Idő 
Értékelés 
Értékelés Feslik már a fű,
Lassan, teljesen száraz.
Fűzöld múlóban.
Kárpátoknak hegysége,
a vidékünk szépsége.
*
Leszánkáznak a
Levelek. Vastag avar.
Recsegő lépés…
Körbe vesznek nagy hegyek,
Dombok, rétek és terek.
*
Az őstermészet,
Hosszú szunyókába kezd.
Fenyő büszkén áll!
Kis falukban csönd honol,
Messze innen a pokol.
*
Kósza szélvihar
Mezőn, réten, hegyeken.
Száraz fűcsomók…
Kertben tulipán nyílik,
Gyönyöre messze hírlik.
*
Rétek ideje
Lassan lejár. Kopárság.
Elszáradt virág.
Finomság itt az alma,
Termesztők diadalma.
*
A melengető
Napsugár, erőtlen már.
Fonnyad, hidegül.
Minden gyümölcs zamatos,
Nem ritka a libafos.
*
Naplemente, már
Felhősen márványosos.
Égi akkord, nincs.
Csöndes folyó a Tisza,
De a legszebb, az biza.
*
Vörös és sárga
Szín örvénylik a földre.
Tompított élet.
Szép haza a magyarnak,
Innen el, nem zavarnak.
*
Fény, még cikázgat,
Bokrok között, meg fűben.
Avarba, nem megy!
A Kárpátok ölelnek,
Hegyek, völgyek nevelnek.
*
A hűvös évszak,
Hideg léptekkel közelg.
Nyirkos párát hint…
Csodás vidék, jutalom.
Természet a hatalom.
Vecsés - Beregszász, 2015. október 22. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam: beregszászi Bihari Kitty. A tanka csokor eredeti Basho féle stílusban készült.
Lassan, teljesen száraz.
Fűzöld múlóban.
Kárpátoknak hegysége,
a vidékünk szépsége.
*
Leszánkáznak a
Levelek. Vastag avar.
Recsegő lépés…
Körbe vesznek nagy hegyek,
Dombok, rétek és terek.
*
Az őstermészet,
Hosszú szunyókába kezd.
Fenyő büszkén áll!
Kis falukban csönd honol,
Messze innen a pokol.
*
Kósza szélvihar
Mezőn, réten, hegyeken.
Száraz fűcsomók…
Kertben tulipán nyílik,
Gyönyöre messze hírlik.
*
Rétek ideje
Lassan lejár. Kopárság.
Elszáradt virág.
Finomság itt az alma,
Termesztők diadalma.
*
A melengető
Napsugár, erőtlen már.
Fonnyad, hidegül.
Minden gyümölcs zamatos,
Nem ritka a libafos.
*
Naplemente, már
Felhősen márványosos.
Égi akkord, nincs.
Csöndes folyó a Tisza,
De a legszebb, az biza.
*
Vörös és sárga
Szín örvénylik a földre.
Tompított élet.
Szép haza a magyarnak,
Innen el, nem zavarnak.
*
Fény, még cikázgat,
Bokrok között, meg fűben.
Avarba, nem megy!
A Kárpátok ölelnek,
Hegyek, völgyek nevelnek.
*
A hűvös évszak,
Hideg léptekkel közelg.
Nyirkos párát hint…
Csodás vidék, jutalom.
Természet a hatalom.
Vecsés - Beregszász, 2015. október 22. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam: beregszászi Bihari Kitty. A tanka csokor eredeti Basho féle stílusban készült.
A végzetemet sosem akartam úgy átírni,
Hogy végül ezen a nyirkos úton végig kelljen engem kísérni.
Gyakran nem tudtam megbékélni önmagammal,
És sokszor tele voltam sok sötét indulattal.
Kerestem én azt a megoldást, mely nem járt volna kudarccal,
Hol van a sok testvérem, kik egyetértettek a szavammal.
Nem szenvedek hiányt, hisz van elég társam bőven,
De tudom azt, hogy a többiek sincsenek olyan rossz bőrben.
Nem is érdekelne engemet az ő dolguk,
Ha nem érezném azok bánatát, akikkel az életet hajtjuk.
Amíg gondtalanul éltem a valós valótlanságot,
Elrepült felettem az idő, és felfedték előttem a boldog tudatlanságot.
Rájöttem, a vér olykor vízzé válik,
Nincsen másik oldal, melyből több kapu is nyílik.
Elhatároztam, hogy igyekszem cselekedni,
Becsvágyamat nem fojtom és nem fogom befejezni.
Nem félek a bajtól, mely utolér és megpróbál legyőzni,
Nekem szánt hazugságoknak én nem fogok úgysem bedőlni.
Bárki mutathassa magát álszentnek és hitványnak
A báránybőrbe bújt farkas akkor is poklot hoz a birkáknak.
Elkerülhetetlen volt a legsötétebb óra,
Annyi bűnt, amennyit elkövettem ezért, sosem lesz meggyónva.
Hiába, a sok elvesztegetett és csalódott ember,
A lehetetlent megkísérelni egy enervált toxikus rendszer.
Vannak számomra is megoldhatatlan problémák,
Rosszakaró ellenségeim a kultúrámat gyilkolják.
Nem titok az, hogy már késő cselekedni,
Ezt a hatalmas családi köteléket nem lehet helyrehozni.
Találkoztam egyszer szeretett nagyapámmal,
Szavait figyelemmel kísértem, hosszú hallgatással.
Egy tettre kész ember, nem mindenre tud felkészülni,
Majd elmondta nekem, a könnyű úton járó felek sosem fognak kibékülni.
Hogy végül ezen a nyirkos úton végig kelljen engem kísérni.
Gyakran nem tudtam megbékélni önmagammal,
És sokszor tele voltam sok sötét indulattal.
Kerestem én azt a megoldást, mely nem járt volna kudarccal,
Hol van a sok testvérem, kik egyetértettek a szavammal.
Nem szenvedek hiányt, hisz van elég társam bőven,
De tudom azt, hogy a többiek sincsenek olyan rossz bőrben.
Nem is érdekelne engemet az ő dolguk,
Ha nem érezném azok bánatát, akikkel az életet hajtjuk.
Amíg gondtalanul éltem a valós valótlanságot,
Elrepült felettem az idő, és felfedték előttem a boldog tudatlanságot.
Rájöttem, a vér olykor vízzé válik,
Nincsen másik oldal, melyből több kapu is nyílik.
Elhatároztam, hogy igyekszem cselekedni,
Becsvágyamat nem fojtom és nem fogom befejezni.
Nem félek a bajtól, mely utolér és megpróbál legyőzni,
Nekem szánt hazugságoknak én nem fogok úgysem bedőlni.
Bárki mutathassa magát álszentnek és hitványnak
A báránybőrbe bújt farkas akkor is poklot hoz a birkáknak.
Elkerülhetetlen volt a legsötétebb óra,
Annyi bűnt, amennyit elkövettem ezért, sosem lesz meggyónva.
Hiába, a sok elvesztegetett és csalódott ember,
A lehetetlent megkísérelni egy enervált toxikus rendszer.
Vannak számomra is megoldhatatlan problémák,
Rosszakaró ellenségeim a kultúrámat gyilkolják.
Nem titok az, hogy már késő cselekedni,
Ezt a hatalmas családi köteléket nem lehet helyrehozni.
Találkoztam egyszer szeretett nagyapámmal,
Szavait figyelemmel kísértem, hosszú hallgatással.
Egy tettre kész ember, nem mindenre tud felkészülni,
Majd elmondta nekem, a könnyű úton járó felek sosem fognak kibékülni.
Messze idegenbe hóbortos célokért,
Vesztél el annyiszor szeretett földedért,
Ragyogó szebb jövőt boldogan remélve,
Hazád széjjel tépve, s nemzeted leverve.
A Magyar nem volt még soha íly átkozott,
Hogy saját vérében legyen így kárhozott!
De hiszem, hogy Istennek jobbján lel helyet,
S nem hiába tette le itt örök fekvőhelyed.
Utánatok megyünk őseink nem sokára,
Együtt kérjük Istent most még utoljára,
Adjon igaz békét végre valahára,
S ne zúdítson több vészt szép Magyar Hazára!
Vesztél el annyiszor szeretett földedért,
Ragyogó szebb jövőt boldogan remélve,
Hazád széjjel tépve, s nemzeted leverve.
A Magyar nem volt még soha íly átkozott,
Hogy saját vérében legyen így kárhozott!
