Egy sóhaj a szélben, mint csillag az éjben,
oly messzire tűnt.
Egy fájon szép dallam a lelkedben,
halkan elszenderült.

Egy álom a szívben mint árnyék a fényben,
csak elmerült.
És hitted, hogy szép lesz, bár tudtad,
hogy vétek, ha perzsel a tűz.

Felvillanó képek a szívedben égnek,
s már nem menekülsz.
Őrzöd a nincset, mint értékes kincset,
bár messzire űz.

Úgy fáj mert érzed, minden csók éget,
mely ajkadhoz ér.
S áldás és átok, hogy karjában lángolsz,
mert nem a tiéd.

Száz könnycsepp a szívben,
száz gyertyacsonk a szívben.
Melyen kihúnyt a láng,
száz óceán mélyében,
száz álmatlan éjjel, mely rád talált.

Visszajáró képek, száz méla kisértet,
mely rabul ejt,
börtönébe zárva a szíved oly árva,
de nem felejt.

Kedves lányom mivé lettél,
tudom, hogy már felnőtt lettél.
Hol van benned az anyai szeretet?
Valahol félúton lelkedböl, s szívedből kiveszett.

Fél éve már nem láttalak a szívem szakad,
csak a tik tokon, instagrammon látom a fotóidat.
Nem hiányzom? Nem szeretsz már?
Vagy elfelejtetted az Édesanyád?

Hol van belőled az Édesanyád iránti tisztelet?
Elég neked az, hogy felneveltelek?
Az nem érdekel, hogy fájdalmat okozol?
Széttöröd, s megsebzed a szívem, s a lelkembe tiporsz?

Nekem nagyon hiányzol és szeretlek téged,
ezt érdemlem én tényleg tőled?
Kést döfsz a szívembe, mely darabokra hullik,
az életem nélküled örökre eltűnik.

Mikor lesz már időd, hogy Édesanyád lássad,
amikor már késő mert elvisz a bánat?
Hol van belőled az anyai szeretet?
Elfelejtetted irántam a tiszteletet?

Csak látni szeretnélek és megölelni téged,
szeretném hallani, hogy Anya szeretlek téged.
Olyan nagy kérés ez, hogy láthassalak?
Átölelnéd, meg nyugtatnád az Édesanyádat?

Egyszer talán lesz majd rám időd,
csak vigyázz, hogy ne legyen késő.
Mert a sírból vissza nem lehet hozni engem,
utána már hiába sírsz utánam és értem.

Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok,
mondjátok meg neki, mennyire odavagyok.
Hiányzol nekem drága Édesanyám,
sírok utánad minden egyes éjszakán.

Nem vársz már engem, üres a ház,
nélküled az életem üres és sivár.
Borzasztó élnem nélküled,
hiányzik a gondoskodó szíved.

Két karod ölelése, öröm az arcodon,
vidám nevetésed, gyönyörű mosolyod.
Szerető karjaidban megnyugodtam,
hozzád futottam ha szomorú voltam.

Nem vagy már itt csak az emlékek hada,
ami belülről tép szét, szívemet mardossa.
Temetőbe sírodra koszorút viszek,
ott térdeplek és imádkozom Érted.

Ugye látsz engem a mennyek kapujából,
hogy nekem mennyire hiányzol?
Óvjanak az angyalok odafent Téged,
vigyázzák minden egyes lépted.

Szomorú a reggel könnyes a szemem,
megbántottál, megtapostad a szívemet.
Éjszaka az arcom a párnámba fúrtam,
tőrt döftél szívembe újra és újra.

Pedig szeretlek, de neked ez játék csak,
az érzéseimmel mihez kezdjek most hol vagy?
Össze törted az álmaim, melyek rólad szóltak,
megcsaltál a földbe tiportál újra és újra.

Álmatlanul hánykolódtam egész éjjel,
sírva aludtam el, rémálmok gyötörtek.
Egyedül vagyok szétszaggat a fájdalom,
miért tetted ezt velem magam.sem tudom.

Mit ér az én szívem ha téged szeret,
mit ér a szerelem, ha engem nem szeretsz.
Fáj, úgy fáj a szívem mint még soha,
vérzik a tőrtől amit beledöftél éjszaka.

Szívem kettétört, megrepedt,
apró szilánkok,vagdossák meggyötört lelkemet.
Bánat mardossa lelkemet csak sírok és sírok,
mert az érzéseimet semmibe vetted most.

Mint mindig a hibákat keresed, hogy megcsalj,
büntetlenül és érzések nélkül játszhass.
Szeretsz? Mondod, ez szerelem néked?
Megbántod azt aki az életét adná érted?

Tegnap még ott öleltelek, csókoltalak,
ma már csak a könnyeim potyognak.
Vérzik a szívem és megkeseredett,
mi ez, ez Neked a szerelem?

Mit kezdek most össze tört szívemmel?
Mihez kezdjek most az érzéseimmel?
Magam sem tudom mi lesz holnap,
egyedül vagyok magányomban.

Szívem tele van sebekkel, hegekkel,
szűnni nem akaró fájdalmas szerelemmel.
Mit tegyek most, a szívemmel?
Tele van még irántad érzett szerelemmel.

Milyen ez a világ,
sehol egy baráti kézfogás.
Nincs érzelem, nincs szerelem,
csak szenvedés az egész élet.

Kihalt az emberekből a szeretet,
pedig csak egy ölelés kellene.
Nincs érzelem csak fájdalom,
minden üres és nincs szánalom.

Együttérzés minek az felesleges szó,
csak bántás és fájdalom az amit kapok.
Nem kell nekem szerelem,
hisz az csak hazugság lenne.

Ez a világ kegyetlen tele gyűlölettel,
ember, embernek farkasa eltaposnak egy életre.
Hát ne hagyd magad állj ki magadért,
ne hagyd, hogy ez megismétlődjék.

Soha nézz hátra csakis előre,
menj tovább az úton és csak magadra figyelj!
Menj tovább és soha ne add fel,
légy önmagad ha valaki szeretni fog így fogad el örökre.