Szeretlek kedvesem ezt elmondtam vagy százszor,
de olyan jó kimondani ,hogy elmondom még párszor.
Szeretlek édes és Most jól figyelj szavamra:
Esküszöm, hogy soha-SOHA nem hagylak magadra!
Szükségem van rád kicsim és tudom rám is neked,
imádom ha mellettem vagy s köszönöm, hogy
szeretsz!
Hiányzol nagyon a hangod , ahogyan nevetsz,
remélem, hogy minél hamarabb mellettem lehetsz.
Szeretnék minden percben csakis veled lenni,
érted képes vagyok, hidd el nekem, akármit megtenni!
Szeretlek és tudom jól, hogy sűrűn mondom neked,
de csak azért mondom ennyiszer, hogy soha el ne feledd.
Hiányzol cica és ha végre újra látlak,
bebizonyítom neked, hogy mennyire
IMÁDLAK!
Hogy ki az én barátom?
Úgy érzem,hogy neked elmondhatom.
Hűséges,okos,bátor.
A házunk udvarán ő az Úr.
Négylábú,okos,és harcos,
és,ha haragszom rá,akkor sem mardos.
A cicámat mindig megkergeti,
de hát ő a nagyobb,így hát megteheti.
A gyerekeket szereti,védelmezi,
így lehet hát őt jellemezni.
Ha hazamegyek már vár reám,
igazán büszke lehetsz te is rá.
Ha jön a postás,akkor nagyon ugat,
a levélhordó így hamar megtalálja a kiutat.
Hűséges társam marad mindig Bodri,
de hogy meddig él,azt sajna nem lehet tudni.
Úgy érzem,hogy neked elmondhatom.
Hűséges,okos,bátor.
A házunk udvarán ő az Úr.
Négylábú,okos,és harcos,
és,ha haragszom rá,akkor sem mardos.
A cicámat mindig megkergeti,
de hát ő a nagyobb,így hát megteheti.
A gyerekeket szereti,védelmezi,
így lehet hát őt jellemezni.
Ha hazamegyek már vár reám,
igazán büszke lehetsz te is rá.
Ha jön a postás,akkor nagyon ugat,
a levélhordó így hamar megtalálja a kiutat.
Hűséges társam marad mindig Bodri,
de hogy meddig él,azt sajna nem lehet tudni.
Ez a lét, földi lét,
kis mellékállomás,
Földre szállt szellemben
némi mellékhatás.
Ez a lét nem örök,
oly hamar elröpül,
ideiglenes út,
van, aki nem örül.
Ez a lét anyagi,
s aki ezt habzsolja,
értelmét elveszti
lelkének a szava.
Ez a lét formális,
egy lét a sok közül,
van, hogy nem normális,
nem lát függöny mögül.
Ez a lét Isteni,
ha szellem és lélek,
egy testben egyesül
örökké és végleg.
kis mellékállomás,
Földre szállt szellemben
némi mellékhatás.
Ez a lét nem örök,
oly hamar elröpül,
ideiglenes út,
van, aki nem örül.
Ez a lét anyagi,
s aki ezt habzsolja,
értelmét elveszti
lelkének a szava.
Ez a lét formális,
egy lét a sok közül,
van, hogy nem normális,
nem lát függöny mögül.
Ez a lét Isteni,
ha szellem és lélek,
egy testben egyesül
örökké és végleg.
A hiányod szívbe markoló
A hideg kegyetlen és gonosz
Össze beszélt a hiánnyal
És így rám támadt.
Nem vagyok gyenge gyerek
De senki vagyok nélküled
Csak egy kegyetlen harcos
Aki megöl minden barmot
Amíg nem voltál velem
Kemény volt az életem
A kezem nem fogta senki
Harcos voltam és ennyi
Aki mérgesen rám nézett
Azt hamar elhagyta az élet
DE te megfogtad kezem
Ezt nem felejtem el sosem
Habár sok rosszat tettem
Te kiálltál mellettem
Fogtad a kezem erősen
Habár néha sírtam félősen
Nem köszöntem meg neked
Hogy szívemből szerethetlek
Hogy a kezed foghatom mindig
És így sírhatok kicsit
Nem beszélve a szeretetről
És arról a forró szerelemről
Amit te adtál nekem
És mondtad: szeretlek!
Ilyenkor esténként fáj a Szívem
És körbevesz a hideg
Nem melegítesz engem
Mert nem vagy itt velem
Hiányzol nagyon szerelem
Csak a levegőt fogja a kezem
Mindig rád gondolok
Én szerelmes vagyok
De nem egy árnyékba
Mert sírok én néha
De valós dolgok miatt
Tehát a szerelem igaz
Most a hívásod várhatom
Messze vagy nagyon
DE a telefonomat nézem
Hátha megcsörren éppen
A kezem is remeg
Amivel támaszom a fejem
A gondolataim sötétek
De még mindig élek.
