Van -e még szeretet a földön
mely önzetlen,tiszta és nemes,
van -e még oly érzés a földön
mit önző érdek ne mérgezne meg?

A gazdag fillérekért reszket
miközben kincseket rabol,
szegények gyűjtenek beteg gyermekeknek,
s a gazdag vállat von némán,és vakon.

Istenem!Adj erőt,boldogságot annak,
ki emberségből többre érdemes,
Miért bűnhődjön egy ártatlan gyermek?
Hisz ő mindenkinél többre érdemes!

Sötét erdőbe burkolózó fák közt
az őszi erdőben néma csend honol,
s lábaim nyomán a zizzenő avar közt
tücskök cirpelését hallom valahol.

Ők is készülnek lassan már a télre
átaludva a hűvös napokat,
én bolyongok csak,búsan elmerengve,
csak a szél simítja könnyes arcomat.

Rád gondolok most is könnyező szemekkel,
mit tehetnék,hogy neked jobb legyen?
Talán ha eltűnnék,már észre sem vennéd,
hiszen számodra már alig létezem.

Ahogy a vén tücsök,úgy készülök én is
elmenni oda,hol néma csend honol,
s az őszi felhőkbe burkolózott ködben
talán engem is várnak valahol.

Bárányfelhők az égen,
felöltözve fehérben,
úsznak kék ég vizében,
Istennek tengerében.

Subájuk már elázott,
némelyikük megfázott,
hidegben dideregnek,
könnyeik leperegnek.

Hosszú utat megtesznek,
míg szárazföldet érnek,
anyaföldet táplálják,
életüket áldozzák.

Vetett magok kikelnek,
életek megszületnek,
füvek, fák és virágok
tarka, színes világok.

Bárányfelhők, nézzétek,
ezt Ti teremtettétek,
nem kell tovább sírnotok,
mosolyogjon arcotok!

Kopár Hold, irigy csillagok,
Legyetek most boldogok,
Örvendjetek, hisz elértétek célotok,
Látni akarom a mosolyotok,
Mert az én mosolyom már nem igazi,
A könnyek rabja lettem,
Az élet hazudni megtanított,
De felejteni Őt nem!
Keresem a kiútat
Álmaimba menekülve,
Míg ő fekszik koporsóban
A lelkembe temetve...

Apró kis kezek,formás kis ujjak
melyet kezemben tartok boldogan
tétován,lágyan simogatva
megszorítják az ujjamat.

Formás kis száját igazgatva
mintha mondaná! Itt vagyok mama!
S csöppnyi száján mint ezüstszínű hajnal
átsuhan boldog mosolya.

Selymes kis arcát megérintve
úgy érzem most értem haza,
s mint lágy szellő ,szelíden suhanva
járja át szívem mosolya.

Lehet -e boldogabb az ember?
Mint mikor azt mondják mama?
Mindennap új csodákat őriz,
hisz csak most lettem nagymama.