Ugató éjjel
Sötét, hangok közt csak csend.
Fülel az ösztön!
Rekedt ugatás,
Erdő rejtekén titok.
Borzongató hang!
Óvatlan a vad.
Hibája hörgő-véges!
Szerencsés róka!
Vissza ugatás...
Hív, áldozat-bárány van.
Alomnak étel!
Gyászos lepelben
Hallgatag az éj, oson.
Róka-üreg víg.
Dunatőkés, 2024. március 10.
Sötét, hangok közt csak csend.
Fülel az ösztön!
Rekedt ugatás,
Erdő rejtekén titok.
Borzongató hang!
Óvatlan a vad.
Hibája hörgő-véges!
Szerencsés róka!
Vissza ugatás...
Hív, áldozat-bárány van.
Alomnak étel!
Gyászos lepelben
Hallgatag az éj, oson.
Róka-üreg víg.
Dunatőkés, 2024. március 10.
Minél többet tud...
Mindent még nem tanult meg!
Tény-felismerés!
Ki szívében jó diák,
Laposodnak a hibák.
Dunatőkés, 2024.március 10. -Ostrozánsky Gellért- íródott: senrjonix formátumban.
Mindent még nem tanult meg!
Tény-felismerés!
Ki szívében jó diák,
Laposodnak a hibák.
Dunatőkés, 2024.március 10. -Ostrozánsky Gellért- íródott: senrjonix formátumban.
Összegereblyézni!
Mint az ősz s a tél hulladékát
Tavaszt várva-
A megstrapált személyiséget
És gondolatot egyaránt.
Átfésülni!
Utat engedve a sarjadónak.
Az érdemeset összeszedni
A felesleget
A rothadót eltemetni.
A megtisztulás műveletét
Elvégezni
Önmagunkkal is!
Szükséges a megújhódás-
Az újra-éledőt
Felcímkézve dobozolni
Csoportosítva a konzekvenciákat
Ezáltal csökkentve a hibalehetőségek
Ismétlődő periódusát.
Szétszórtságunk kevésbé feltünő
Amennyiben rendezett
A belőlünk eredő
Káosz!
Begyűjteni a szeretet által
minden gondolatot
Aztán átadni bizonyosságként
Kételymentes burokban
Az igazszó erejét
Csokor gyanánt
Időnként-
Megtisztultan könnyebb lehet
A naponta ránk várt Menet.
Mint az ősz s a tél hulladékát
Tavaszt várva-
A megstrapált személyiséget
És gondolatot egyaránt.
Átfésülni!
Utat engedve a sarjadónak.
Az érdemeset összeszedni
A felesleget
A rothadót eltemetni.
A megtisztulás műveletét
Elvégezni
Önmagunkkal is!
Szükséges a megújhódás-
Az újra-éledőt
Felcímkézve dobozolni
Csoportosítva a konzekvenciákat
Ezáltal csökkentve a hibalehetőségek
Ismétlődő periódusát.
Szétszórtságunk kevésbé feltünő
Amennyiben rendezett
A belőlünk eredő
Káosz!
Begyűjteni a szeretet által
minden gondolatot
Aztán átadni bizonyosságként
Kételymentes burokban
Az igazszó erejét
Csokor gyanánt
Időnként-
Megtisztultan könnyebb lehet
A naponta ránk várt Menet.
Tacsi csontját elkaparta
Érlelődni egypár napra,
Milyen jó lesz-mondjuk keddre,
Ha csemegézni támad kedve.
Kemény fejű, makacs, s konok
Nevetgélnek a rokonok.
Nem láttak még ilyen kutyát,
Ki elmenekül ha pórázt lát.
Az utca ajtónál lecövegel,
És egy tapodtat sem mozdul el.
Durcaságán nem fog ki a jófalat,
Ilyen erős kutyánknál az akarat.
Nagy jellem és egyéniség nem vitás,
Büszke tacskó vére bizony nem hibás.
Nem marad más-elfogadjuk ahogy van,
És örülönk,hogy össze-vissza nem kapar
Jutalmul a hűségéért csontot kap,
Jó velőset, amit szívvel rágcsálgat,
S ha elkaparja holnapra hát az se baj
Huncut fején ilyen nagy lett az a vaj.
Érlelődni egypár napra,
Milyen jó lesz-mondjuk keddre,
Ha csemegézni támad kedve.
Kemény fejű, makacs, s konok
Nevetgélnek a rokonok.
Nem láttak még ilyen kutyát,
Ki elmenekül ha pórázt lát.
Az utca ajtónál lecövegel,
És egy tapodtat sem mozdul el.
Durcaságán nem fog ki a jófalat,
Ilyen erős kutyánknál az akarat.
Nagy jellem és egyéniség nem vitás,
Büszke tacskó vére bizony nem hibás.
Nem marad más-elfogadjuk ahogy van,
És örülönk,hogy össze-vissza nem kapar
Jutalmul a hűségéért csontot kap,
Jó velőset, amit szívvel rágcsálgat,
S ha elkaparja holnapra hát az se baj
Huncut fején ilyen nagy lett az a vaj.
Több próféta és a messiás
Volt már itt egyszer
Talán még eljönnek
Valamikor reggel
Megláthatnák akkor
Mit ér annyi vallás
Valahol az eszme
Talán mégis hibás
A sok bölcsességből
Nem okul az ember
A hite bár erős
De pusztító fegyver.
Volt már itt egyszer
Talán még eljönnek
Valamikor reggel
Megláthatnák akkor
Mit ér annyi vallás
Valahol az eszme
Talán mégis hibás
A sok bölcsességből
Nem okul az ember
A hite bár erős
De pusztító fegyver.