Nem vár senki
1.
Akit az ég is megáldott
mi dolgom nékem azzal
eleget küszködök
önmagammal
2.
Te kitakart-szívű
te fedetlen
táncoló fekete kocsisok
úgyis
eljönnek érted egyszer
a fákon merengő fény fog játszani
elhallgat a csend is
nálad
s nem fog többé senki sem bántani
3.
Nem vár senki
csak a tárgyak
az asztalon halkan porszemek
járnak
és a sarkokban pókhálót sző a sötét
magam vagyok
magam vagyok egyetlen árva
készülök a leszámolásra
de nem figyel senki
sem lent sem odafönt
4.
Arra gondolok
majd megvígasztalnak a nappalok
nappal arra: majd az éjszakák
a vázáimban mind elhervadt a virág
levelük, szirmuk hullik
de kinek hozzak frisset ?
gyors idő hurcol szekerén
te nem vagy itt
s szívem a tenyeremben tehetetlen
lüktet
5.
A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újra
egyforma fényt vet
falaimra
s már csak azt figyelem
milyen szabályosan fut a festékcsík
a mennyezet alatt
1.
Akit az ég is megáldott
mi dolgom nékem azzal
eleget küszködök
önmagammal
2.
Te kitakart-szívű
te fedetlen
táncoló fekete kocsisok
úgyis
eljönnek érted egyszer
a fákon merengő fény fog játszani
elhallgat a csend is
nálad
s nem fog többé senki sem bántani
3.
Nem vár senki
csak a tárgyak
az asztalon halkan porszemek
járnak
és a sarkokban pókhálót sző a sötét
magam vagyok
magam vagyok egyetlen árva
készülök a leszámolásra
de nem figyel senki
sem lent sem odafönt
4.
Arra gondolok
majd megvígasztalnak a nappalok
nappal arra: majd az éjszakák
a vázáimban mind elhervadt a virág
levelük, szirmuk hullik
de kinek hozzak frisset ?
gyors idő hurcol szekerén
te nem vagy itt
s szívem a tenyeremben tehetetlen
lüktet
5.
A lámpa ha eloltom,s ha felgyújtom újra
egyforma fényt vet
falaimra
s már csak azt figyelem
milyen szabályosan fut a festékcsík
a mennyezet alatt
Érezni akarom
a testedet
szemeimmel inni a
látványt
a tested minden
gyönyörű hajlatát
ahonnan sugárzik
az asszonyi vágyad
ahová képzeletemben
most is rá forrasztom
a számat
ahol levetem rólad
minden ruhádat
ahol vad és szelíd
csókjaimmal
elhalmoználak
s ha csúcsra ér a lázunk
s ha számba veszem
szemérmes ajkaidat
csiklód keményedő
háromszögét
úgy csókolom majd
ezt a forróságod
hogy kéjed
a csúcsra érjen
a ott engem bevárjon
szerelmed síkos nedveit
ízlelni fogom öled
illatából
hogy újabb vágyat keltve
izzanak majd a számon !
És ha jő a szent
feloldozás amikor
nagy sóhajok
s halk sikolyok között
tövig benned lesz a vágyam
akkor szorosan
a kajaimba zárlak
s csípőm apró mozdulásaival
finoman löklek majd téged
Mozdulj te is ! Szeress !
míg betakarnak minket
s elaltatnak
százfokos esti fények
a testedet
szemeimmel inni a
látványt
a tested minden
gyönyörű hajlatát
ahonnan sugárzik
az asszonyi vágyad
ahová képzeletemben
most is rá forrasztom
a számat
ahol levetem rólad
minden ruhádat
ahol vad és szelíd
csókjaimmal
elhalmoználak
s ha csúcsra ér a lázunk
s ha számba veszem
szemérmes ajkaidat
csiklód keményedő
háromszögét
úgy csókolom majd
ezt a forróságod
hogy kéjed
a csúcsra érjen
a ott engem bevárjon
szerelmed síkos nedveit
ízlelni fogom öled
illatából
hogy újabb vágyat keltve
izzanak majd a számon !
És ha jő a szent
feloldozás amikor
nagy sóhajok
s halk sikolyok között
tövig benned lesz a vágyam
akkor szorosan
a kajaimba zárlak
s csípőm apró mozdulásaival
finoman löklek majd téged
Mozdulj te is ! Szeress !
míg betakarnak minket
s elaltatnak
százfokos esti fények
Oly távol vagy most tőlem
s oly elérhetetlen mint életem
messzi csillagai csak a képzelet
vetít ki falaim négyszögére
hol szabályosan s józanul fut
a festékcsík a mennyezet alatt
s hiányod keserű ízeit nem oldja fel
az alkohol íze, sem a vágy hideg
márványharangja , konduló
óraütése az éjben ! Íme virrasztalak
mindig megújulva s kifulladásig
a dolgok néma önkívületében
s őrizlek mint hajnalok a törékeny
csendet Kutattalak már százszor is
asszonyokban akik szembejöttek
s újra hasztalan kereslek
Ólom súlyával görnyeszt az időnk
hiába kiáltok , halk szókkal
hiába kérlek már nem vagy itt !
Nincsen menedékem kívüled !
