Giling-galang... bim-bam…
Szinte cseng a lélekharang.
Bim-bam… giling-galang...

Ki húzza kötelet?
Minek? Lélek nem ad jelet,
Végleg üresedett...?

Lélekharang most már
Örökre halk, néma marad...
Csendes lélekharang…

Vecsés, 2016. április 3. – Kustra Ferenc – HIAQ –ban írt; Stummer László, „Lélekharang” c. műve átirata a szerző engedélyével.

Hétköznapi pszichológia

{Septolet}
Lélek,
Érzelem,
Nem félek,
Nem félem…

Lelkem kitárom,
Nézek körül ködben, nem bánom…
Vágyom…
*

{Keresztrím}
Az emberi lélek épp' olyan, hogy nem árt neki,
Ha néhanapján, de kissé meghunyászkodik.
Olyankor jó, ha keresi a fényt távol, messzi…
Mert bebetonozódott, ködben nem látszódik.
*

{Kínai versforma; "Shiliuziling" Szótagszám=1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa- (x=szabad)}
Ám
Én lelkemben az énem…
Sorsom üt!
Jobb lesz? Nem félem…

Vecsés, 2019. április 3. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.

Versben és eredeti tankában, haikuban…

Olvadó a hó,
Már nagyon süti a nap.
Hólé vízfolyás.
Már sok kis virág virul,
Szívben szeretet vidul.
*
Rügyek pattannak,
Természet… szülés indul.
Éj is bársonyos.
Élet pezsdül, rügy fakad,
Szíved horogra akad.
*
Megkezdődött a tavasz-nász,
Ideje nincsen, így nincs gyász.
Felemelkedések vannak szívekben,
És az erősödő, meleg napfényben.
*
Erdőben árnyak
Kezdenek vastagodni.
Lombkorona nő!
Zöld ruhát ölt az erdő,
Szerelmet rejteget(ő).
*
Még lágy sugarak,
Bombázzák a mezőket!
Meleg, már izmos!
Tavaszi szél cirógat,
Ő meg téged… csókolgat.
*
Már erősen éledezik a nap,
A természet meg, új erőre kap!
Most már véglegesen elköszönt a tél,
Érezzük, hogy nem fúj... hideg esti szél.
Kóborló vadakkal telik meg a mező,
Friss zajjal, új illattal telik az erdő
*
Parknak padjait
Szerelmesek lemossák.
Ücsörgés… éjben.

Vecsés, 2017. március 16. – Szabadka, 2018. január 6. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikut én írtam, a tanka verset szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: ,,Élet pezsdül, rügy fakad

Van, hogy láng vadul kisarjad a szürke hamu alatt,
Ami aztán, amorffá kormozza a maradt falat.

Vadonatúj hóember eladó,
És házilag összeállítandó!

Az árnyas szobámban sok meleg napfény, hirtelen összegyűlik,
A sivatagi kaktuszom már elszáradt, most gyorsan kinyílik…

Míg egy szép barnamedve, a bokrosban a somot legelészi,
Addig tán’ fölséges öröm lesz, ha csendben messzire tudsz futni…

Ha a csóka, szemet vetett a fénylő szemlencsédre,
Vesd magad hasra és élvezd, hogy milyen a sötétben.

Van tojásunk, sonkás tojást csinálhatnánk,
De a hűtőnk üres, nincs egy szelet sonkánk.

Egykedvű lett már minden megálmodott álmunk…
Szenvedélyes lesz tűz, még lobbanásra várunk.

Mostanában több mint rongáltan és rossz passzban vagyok
És magam alatt, égig érő mélységekben… lakok.

A szakítás talán lehet kedves a szívünknek,
De, mindenképpen szomorú a bánó lelkünknek.

A téma, figyeld, mind az utcán hever,
Ha felismered, majd lábadról lever!

Az életben érheti bármekkora, sorsfordító tragédia is a peches embert,
Valami kimozdítja lelkiállapotából, változtatásra, cselekvésre késztet…
Utólag kiderül, ebben a vigasztaló humor, gyógyító ereje bőszen részt vett.

Vecsés, 2019. január 3. – Kustra Ferenc József

Digitális fények, pixelek varázsa,
Képernyők erdeje hív, csábít magába.
Billentyűk ezüstje ujjaid igája,
Szüntelenül táncol, élményekre várva.

Napsugártól édes, aranyló vaklárma.
- „A világ kívül él” – suttogja anyácska.
Dac felel és szemek keserű izzása:
- „Valóságos ez is! A kintit kiváltja!”

Szívdobbanás búgja, unalom a málha.
Kiborgként ellenben csúcsélmény a játszma,
Immerzív látványok korlátlan csatája,
Virtuális terek végtelen magánya.

Beszélgetés indul, családjuk javára;
Online és offline lét - mi a megoldása?
Legfájóbb megélés az ősök számára:
Távolság, ridegség, kapcsolat hiánya.

Konzulens és szülő egyaránt belátja;
a net nem ellenség, de nem is a barátja,
eszköz csak, praktikus, kétirányú utca.
Sorsunk a kezünkben, egyensúly a kulcsa.