez a kétség!
A köz-fontosítottaknak jár az érdem.!
Más-t nem is lehet - hozzájuk mérten,
Mert nincs másokban annyi vér-szem!
És a Rendnek nem fontosak!; - nem is kétlem.
Ott.....ahol.....több helyen valahol
A kapzsiságnak még nyílik alkalom,
Fontos, hogy az ön-vérszem vért nem látott!
Mert ott van a jámbornyáj - az, ki arra hivatott!
Hatalom, bíbor, bársony, dicsőség-
Van, hogy ez kijárt örökség!
Alapozatlanul semmi kétség -
A népnek ott marad a kötelesség!
Meg a tudat,
Hogy tapsolhatja az urat.