Kis medvebocsok
Verekszenek. Életet,
Így gyakorolják.
*
Ha esik eső
Csak ázzál és hadd essen.
Ez élet rendje.
*
Isten hozott Ősz.
Vártam, tudtam, hogy eljössz.
Lesz még hideg is.
*
A tél jéghideg,
Ágról a jégcsap lelóg.
Messze még a nyár.
*
A részeg éjben,
Árokban henteregnek.
Reményt vesztettek.
*
Ülünk est alatt,
Várjuk, hogy lemegy a nap.
Készül a reggel.
*
Nézem az eget.
Sötét, nézzem hajnalig?
Nem látok semmit.
*
Fénylő csillagok
Fent vannak egész éjjel…
Figyelem, kéjjel.

Vecsés, 2012. szeptember 7. - Kustra Ferenc -József- íródott: senrjú csokorban.

Csak rád gondolok, Annabella!
Hiányom pótolhatnád Bella…
Legyél testközelbe,
Lélekreménységbe…
Kezdődhetne, szép napok sora!
*
Lennél itt végre, Annabella?
Ó, Szerelmem bolyhos ostora…
Kemény a hiányod,
Várlak, ha nem bánod…
Ha jönnél… lenne nap műsora.
*
Jönnél már ide Annabella?
Lennél már hiánypótló, Bella?
Élném közelséged,
Szeretném a lényed…
Roppantul hiányzol, ó, Bella!

Vecsés, 2022. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Repülnek a varjak a hideg légben,
Jól kirajzolódnak az ég, kékjében.
Sokan vannak, szinte fekete felhő…
Az ég-kékje… csak néha, de előjő.

Nagytestű madarak és sokan vannak,
Határban keresik a barázdákat.
Ők is a hideg elől vándorolnak
És küzdenek, így tán éhen nem halnak.

Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József

Cseresznyevirág
A csend ékesszólása.
Szamuráj Bushi.

Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc József – írtam: a Füvészkert pályázatra – Japánról. Íródott eredeti Basho féle stílusban.

Jókra világítottál rá, ezek, hogy tudd, bennem is megvoltak.
Tollam, te sercintgető, markomban foglak, ügyes vagy, "megfoglak"
Poéta társnak, így tudunk szépeket írni, az olvasóknak.
*
Sorok, szépre írtak,
Sugárzó mondanivaló.
Szárnyaló gondolat.
*
Amikor az én tollam sercegett a papíron,
Hangja recsegve sikított, nem volt az bariton!
De a lenyomata! Az örökre maradt betűk és szavak!
Pazarul pergamenre karcolta szavakat, mik nem vadak.
*
Fogyjon el a tenta,
Ürüljön ki kalamáris.
Papír, betűhalmaz.
*
Az utókor, majd vajh' fogja-e olvasni a sorainkat...?
Ezt már nem tudjuk meg... és tán' kezelik-e, mint nyomainkat...?

Vecsés. 2014. november 28. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és HIAQ –ban…