Idő 
Értékelés 
Értékelés Bánatom van, Melitta asszony,
Busságomban… ez csak egy esély…
Emlékszem, ölelés
Volt osztályrész… mesés.
Most elhatárolódsz, most mesélj…
Búdat hallom... kapu zárt noha,
Kérsz ölelést, nem adom soha.
Volt osztályrész régen,
Csend ül azon régen.
Szívem zárva, nincs vissza, soha.
*
Ígértem neked, jó… hű leszek,
Én bizony, máig is így teszek.
Más nőre nem vágyok,
Téged várnak álmok…
Már nincs benned semmi szeretlek?
A hited szép, de elhalt bennem,
Hűséged tisztelem, de már nem.
Régi láng elaludt,
Nem ébreszt új lángot.
Marad: tisztelet, más többé nem.
*
Még szeretlek, ez fontos hitem.
Én tebenned biz’ mindig hittem…
Mi újra kezdhetnénk,
Részemről… szeretnék!
Egyedül hagytál, pedig hittem!
Újrakezdést kérsz, de mély sebem,
Ígéretnek gyenge ez nekem.
Elhagytál már régen,
Most gyógyulok csendben.
Vissza többé már nincs út szívem.
Vecsés, 2025. július 13. – Siófok, 2025. szeptember 20. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva- írtuk: romantikus LIMERIKBEN 2 szerzősnek.
Busságomban… ez csak egy esély…
Emlékszem, ölelés
Volt osztályrész… mesés.
Most elhatárolódsz, most mesélj…
Búdat hallom... kapu zárt noha,
Kérsz ölelést, nem adom soha.
Volt osztályrész régen,
Csend ül azon régen.
Szívem zárva, nincs vissza, soha.
*
Ígértem neked, jó… hű leszek,
Én bizony, máig is így teszek.
Más nőre nem vágyok,
Téged várnak álmok…
Már nincs benned semmi szeretlek?
A hited szép, de elhalt bennem,
Hűséged tisztelem, de már nem.
Régi láng elaludt,
Nem ébreszt új lángot.
Marad: tisztelet, más többé nem.
*
Még szeretlek, ez fontos hitem.
Én tebenned biz’ mindig hittem…
Mi újra kezdhetnénk,
Részemről… szeretnék!
Egyedül hagytál, pedig hittem!
Újrakezdést kérsz, de mély sebem,
Ígéretnek gyenge ez nekem.
Elhagytál már régen,
Most gyógyulok csendben.
Vissza többé már nincs út szívem.
Vecsés, 2025. július 13. – Siófok, 2025. szeptember 20. -Kustra Ferenc József- Gránicz Éva- írtuk: romantikus LIMERIKBEN 2 szerzősnek.
Évszakváltozás…
Ősz szeleit hozzák fellegek,
Még, amit hoznak biz’ hidegek.
Parton söpör már az őszi szél,
A nyári szerelmekről mesél.
*
Rohanva hullik le az őszi eső,
Nincs eszében, lehetne ő elmenő…
Balcsiba zuhannak kövér vízcseppek,
Szürke felszínén buborékok kelnek.
*
A nagy esővel, nem állunk mi szemben,
De örömünk van őszesővel szemben.
Esőt látva, lelkem örömben fürdik,
Mintha könny volna, arcomon lefolyik.
*
Gyertek jó őszi fellegek, most örülünk, ha az esők hevenyek,
Gyertek őszi fellegek, de áradások ne legyenek vemhesek…
Eső jöhet, kell az utánpótlás,
Balcsi, nyári szomját csillapítja... Hálás.
*
Előttünk a kocsiút még nem beton. Por látszik az autókon,
Én csak nézem ablakomon, hogy milyen vastag port vernek homokon…
Őszi eső nyár porát lemossa,
Út, táj, lélek minden megtisztulva.
Vecsés, 2025. március 1. – Siófok, 2025. április 29. – Kustra Ferenc József - írtuk: alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
Ősz szeleit hozzák fellegek,
Még, amit hoznak biz’ hidegek.
Parton söpör már az őszi szél,
A nyári szerelmekről mesél.
