Szófelhő » Hidd » 2. oldal
Idő    Értékelés
Vándor vagy e földi világban,
Ide születtél válladon tarisznyával.
Tartalmát te válogattad magadnak,
Földi utadon kísérő társadnak.
Vándorlásod itt meddig tart,
Te döntötted el még odaát.
Így utadat magadnak tervezted,
S a cél, megvalósítsd tervedet!
Ne félj hát, ha nehéz az utad,
Nehézséget is te választottad.
Batyud tartalmát jól felhasználva,
Találsz gyógyírt minden bajra.
S amikor tarisznyád már kiürült,
Tudni fogod, hogy utad is beteljesült.
Készülj hát vándor új út vár reád,
Hidd el ott örömmel várnak Te rád!
Letetted gondokkal tele súlyodat,
Magaddal viszed a tapasztalatodat.
Vándorlásod más világban folytatódik,
Ott angyalok lesznek segítő társaid.
Földi életed csupán emlék lesz már,
Megvívott csatákra nem is emlékszel már!
S ha egyszer mégis visszavágynál,
Jussanak eszedbe kiket szeretettel itt hagytál!
Beküldő: Poór Edit


Én mindig melletted leszek,
akkor is,ha sokszor kegyetlen vagyok veled.
Tudod kedves,sokat szenvedtem,
de hidd el,nagyon kellessz nekem!
Fáj az élet,sokat sírok,
de te a napjaimat beragyogod.
Örülök,hogy végre veletek lehetek,
hiszen soha nem csalódtam benned.
Már nem fogunk soha elválni,
így az élet sem fog már bántani.
Én mindig fogom majd a két kezedet,
ezt megígérem neked édesem.
Beküldő: Varga Anikó

Csak te vagy nekem,
hidd el ezt kedvesem.
Nagyon beteg vagyok,
és most a nap sem ragyog.
Hozd le nekem az égről a napot,
meg a holdat,csillagot.
Hamarosan apa leszel,
és így lesz kerek az életem.
Tudom,hogy ha nekem fáj,
akkor te jobb életért kiáltsz!
Küzdök érted,és a gyerekért,
és ezért mindent,de mindent megteszek én.
Beküldő: Varga Anikó

Ne hidd azt,hogy legyőztél,
hiszen óriásit vesztettél.
Igaz,elvesztettem az állásom,
de megmaradt az ékes méltóságom.
Robotoljál csak éjjel-nappal,
úgyis csak egy bukott angyal maradsz.
Van egy ékes fegyverem ellened:
Itt az én drága gyerekem.
Jobb élete lesz,mint neked,
a végén úgyis mindenki csak kinevet.
Beküldő: Varga Anikó

Mért bántjuk egymást? Hisz annyira szeretlek!
Lehoznék néked minden csillagot!
Nélküled üres, és sivár minden este
nélküled én már levegőt sem kapok!

Mért bántjuk egymást? Hisz oly rövid az élet!
Addig szeressünk ameddig lehet!
Hisz ki tudja még hogy mit hoz a holnap,
meddig őrizhetem a lépteidet?

Meddig láthatom a bimbódzó rózsát
ahogyan épp a szirmát bontja szét?
Meddig láthatom a felkelő nap fényét
hisz az ablakomba nem süt be a fény.

Szeresük egymást, hisz oly rövid az élet!
S addig szép amíg együtt lehetünk,
hidd el: a szívünk is csak addig sugárzik
amíg önzetlenül, tisztán szeretünk!
Beküldő: Meggyesi Éva
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák