Íródott ebben az atomháborút szorgalmazó környezetben? A kezdeményezők is meg fognak halni!

(3 soros-zárttükrös, leoninus)
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom? bánatom, néma lelkembe folytom,
Sokszor bánatomban nem érvényesül a torkom? bánatom, ha néma lelkembe folytom.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom? bánatom, néma lelkembe folytom?
*
(leoninus csokor)
Hiszed? kerti óvóhelyed megvéd? És mi lesz, ha elfogy az ennivalód és a vized?
Hiszed, ha fölötted robban atom, akkor te kevesebben leszel? válogat az atom?
Ha elpárolognak a kintiek, neked ezt adta az atom? Megsemmisülsz! Taglalom?

Láttál filmeket két japán atomról? A szőröstől, bőröstől elpárolgottakról?
Láttad filmekben, hogy nézett ki a két város? Még rom sem volt, mi megégett... nem sármos!

Tudod Te ész nélküli, hogy Csernobilban is volt atomrobbanás? mi agyad megsüti?
Az a vidék máig is zárolt terület, úgy van, mint robbanáskor és nincs szűz kerület.
Vannak páran, ott élnek, szívük-lelkük rajta, hogy vegetálnak mégsem súlyos betegek.
Tudod, hogy a mentősök, helikopteresek, ultrák, sőt a cégvezetők is mind hullák?

Te mit teszel, ha környezetszennyezés okán nem jöhetsz elő? Mesés hülyeség-nyelés?
Előkapod a bankkártyád? Sajnálnád... nem élne mamácskád? Dicsekedj, mutasd bankszámlád?
Minek, kinek kellenének, miközben a haldokolásod senkit nem érdekelnének!
*
(HIQ trió, a félhaiku-lánc elviségében)
Leszel Te
Egy hősi halott!
Emberek?

Családod
Már csak egyveleg!
Emberek?

Jó sokan
Elpárolognak!
Emberek?
*
(Senrjon)
Ne gondold? nem ijesztés.
Millióknak halála nem vicc!
Vége emberek?

Ebben Te is ok leszel!
Még nincs rá? elvi büntetőjog!
Vége emberek?

Vidd magaddal bankkártyád!
Nem kell? bankok, törmelékrakás!
Vége emberek?
*
(Apeva)
Az
Élet
Nektek csak
Összes-ennyi.
Ó, Ti népírtók!
*
(Senrjú)
Repülő közelg,
Benne óriás bomba!
Már nincsen vég se!
*
(senrjon)
Otthon, ha nincsen senki,
Akkor vajon ki fog zokogni?
Nincs ki?! Sírás kincs?!

Vecsés, 2024. május. 11. -Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ?Komédia Szinház? előadása lesz! Szakértők szerint = a 8 milliárd emberből, legalább 5 milliárd meghal. A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni...

Bal lábas nap kel,
Kátyús út kórházba visz .
Megrázkódtatás.
Testnek és léleknek fáj,
Emlékbe barázdát váj.

Vándorló-vírus-robbanás...
Mindenkit el ér a hatás!

Beteg ember bús,
Hangulat zúzó a kór.
Kín földbe döngöl!
Csiga talpú perc tötyög,
Keser sóhaj még hörög.

Nem kell ide diagnózis.
Hiánycikk az eszes dózis.

Bal lábas kor van...
Kátyús út kór-házba visz.
Félelem kisér!
Patogénes változás,
Ez mára a sors-hatás.

Székhez ragadt biz sok fenék,
Vérben úszhat hős...ki derék.

Mű kor kór-lázba...
Kik kerülnek kórházba?
Eszme elmét dúl.
Elődök rég megmondták,
Bölcsek szavát is igyák!

Izmusoknak hamis arca,
Ellenfélt szül ma párharcra.

Ha kóros kor megy...
A lét derűs útra lép.
Felvillanyozás!
Böjtölhetne uraság,
Virágozna a világ!

Dunatőkés, 2024. május 17.

Kisduna ágán egy ékszer doboz,
Ősi fák kérgén sok csuszka motoz.
Nincs neki fája hol csüngne toboz,
De Csallóköz ajtaja szívet koboz.

Sík ez a táj, ám oly gyönyörű,
Könnyesen ébred az illatos fű
A folyónak lelke erdőkhöz hű,
Átölel mindent a pára gyűrű.

Bársonyos réten sok tarka virág,
Illata gyógyír, kórt űz ha rág.
A természet védett, nyugalmat ád,
Békesség honol, itt szép a világ.

A régi malomnak fakereke
Pancsol a vízben, üzen vele.
Pihenj itt bátran, ez a béke helye,
Töltsd meg a szívedet telis-tele.

Régi malom hűs parton ott áll,
A madarak dala mindenütt száll.
Kis hídnak árnyéka folyóval hál,
Ide a vándor is haza talál.

Dunatőkés, 2024. június 1.-íródott: bokorrímes versszakokban.

Magamra hagytál Szimonettám!
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!

Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.

Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…

Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

Levetette már az élet a ragyogását?
Mindenhol hallom; butítottak csoszogását…
Ki segít már nekünk, ilyen tán’ már nincs sehol…
Mi magunk vagyunk azok, segítsünk már ímhol!

Csak Isten, Haza, Család, amiben bízhatunk,
Hit, Remény, Szeretet, a jövőnk, a mentsvárunk.
Most fogjunk össze, egyesüljünk a reményben,
Most fogjuk meg egymás kezét, hitben, reményben.

Vecsés, 2009. augusztus 31. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.