De hiszem, hogy Istennek jobbján lel helyet,
S nem hiába tette le itt örök fekvőhelyed.
Utánatok megyünk őseink nem sokára,
Együtt kérjük Istent most még utoljára,
Adjon igaz békét végre valahára,
S ne zúdítson több vészt szép Magyar Hazára!
(HIAQ)
Őszelőben hűvös
Szél grasszál már erre-arra.
Pad… még szerelmet vár.
Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél táncot jár.
Didereg a pad, szerelmes párokra hiába vár.
Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél, táncot jár.
Nyár,
Álom
Nem csüng már
Fák ágain.
Ősz mindjárt itt lesz.
Ősz mindjárt itt lesz.
Fák ágain
Nem csüng már
Álom,
Nyár.
*
(10 szavas)
Nyári éj emlékei már eltűnőben,
A heves szenvedély már fékeződőben.
Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek,
Kósza szellő szárnyán messze szálltak a szenvedélyek…
Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek.
Ősz.
Szépül,
Éled már.
Levél zizeg…
Fújdogál a szél.
Fújdogál a szél,
Levél zizeg,
Éled már.
Szépül,
Ősz.
*
(sedoka)
Nap, langyos sugár
Kibocsátására is
Alig képes. Idő hűl.
Őszben, nincsen már
Nyári meleg. Szél is hűt.
Hideg eső közeleg.
Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső.
Hűvös már az idő, elkel a kendő s az esernyő…
Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső.
Nap.
Süt még,
Sugara
Sápadt kicsit.
Lassan csókol már.
Lassan csókol már,
Sápadt kicsit.
Sugara
Süt még.
Nap.
*
(Oximoron)
Őszi hűvösben még meg lehetne izzadni,
Ha a szerelem még föl tudna támadni…
Életed őszében is lehetsz szerelmes,
Ha szívedben van még szeretet s nem jeges…
Életed őszében is lehetsz szerelmes.
Tűz!
Sárga,
Vöröses.
Szívekben él,
Mint levél a fán.
Mint levél a fán,
Szívekben él.
Vöröses,
Sárga
Tűz.
*
(Bokorrímes versszak)
Könyörgő vágy-áhítat még fölérhet az égig,
De nem tudni, csók kitart-e a beteljesülésig.
Az kellemetlen, ha a szenvedély csak félig…
Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak...
Hazudik-e a remény, és maradnak csak ábrándnak?
Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak...
Csend.
Az ősz
Szép remény -
Álmos élmény.
Beteljesülés?
Beteljesülés?
Álmos élmény,
Szép remény -
Az ősz.
Csend.
*
(HIAfo)
Őszidő, rosszalja!
Lemondás ideje,
Emberekben vannak vágyak.
Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik.
Elnémul a vágy, elmúlás gondolata burjánzik…
Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik.
Fáj.
Most is
Hideg van.
Elmúlsz lassan.
Jön a borússág.
Jön a borússág,
Elmúlsz lassan.
Hideg van.
Most is
Fáj.
*
(Kínai versforma = „Zhuzchici” 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Levél is kezd hullani,
Erdőág kopaszodni.
Szerelem ideje múlt…
Ki akar itt, megfázni?
Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek.
Az ősz elűzte a nyarat, vele tűntek a szerelmek…
Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek.
Egy
Levél -
Marad csak,
Semmi más sem.
Minden földre hull.
Minden földre hull.
Semmi más sem
Marad csak,
Levél -
Egy.
*
(Kínai = „Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
A
Szenvedély ön-magánya
Téblábol
A szélben fázva.
A magányos szív, hideg szélben csak vacog...
A szenvedély s a vágy fázósan toporog…
A magányos szív, hideg szélben csak vacog...
Szív.
Magány.
Szomorú
Fájdalmas lét,
Szerelem nélkül.
Szerelem nélkül
Fájdalmas lét.
Szomorú
Magány.
Szív…
*
(Haiku)
Sárga levelek,
Nagyobb színváltozatban!
Avar színes lesz!
Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját.
Élvezd a sárga, zöld és barna szín minden árnyalatát…
Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját.
Szín.
Csoda
Őszben… szép
Zöldessárga.
Remény foltjai.
Remény foltjai.
Zöldessárga
Őszben szép,
Csoda
Szín.