Térj vissza ! Kinyújtott kezemmel
könyörgök érted
s oly elérhetetlen mint életem
messzi csillagai csak a képzelet
vetít ki falaim négyszögére
hol szabályosan s józanul fut
a festékcsík a mennyezet alatt
s hiányod keserű ízeit nem oldja fel
az alkohol íze, sem a vágy hideg
márványharangja , konduló
óraütése az éjben ! Íme virrasztalak
mindig megújulva s kifulladásig
a dolgok néma önkívületében
s őrizlek mint hajnalok a törékeny
csendet Kutattalak már százszor is
asszonyokban akik szembejöttek
s újra hasztalan kereslek
Ólom súlyával görnyeszt az időnk
hiába kiáltok , halk szókkal
hiába kérlek már nem vagy itt !
Nincsen menedékem kívüled !
Térj vissza ! Kinyújtott kezemmel
könyörgök érted
Csak hallgatsz és ülsz némám,
Külvilág felé megszűnik figyelmed már.
Érzed, az űrt mely körül vesz,
Érzed a csendet, mely benned lesz.
Visszahúzódsz lelked mélyébe,
Gondolatok megszűntek elmédben.
Hallgasd a csendet némán,
Halld, a csend megszólal egy hárfán.
Mily különös lágy dallam,
Szférák zenéje szól halkan.
Együtt lebegsz most e térben,
Lelkedben mély szeretet és béke.
Szikrázó fényáradat körülötted,
Angyalok járnak öröm táncot neked.
Boldogan ünneplik érkezésed,
Megmutatják az életutad neked.
Táncolj hát örömmel most velük,
Hisz a te lélektáncod táncolod velük.
Hozd magaddal a fényt és ritmust,
Hogy a szíved jól ismerje a taktust!
Őrizd meg lelkedben a békét,
Az elméd mindig maradjon békés!
Szeretetről szóljon az életed,
Boldog lehessen az itt léted!
Külvilág felé megszűnik figyelmed már.
Érzed, az űrt mely körül vesz,
Érzed a csendet, mely benned lesz.
Visszahúzódsz lelked mélyébe,
Gondolatok megszűntek elmédben.
Hallgasd a csendet némán,
Halld, a csend megszólal egy hárfán.
Mily különös lágy dallam,
Szférák zenéje szól halkan.
Együtt lebegsz most e térben,
Lelkedben mély szeretet és béke.
Szikrázó fényáradat körülötted,
Angyalok járnak öröm táncot neked.
Boldogan ünneplik érkezésed,
Megmutatják az életutad neked.
Táncolj hát örömmel most velük,
Hisz a te lélektáncod táncolod velük.
Hozd magaddal a fényt és ritmust,
Hogy a szíved jól ismerje a taktust!
Őrizd meg lelkedben a békét,
Az elméd mindig maradjon békés!
Szeretetről szóljon az életed,
Boldog lehessen az itt léted!
Halkan csukd be az ajtót,
egyszerű itt minden és szegény,
egy szék, várj leporolom, ülj le,
illedelmes vagy, szoknyád simítod
térdeden, jól-nevelt mosolyod
viseled és halk vagy, és figyelsz.
Szeretem tekinteted,
ahogy szavaimra reagál,
néha szememben nézve megáll,
és elmosolyodsz, simogató mosoly,
a mindig komoly, az időt oldja fel,
ne törjük meg a csendet.
Mivel kínáljalak?
Látod, üres az asztal, egy pohár,
üresen koccan az is, szégyenlem,
ne nézd, mit viselek, ócska gönc,
itthonra jó, majd levetem,
takarva a szakadásokat.
Feküdtél már földön matracon?
Most húzódj mellém, nevess velem,
oldd fel zavarom, kínos ez nekem,
neked is, csavargó világba
csöppentél, én világom,
osztozol rajta velem?
Hajtsd a ruhád a székre,
vigyázz, ne essen a földre, piszkos,
nincs nő, ki takarítana, főzne,
emberként kezelne, talán még a
férfit is meglátná,
s együtt ébrednénk.
Eljöttél.
(Tiszai P Imre)
egyszerű itt minden és szegény,
egy szék, várj leporolom, ülj le,
illedelmes vagy, szoknyád simítod
térdeden, jól-nevelt mosolyod
viseled és halk vagy, és figyelsz.
Szeretem tekinteted,
ahogy szavaimra reagál,
néha szememben nézve megáll,
és elmosolyodsz, simogató mosoly,
a mindig komoly, az időt oldja fel,
ne törjük meg a csendet.
Mivel kínáljalak?
Látod, üres az asztal, egy pohár,
üresen koccan az is, szégyenlem,
ne nézd, mit viselek, ócska gönc,
itthonra jó, majd levetem,
takarva a szakadásokat.
Feküdtél már földön matracon?
Most húzódj mellém, nevess velem,
oldd fel zavarom, kínos ez nekem,
neked is, csavargó világba
csöppentél, én világom,
osztozol rajta velem?
Hajtsd a ruhád a székre,
vigyázz, ne essen a földre, piszkos,
nincs nő, ki takarítana, főzne,
emberként kezelne, talán még a
férfit is meglátná,
s együtt ébrednénk.
Eljöttél.
(Tiszai P Imre)