Hálát érzek mindenért,
bármiért, mi hozzám ért.
Bármiért, mit kaptam, s mit nem,
hálával teljes az életem.

Hálát érzek mindenért,
boldogságért, örömért,
hálát, miért itt vagyok,
hálát, miért ÉN VAGYOK!

Hálát érzek mindenért,
bánatért és haragért,
mindebből csak tanulok,
hiszen ez is én vagyok!

Hálát érzek mindenért,
köszönetért, mosolyért,
türelemért, szeretetért,
nyugalomért, bizalomért.

Hálát érzek a szívemben,
hálát érzek a lelkemben,
hálámat nem tartogatom,
hálám jeléül az
UNIVERZUMNAK adom!

Én továbbra is szeretlek,
ezt hidd, el nekem kérlek.
Hogy nélküled csak szenvedek,
s törölöm szemeimről a könnyeket,
pedig meg sem érdemled,
hiszen ok nélkül itt hagytál engem!

Nevelőszülőknél élem,
Én már az életem,
De én úgy érzem.
Hogy úgy szeretnek engemet,
Ahogy saját gyermeküket,
Sok mindent nekik köszönhetek,
De azt is remélem, még sok évet velük élhetek!

Én már úgy szeretem nevelő szüleimet,
Ahogy más gyermek valódi szüleit,
Hiszen ők neveltek fel engemet,
S a két testvéremet is,
Szeretetben és békességben tölthetjük el éveinket!

Miért kell valakit ennyire szeretni?
Miért kell minden szavától remegni?
Mért fáj ha nem látom?Mért fáj ha nem érzem?
Hiszen ha velem van én akkor is vérzem.

Nem lehet valakit csak félig szeretni,
nem elég nekem csak félig megszerezni.
Vagy legyen az enyém testestől egészen,
vagy hagyjon el végleg akkor is ha vérzem.

Hit, remény, szeretet,
amivel gyógyítgatom lelkemet,
ha már nem gyógyítja a szerelem,
hiszen elhagyott a Kedvesem
Akit én mai napig szeretek
s égen, földön keresek,
de hiába azt tudom
Ő már nem lesz a párom!