*
(TANQ)
Tarka ruhájában,
Illeg-billeg már az erdő.
Szél, levetkőzteti!
Szerelem, reszketve figyel,
Majd, egy jó nyarat kiikszel.
Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske.
A szél, ruháját tépi, nászra kéri... mosolyog szája csücske.
Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske.
Nincs
Félsz már,
Csak játék.
Vidám táncok,
Szélnek hűsében.
Szélnek hűsében,
Vidám táncok.
Csak játék.
Félsz már
Nincs.
*
(Tanka)
Sötét reggelnek,
Köd lett a pelerinje.
Vaksi utazás.
Levélhullás, már zizeg.
Pad árva, már nem piheg…
Vecsés, 2017. január 4. – Szabadka, 2018. május 5. – Mórahalom, 2018. június 11. – Kustra Ferenc József- én írtam a 11 féle alapot, alájuk a 3 soros-zárttükrös –t (címük: „Az ősz elűzte a nyarat”) Jurisin (Szőke) Margit. A tükör apevákat írta: Farkas Tekla.
Őszelőben hűvös
Szél grasszál már erre-arra.
Pad… még szerelmet vár.
Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél táncot jár.
Didereg a pad, szerelmes párokra hiába vár.
Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél, táncot jár.
Nyár,
Álom
Nem csüng már
Fák ágain.
Ősz mindjárt itt lesz.
Ősz mindjárt itt lesz.
Fák ágain
Nem csüng már
Álom,
Nyár.
*
(10 szavas)
Nyári éj emlékei már eltűnőben,
A heves szenvedély már fékeződőben.
Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek,
Kósza szellő szárnyán messze szálltak a szenvedélyek…
Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek.
Ősz.
Szépül,
Éled már.
Levél zizeg…
Fújdogál a szél.
Fújdogál a szél,
Levél zizeg,
Éled már.
Szépül,
Ősz.
*
(sedoka)
Nap, langyos sugár
Kibocsátására is
Alig képes. Idő hűl.
Őszben, nincsen már
Nyári meleg. Szél is hűt.
Hideg eső közeleg.
Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső.
Hűvös már az idő, elkel a kendő s az esernyő…
Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső.
Nap.
Süt még,
Sugara
Sápadt kicsit.
Lassan csókol már.
Lassan csókol már,
Sápadt kicsit.
Sugara
Süt még.
Nap.
*
(Oximoron)
Őszi hűvösben még meg lehetne izzadni,
Ha a szerelem még föl tudna támadni…
Életed őszében is lehetsz szerelmes,
Ha szívedben van még szeretet s nem jeges…
Életed őszében is lehetsz szerelmes.
Tűz!
Sárga,
Vöröses.
Szívekben él,
Mint levél a fán.
Mint levél a fán,
Szívekben él.
Vöröses,
Sárga
Tűz.
*
(Bokorrímes versszak)
Könyörgő vágy-áhítat még fölérhet az égig,
De nem tudni, csók kitart-e a beteljesülésig.
Az kellemetlen, ha a szenvedély csak félig…
Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak...
Hazudik-e a remény, és maradnak csak ábrándnak?
Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak...
Csend.
Az ősz
Szép remény -
Álmos élmény.
Beteljesülés?
Beteljesülés?
Álmos élmény,
Szép remény -
Az ősz.
Csend.
*
(HIAfo)
Őszidő, rosszalja!
Lemondás ideje,
Emberekben vannak vágyak.
Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik.
Elnémul a vágy, elmúlás gondolata burjánzik…
Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik.
Fáj.
Most is
Hideg van.
Elmúlsz lassan.
Jön a borússág.
Jön a borússág,
Elmúlsz lassan.
Hideg van.
Most is
Fáj.
*
(Kínai versforma = „Zhuzchici” 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Levél is kezd hullani,
Erdőág kopaszodni.
Szerelem ideje múlt…
Ki akar itt, megfázni?
Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek.
Az ősz elűzte a nyarat, vele tűntek a szerelmek…
Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek.
Egy
Levél -
Marad csak,
Semmi más sem.
Minden földre hull.
Minden földre hull.
Semmi más sem
Marad csak,
Levél -
Egy.
*
(Kínai = „Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
A
Szenvedély ön-magánya
Téblábol
A szélben fázva.