A hideg kegyetlen és gonosz
Össze beszélt a hiánnyal
És így rám támadt.
Nem vagyok gyenge gyerek
De senki vagyok nélküled
Csak egy kegyetlen harcos
Aki megöl minden barmot
Amíg nem voltál velem
Kemény volt az életem
A kezem nem fogta senki
Harcos voltam és ennyi
Aki mérgesen rám nézett
Azt hamar elhagyta az élet
DE te megfogtad kezem
Ezt nem felejtem el sosem
Habár sok rosszat tettem
Te kiálltál mellettem
Fogtad a kezem erősen
Habár néha sírtam félősen
Nem köszöntem meg neked
Hogy szívemből szerethetlek
Hogy a kezed foghatom mindig
És így sírhatok kicsit
Nem beszélve a szeretetről
És arról a forró szerelemről
Amit te adtál nekem
És mondtad: szeretlek!
Ilyenkor esténként fáj a Szívem
És körbevesz a hideg
Nem melegítesz engem
Mert nem vagy itt velem
Hiányzol nagyon szerelem
Csak a levegőt fogja a kezem
Mindig rád gondolok
Én szerelmes vagyok
De nem egy árnyékba
Mert sírok én néha
De valós dolgok miatt
Tehát a szerelem igaz
Most a hívásod várhatom
Messze vagy nagyon
DE a telefonomat nézem
Hátha megcsörren éppen
A kezem is remeg
Amivel támaszom a fejem
A gondolataim sötétek
De még mindig élek.
Telnek az idők?
- Öregszem én is.
- Nem maradok gyerek,
Hisz felnövök úgy is.
- Múlnak az évek,
Felnövök hamar?
És felnőttként élek,
Míg hazám földje,
El nem takar.
Elföd engem,
Nem leszek már?
Hisz engem is elvisz,
Majd a Halál.
S a Halál árnyában ülvén,
Félve, rettegve, elítélvén,
Ő lecsap könyörtelen,
És időt nem hagyva nekem,
Cselekvésre kell kényszerítenem,
Legyöngült testem.
- Megpróbálok szembeszállni,
Küzdeni, harcolni és felállni!
- De mindez, fölösleges?
Hisz nincs esélyem!
A végzet, úgyis utoléri énem!
- Ne vigyél el!
- Nem állok készen!
- Jöjj vissza később,
Hisz még itt kell élnem!
Jóvá kell hoznom
Minden hibám!
El kell búcsúznom!
Viszlát család, viszlát világ!
- Ne vigyél el
Ilyen hamar!
Gyerek vagyok,
Ki élni akar!
- Élvezni még az életet?
Ezt szeretném!
Hiszen céljaim vannak,
És ezt mind elérhetném!
- Én nem akarok
?Más helyen? lenni!
Én itt akarok maradni,
Emberek közt élni!
- De telnek-múlnak az idők,
S ha a könyörtelen vég utoléri énem,
Most már tudom, ha szembeszállnék,
Ellene nincs sok esélyem!
- Öregszem én is.
- Nem maradok gyerek,
Hisz felnövök úgy is.
- Múlnak az évek,
Felnövök hamar?
És felnőttként élek,
Míg hazám földje,
El nem takar.
Elföd engem,
Nem leszek már?
Hisz engem is elvisz,
Majd a Halál.
S a Halál árnyában ülvén,
Félve, rettegve, elítélvén,
Ő lecsap könyörtelen,
És időt nem hagyva nekem,
Cselekvésre kell kényszerítenem,
Legyöngült testem.
- Megpróbálok szembeszállni,
Küzdeni, harcolni és felállni!
- De mindez, fölösleges?
Hisz nincs esélyem!
A végzet, úgyis utoléri énem!
- Ne vigyél el!
- Nem állok készen!
- Jöjj vissza később,
Hisz még itt kell élnem!
Jóvá kell hoznom
Minden hibám!
El kell búcsúznom!
Viszlát család, viszlát világ!
- Ne vigyél el
Ilyen hamar!
Gyerek vagyok,
Ki élni akar!
- Élvezni még az életet?
Ezt szeretném!
Hiszen céljaim vannak,
És ezt mind elérhetném!
- Én nem akarok
?Más helyen? lenni!
Én itt akarok maradni,
Emberek közt élni!
- De telnek-múlnak az idők,
S ha a könyörtelen vég utoléri énem,
Most már tudom, ha szembeszállnék,
Ellene nincs sok esélyem!