Meditálás a napok semmi kuszaságain…

Megbolondult lét!
Végtelen nagy küzdések.
Csukott szem mit lát?

Lét,
Milyen
Küzdések
Áldozata?
Bolond a világ…
*

Lét a semmiben?
Minden, semmivel telve.
Semmi meg üres.

Lét,
Semmi?
Megtöltött?
Semmivel telt?
Üresen telt lét…
*

Karnyújtásnyira
Mi még, nem következett…
Semmire várás.

Lét
Várás
Semmiből…
Semmi-várás…
Karnyújtásnyira!
*

Áthaladt határ,
A széttépett ködfoltok…
Gyors ölelkezés?

Lét
Ködben
Lépdelő…
Ködfolt-határ?
Köd a léthatár?
*

Álmok lopottak,
De, az is a semmiből…
Hulló bilincsek?

Lét,
Álmok
Gyűjtője.
Lét valami?
Bilincscsörgések?
*

Tobzódó mi is?
Megvan! Álmon lovaglás.
Feleslegesség…

Vecsés, 2017. december 29. – Kustra Ferenc József– Készült: haikuban és apevában.

Őrület, hogy mily’ peches az élet,
Hiába látogatom karácsonyi miséket…

Van nekem is lekötöző láncom,
Ettől nem erősödik szabadság álmom.
*

Olyan vagyok, mint a Tisza,
Minek nem volt elég partja.

Hevesen eltépte a láncot,
Én is akartam ezt a vircsaftot.
*

A Tiszának olyan könnyen ment,
Én is gyűrőm a lehetetlent.

Nálam partom is magas,
Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas.
*

Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm,
Közben minden körülményem vadul fékezőm.

Öregség, egyáltalán nem segíti haladást,
Hiába dicsérik egyesek, mint csodást.

Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból.

A világ velem szemben oly’ közönyös,
Akadály, előttem… Az út göröngyös.
Szeretnék én mindenkit, de nem hagyják,
Az emberek ilyenek… nem akarják.

Belenézek a tükörbe, keresem az egész világot,
De ott biz’ semmit nem látok, csak a saját, szűkös világot.
Az álmaim és lehetőségek, önmagukba fulladtak,
Mások nem segítettek… csak megállva néztek és hallgattak.

Vecsés, 2013. január 27. – Kustra Ferenc József

Milyen derűs boldog nap a mai,
az égen a madár is ezt énekli.
Élvezem hát a napsütést,
a gond nélküli pihenést.
De állj, várj, mi történik?
Az ég miért sötétlik!
Sötét felleg gyűlik körülöttem.
S egyedül kell itt lennem,
a veszéllyel megküzdenem!
Sokan szeretnek, kitartanak mellettem,
de a terhet egyedül kell cipelnem!
Ordítanék, félek nagyon,
de senki sem hallja hangom!
Bátor leszek, erős harcos!
Nem vallok majd kudarcot!
Legyőzöm a sötét felhőt,
Isten tart majd nekem ernyőt!
Győztem, látod itt vagyok!
Nem adtam fel a harcot,
s láthatom ismét a napot!

Az út szélén hagyták,
Úgy hitték, hogy meghalt.
Eltűntek pénzével,
Kit az élet megcsalt.

Fák felső gallyai némán
lengtek a szellőben.
Gyászos nyugalom volt
Az elhagyott erdőben.

Füleiből folyt a vér -
Az ütéstől lecsapva.
Elszánt bátorsággal
Az életét feladta.