*
Rohanva hullik le az őszi eső,
Nincs eszében, lehetne ő elmenő…
Balcsiba zuhannak kövér vízcseppek,
Szürke felszínén buborékok kelnek.
*
A nagy esővel, nem állunk mi szemben,
De örömünk van őszesővel szemben.
Esőt látva, lelkem örömben fürdik,
Mintha könny volna, arcomon lefolyik.
*
Gyertek jó őszi fellegek, most örülünk, ha az esők hevenyek,
Gyertek őszi fellegek, de áradások ne legyenek vemhesek…
Eső jöhet, kell az utánpótlás,
Balcsi, nyári szomját csillapítja... Hálás.
*
Előttünk a kocsiút még nem beton. Por látszik az autókon,
Én csak nézem ablakomon, hogy milyen vastag port vernek homokon…
Őszi eső nyár porát lemossa,
Út, táj, lélek minden megtisztulva.
Vecsés, 2025. március 1. – Siófok, 2025. április 29. – Kustra Ferenc József - írtuk: alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal.
Jó volt, voltál… elmentél Iboly,
Szaporáztad, csak… nekem sikoly.
Fülemben van semmi,
Eltűntél… és semmi!
Lelkemben téboly… elmúlt élboly.
Nemrég öleltünk, szemünk egybe…
Nemrég öleltünk, minden este.
Este csönd alakult,
Szeretet szabadult…
Régebben még mi jártunk jegyben…
Vártam, hogy talán még elköszönsz,
De nem, mert mentél… tán’ elköszönsz?
Este álmos lettem,
Hiányoztál nekem.
Álmomban még vártam… nem köszönsz?
Vecsés, 2024. április 23. -Kustra Ferenc József -íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Szaporáztad, csak… nekem sikoly.
Fülemben van semmi,
Eltűntél… és semmi!
Lelkemben téboly… elmúlt élboly.
Nemrég öleltünk, szemünk egybe…
Nemrég öleltünk, minden este.
Este csönd alakult,
Szeretet szabadult…
Régebben még mi jártunk jegyben…
Vártam, hogy talán még elköszönsz,
De nem, mert mentél… tán’ elköszönsz?
Este álmos lettem,
Hiányoztál nekem.
Álmomban még vártam… nem köszönsz?
Vecsés, 2024. április 23. -Kustra Ferenc József -íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
Hétköznapi pszichológia…
A legjobb szív is
Ha bántják, megszakadhat
És követi bú.
*
Lélek nyugalma
Maga a föloldozás;
A hit, semmi más.
*
Becsüld életed,
Tiszteld nagyon önmagad.
Üdvözülést nyersz.
*
Legyél folyvást jobb,
Léted értelmet nyerhet.
Add meg magadnak.
*
Lelj nyugalomra,
Meg lesz a harmóniád,
Megleled helyed.
*
Hallgass szívedre,
De vésd jól az eszedbe:
Gondolkodni kell!
*
Ha bánatos vagy
Így várod a holnapot!
Lépd át önmagad.
*
Cselekedeted
Meghatározza, ki vagy!
Így ítélnek meg…
*
Hallgass a múltra,
Lépésedhez például!
Így előbbre jutsz…
*
Igaz bölcsesség,
Belül, mint forrás fakad.
Rossz, ha elapad.
*
Öregszel? Én is.
Nem tetszik? Bizony mégis…
Fogadd el magad!
Vecsés, 2012. október 02. –Kustra Ferenc József- írtam: Szentes Zsófia: „Csak elmondom” c. versének a senrjú átirataként, a szerző engedélyével.
A legjobb szív is
Ha bántják, megszakadhat
És követi bú.
*
Lélek nyugalma
Maga a föloldozás;
A hit, semmi más.
*
Becsüld életed,
Tiszteld nagyon önmagad.
Üdvözülést nyersz.
*
Legyél folyvást jobb,
Léted értelmet nyerhet.
Add meg magadnak.
*
Lelj nyugalomra,
Meg lesz a harmóniád,
Megleled helyed.
*
Hallgass szívedre,
De vésd jól az eszedbe:
Gondolkodni kell!