A magányos szív, hideg szélben csak vacog...
A szenvedély s a vágy fázósan toporog…
A magányos szív, hideg szélben csak vacog...
Szív.
Magány.
Szomorú
Fájdalmas lét,
Szerelem nélkül.
Szerelem nélkül
Fájdalmas lét.
Szomorú
Magány.
Szív…
*
(Haiku)
Sárga levelek,
Nagyobb színváltozatban!
Avar színes lesz!
Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját.
Élvezd a sárga, zöld és barna szín minden árnyalatát…
Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját.
Szín.
Csoda
Őszben… szép
Zöldessárga.
Remény foltjai.
Remény foltjai.
Zöldessárga
Őszben szép,
Csoda
Szín.
*
(TANQ)
Tarka ruhájában,
Illeg-billeg már az erdő.
Szél, levetkőzteti!
Szerelem, reszketve figyel,
Majd, egy jó nyarat kiikszel.
Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske.
A szél, ruháját tépi, nászra kéri... mosolyog szája csücske.
Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske.
Nincs
Félsz már,
Csak játék.
Vidám táncok,
Szélnek hűsében.
Szélnek hűsében,
Vidám táncok.
Csak játék.
Félsz már
Nincs.
*
(Tanka)
Sötét reggelnek,
Köd lett a pelerinje.
Vaksi utazás.
Levélhullás, már zizeg.
Pad árva, már nem piheg…
Vecsés, 2017. január 4. – Szabadka, 2018. május 5. – Mórahalom, 2018. június 11. – Kustra Ferenc József- én írtam a 11 féle alapot, alájuk a 3 soros-zárttükrös –t (címük: „Az ősz elűzte a nyarat”) Jurisin (Szőke) Margit. A tükör apevákat írta: Farkas Tekla.
De jó a sok ó, az olyan megkapó!
Ha kedvesem simuló, odaadó és nem nagy az ego.
Szeme ha rám tekint csillogó és nem fakó.
Szája édesen csókoló és nem oly' hideg, mint a hó.
Karja szorosan átkaroló és nem távoltartó.
Keze bársonyosan simogató és nem durva posztó.
Hangja kedvesen búgó, muzsikáló és nem elutasító.
Fürtjei mint a rugó, kunkorodó és nem kisimuló.
Illata csábító, mámorító és nem orrfacsaró.
Jelenléte megnyugtató és nem zavaró.
Aki megbízható és nem széltoló.
Aki igazmondó és nem mesemondó, hazudozó.
Aki szorgoskodó és nem naplopó.
Aki illemtudó és nem tapló, tuskó, surmó.
Aki számára fontos a diszkréció és nem kidumáló.
Aki mértéktartó és nem nagyivó.
Aki egy cukorborsó és nem gúnyolódó.
Aki jóravaló, odaadó, szavatartó és nem áruló, kígyó.
Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.
Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló.
Érzései időtálló és nem tavalyi hó.
Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.
Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen Ő!
Így lett az óból Ő.
Siófok, 2023. augusztus 18. - Gránicz Éva
Ha kedvesem simuló, odaadó és nem nagy az ego.
Szeme ha rám tekint csillogó és nem fakó.
Szája édesen csókoló és nem oly' hideg, mint a hó.
Karja szorosan átkaroló és nem távoltartó.
Keze bársonyosan simogató és nem durva posztó.
Hangja kedvesen búgó, muzsikáló és nem elutasító.
Fürtjei mint a rugó, kunkorodó és nem kisimuló.
Illata csábító, mámorító és nem orrfacsaró.
Jelenléte megnyugtató és nem zavaró.
Aki megbízható és nem széltoló.
Aki igazmondó és nem mesemondó, hazudozó.
Aki szorgoskodó és nem naplopó.
Aki illemtudó és nem tapló, tuskó, surmó.
Aki számára fontos a diszkréció és nem kidumáló.
Aki mértéktartó és nem nagyivó.
Aki egy cukorborsó és nem gúnyolódó.
Aki jóravaló, odaadó, szavatartó és nem áruló, kígyó.
Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.
Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló.
Érzései időtálló és nem tavalyi hó.
Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.
Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen Ő!
Így lett az óból Ő.
Siófok, 2023. augusztus 18. - Gránicz Éva
