Aszt hittem hogy igazán boldog lehetek.
De egy perc alatt elvesztettem hiába szerettem.
Semmi nem úgy sikerült ahogy terveztük.
De attól hogy nem vagyunk együtt örökre szeretlek és bármi legyen soha nem feledlek.
Örökre bezártam szívem kapuját és elástam.
És csak neked mondtam el hogy hova hogy, hogy ha egyszer még gondolod magad keresd még és szabaditsd fel szívem hogy újra éljem életem veled boldogan.

Verebes Sándor

Apró levelein csillámzó holdfény
Cserben hagyva, drága, könnyet húllva
Szent éj
Kár - e, mi szótlan?
A hátrahagyott, szélbe kapott,
Csendben lévő szólam,
Ha már nincs más, mit mi múltuk hangot lopott szótlan
Bukkanó-szakadék, mi
Manipulatív,
S ártatlan
Áltat - e még ha egymás szemébe
Könnyesen nézett hajdan?
Fátyol hull az arcra
S szíve roppant, lehunyt szemmel
Nem szállt be e lélek maró harcba
Hisz várja Az út,bosszú, sors, fájdalom
S Nincs vége minélkül szánthatom
Fel
Én?
A nyomor szülte sorsot
Fáradhatatlan ifjak, idősek, szerettek
Holott szívünk egy, tiszta, becses
S mégis ingadozva, határozottan jeges
A gondolat, mi reánk hull,
Egyek vagyunk, határon át - határon túl.

Tavaszodik
hajnalban
kék nárcisz bont
virágot
arcomon hűvös
a harmat
forró öledbe
rejteném !
Hiányzol !

Ma éjjel újra
álmodtam rólad
csak ketten voltunk
te meg én
szemedben
vágyakozó tüzek
gyúltak
s összeolvadtunk
zihálva
mint
a föld s az ég.

S majd eljönnek érted ők
az égi segítők,
az égi szellemek
égő tűz lelkedet
szárnyukkal óvni meg.
*
Suhanásuk dal,tiszta forrás
csobogás,eljönnek ők a segítők
már csak egy szempillantás.
*
És pára leszel,harmat, hűsen
szelíden áradó,hogy érezze
tudja rólad a szomjas föld,
hogy te jó voltál,néha jó.
*
S eljönnek érted ők az
égi szellemek,hitükkel
Égő tűz fáradt lelkedet
a végső romlástól óvni meg.

Újra itt a ravasz tavasz
S ő minden évben
A természet álmából felébred
Reggelenként harmatos a haraszt.

Nézzem a végtelen eget
Közben a lágy szél
Álmosan nyugovóra tér
A tavasz képe mámorító jelenet

Te csalfa tünemény
Én rózsát hintek rád
S hajad mohón elnyeli illatát
Kertedet millió rózsával tele ültetném

Én égek,mintha nyár lenne
A tavasz minden bajom
De neked zeng bódító dalom
Ez az évszak mely beleolvad a jelenbe