(Egy névtelen szamuráj énekéből. 14. század)
Nincsenek szüleim.
Az ég és a föld az apám és anyám,
és az örökös éberség a hazám.
Az őszinteség az egyetlen varázsom
és lélegzetem ritmusa az életem s halálom.
Nincs testem kivéve a kitartás,
és nincs más stratégiám mint
az árnyéktalan gondolkozás.
Az egyetlen jövedelmem az értelmem,
és rejtett titkom a saját jellemem.
A szemem a mennyek villámlása.
Érzékenységem a fülem hallása.
Sebességem a végtagjaim,
íme, a leghűbb barátaim.
Csodám a helyes cselekedet.
Az alkalmazkodás határozza meg elvemet.
Egyetlen ellenségem a hanyagság,
és kardom a pucér valóság.
Nincsenek szüleim.
Az ég és a föld az apám és anyám,
és az örökös éberség a hazám.
Az őszinteség az egyetlen varázsom
és lélegzetem ritmusa az életem s halálom.
Nincs testem kivéve a kitartás,
és nincs más stratégiám mint
az árnyéktalan gondolkozás.
Az egyetlen jövedelmem az értelmem,
és rejtett titkom a saját jellemem.
A szemem a mennyek villámlása.
Érzékenységem a fülem hallása.
Sebességem a végtagjaim,
íme, a leghűbb barátaim.
Csodám a helyes cselekedet.
Az alkalmazkodás határozza meg elvemet.
Egyetlen ellenségem a hanyagság,
és kardom a pucér valóság.
Buja vágyak viaszszobra
kirakatizálva,
ledér lányok állnak ottan
kuncsaftokra várva.
Vágyat őrlő csókjaiknak
keserű az íze,
pénzért váltott, gyorsan múló
öröm lett az este.
Búsan bolyongsz hazafelé
elmúlott a vágyad,
keserű emlékkel szórva
vár hitvesi ágyad.
kirakatizálva,
ledér lányok állnak ottan
kuncsaftokra várva.
Vágyat őrlő csókjaiknak
keserű az íze,
pénzért váltott, gyorsan múló
öröm lett az este.
Búsan bolyongsz hazafelé
elmúlott a vágyad,
keserű emlékkel szórva
vár hitvesi ágyad.
Zászlót bont az égi sereg
árnyéka ránk vetül,
gyülekező hadak felett
Turulmadár repül.
Alászállnak Hunniába
eljött az ideje,
jelet adott végre nekik
a magyarok Istene.
Döngő lépteik nyomán az
egész föld megreszket,
újra egybeforr testvérként
szétszakított nemzet.
Fent a magyar menyországban
meglásd édesapám,
itt az idő, rövidesen
újra nagy lesz hazánk.
árnyéka ránk vetül,
gyülekező hadak felett
Turulmadár repül.
Alászállnak Hunniába
eljött az ideje,
jelet adott végre nekik
a magyarok Istene.
Döngő lépteik nyomán az
egész föld megreszket,
újra egybeforr testvérként
szétszakított nemzet.
Fent a magyar menyországban
meglásd édesapám,
itt az idő, rövidesen
újra nagy lesz hazánk.
Elnyomó ölelésben élni
sohasem tudott e büszke nép.
Gyáva a süllyesztőben végzi,
lebegett felette a jövő kép.
Ifjak serege erőt merít
szeretett haza sóhajából.
Szívet hazaszeretet hevít,
nem hajol meg gyávaságból,
Döngő léptű idegen sereg
tapossa hazánk dús földjeit.
Szemben velük hazafi tömeg
vívja élet – halál harcait.
Ha összefog az egész ország,
hazaszeretet húz rá vértet.
Megtanulja az egész világ,
nem igázhatja le e népet.
sohasem tudott e büszke nép.
Gyáva a süllyesztőben végzi,
lebegett felette a jövő kép.
Ifjak serege erőt merít
szeretett haza sóhajából.
Szívet hazaszeretet hevít,
nem hajol meg gyávaságból,
Döngő léptű idegen sereg
tapossa hazánk dús földjeit.
Szemben velük hazafi tömeg
vívja élet – halál harcait.
Ha összefog az egész ország,
hazaszeretet húz rá vértet.
Megtanulja az egész világ,
nem igázhatja le e népet.
Akkor ha elhagyom hazám
van valami, mi vigasztal
egy rögöt viszek magammal.
Teljesen nem szakadok el,
megyek azzal a tudattal
egy rögöt viszek magammal.
Még él bennem a szomorúság,
nem megyek túl nagy haraggal
egy rögöt viszek magammal.
Csipetnyi Magyarországot
egy rögöt viszek magammal,
én hazámból egy darabbal.
Majd, ha szemfedél rám borul,
kezemben tartom a rögöt.
Síromon egy virág virul
piros-fehér-zöld fű között.
van valami, mi vigasztal
egy rögöt viszek magammal.
Teljesen nem szakadok el,
megyek azzal a tudattal
egy rögöt viszek magammal.
Még él bennem a szomorúság,
nem megyek túl nagy haraggal
egy rögöt viszek magammal.
Csipetnyi Magyarországot
egy rögöt viszek magammal,
én hazámból egy darabbal.
Majd, ha szemfedél rám borul,
kezemben tartom a rögöt.
Síromon egy virág virul
piros-fehér-zöld fű között.