*
Ha bánatos vagy
Így várod a holnapot!
Lépd át önmagad.
*
Cselekedeted
Meghatározza, ki vagy!
Így ítélnek meg…
*
Hallgass a múltra,
Lépésedhez például!
Így előbbre jutsz…
*
Igaz bölcsesség,
Belül, mint forrás fakad.
Rossz, ha elapad.
*
Öregszel? Én is.
Nem tetszik? Bizony mégis…
Fogadd el magad!
Vecsés, 2012. október 02. –Kustra Ferenc József- írtam: Szentes Zsófia: „Csak elmondom” c. versének a senrjú átirataként, a szerző engedélyével.
A sivatag pusztaság, nyomasztó, végtelen, rettenetesen,
Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen…
A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget,
Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet.
A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette,
Szárazságot növelte, életlehetőséget majd' elvette.
Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak,
Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak.
Abrahimia... mólók közé húzódott arab falucskának
Lakói, vággyal néztek modern faházakig. Van, gazdagoknak...
Régi és új rész, Sari Dzadid alsó végénél találkozott,
Báb-al-Garla mellett... a diadalív-romnál, becsatlakozott.
A hegy tetején, valaha nagy szőlő és gyümölcsös húzódott...
Már felverte gaz, sivatagi cserje bokrával, uralkodott...
Elől, Ibn-al-Asz mecsetnél datolyapálmák övezték vizet,
És a két egymás melletti öblöt, az elválasztó földnyelvet.
Ehhez készült a kőgát, mi körbefogta a kikötőt vízben...
A kőgát, nagy betontömbökből volt, hosszú, hajló, széles ívben.
A felettébb élénk hajósélet, lent a kikötőben zajlott,
De a kőgát végében, a kőraktár köré korlátozódott.
Ragyogó ég és a kikötő vizén vibráló tükörképe,
Lassan lazac szín és a bronz árnyalatába lett öltöztetve...
A nap fénye, fénylő korongja, szépen alábukott az éjbe,
A föld kezdett kihűlni, a legyek támadásainak vége!
A nap torkolattüze gyorsan elhalt a nyugati égbolton,
Megérkezett a porfelhő görgető esti szél… itt van folyton.
A beduin kereskedők vártak a pálmafa árnyékában…
Most elindultak a tevékkel, szél, homokot fújt... éjszakában.
Vecsés, 2015. március 5. – Kustra Ferenc József
Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen…
A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget,
Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet.
A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette,
Szárazságot növelte, életlehetőséget majd' elvette.
Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak,
Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak.
Abrahimia... mólók közé húzódott arab falucskának
Lakói, vággyal néztek modern faházakig. Van, gazdagoknak...
Régi és új rész, Sari Dzadid alsó végénél találkozott,
Báb-al-Garla mellett... a diadalív-romnál, becsatlakozott.
A hegy tetején, valaha nagy szőlő és gyümölcsös húzódott...
Már felverte gaz, sivatagi cserje bokrával, uralkodott...
Elől, Ibn-al-Asz mecsetnél datolyapálmák övezték vizet,
És a két egymás melletti öblöt, az elválasztó földnyelvet.
Ehhez készült a kőgát, mi körbefogta a kikötőt vízben...
A kőgát, nagy betontömbökből volt, hosszú, hajló, széles ívben.
A felettébb élénk hajósélet, lent a kikötőben zajlott,
De a kőgát végében, a kőraktár köré korlátozódott.
Ragyogó ég és a kikötő vizén vibráló tükörképe,
Lassan lazac szín és a bronz árnyalatába lett öltöztetve...
A nap fénye, fénylő korongja, szépen alábukott az éjbe,
A föld kezdett kihűlni, a legyek támadásainak vége!
A nap torkolattüze gyorsan elhalt a nyugati égbolton,
Megérkezett a porfelhő görgető esti szél… itt van folyton.
A beduin kereskedők vártak a pálmafa árnyékában…
Most elindultak a tevékkel, szél, homokot fújt... éjszakában.
Vecsés, 2015. március 5. – Kustra Ferenc József
