Szabadon áramló nyugalommal
Beszívni az éltető lég
Molekuláiban elrejtett táj
Béke harmóniáját
Fenséges áldás
A természet kegyes jóvoltából.

A sejtekben felhalmozódott
Rohanó feszültség
A tájat átszelő folyó
Fodrozó vizének
Hűvös esti párájában
Óvatosan feloldódik.

Az idő egy pillanatra megtorpan
A nap bíborsugarán
Mikor az áhitat mező-illata
A térség egyedi zamata
Balzsamozza simogató kézzel
Megfáradt testem s lelkem.

Gondolatokat terel
És színekben fürdő felhőket
Enyhe szellő szárnyán
Egy tucat énekesmadár
És égi dalukban
Csendesen átalakultam.

És másnap reggel
Fényáradatban üdvözöl
Az Egység varázslatosan
Átfogó Anyai Lénye
Örömöt oszt gyermekének
Ki léte eltévelygett Része.

Könnyüvé vált vállamon
Már csak Galambom
Hordozom
Röptével együtt szállunk
Ameddig tart az álmunk
Valósága
Szabadon
Szomjazva a pillanat varázsát
Leraktam a tegnap poggyászát.

A távolból hallatszik
Ahogy zúg-súg
Sistereg
A gördülő kerekek alatt
A kigyúrt
Lucskos aszfalt
A város irányában
A forgalom dagadt
Torlódik a rohanás
Ezen napszak alatt.

Senkinek sincs ideje
Így hát kényszerülnek
Utolérni önmagukat
Sietve
Mert nem minden
Fér bele
Pár órába
A délutánba
Mikor szabad lehet
A cselekedet.

Az óra ketyeg
Gyorsabban pereg
Nap s éjszaka
És holnap újra
Sietni kell a munkába
Mert a lét drága
Benne van a pénz markába
A boldogság ára
Mára
Szabadság láncra
Kovácsolt Idő

Az élet igája
Kerít úgyis hatalmába.
És holnap újra...
Sorban áll a tor-túra.

Az ezüst levelű nyárfa törzse
Csontfehéren villan
A sötét éjszakában
Teliholdkor.

Fent a fénylő koronák
Alant kuporog a vakság
Titkosan hallgat a némaság
A sűrű bozótban.

A szél sem suttog ma
A csönd beleolvad a holdvilágba
És komótosan ködfátyol
Ereszkedik a tájra
S a pillanat a csillagokat
Tereli karámba
A hold udvarába.

Remekmű a nap végére
E sejtelmes béke
Mint frissen sült kenyér
Zamata
Az égig ér.

Fenyőillattal szálljon a Béke
Az Emberséges megértés
És ne csak most
Hogy eljött Jézus születése
Napja

Ideje
Minden reménynek
Álmodozó szépnek
Napja
A megváltó istenségnek
Ideje
A szeretet fényének

Naponta
Ibolyaillattal szálljon a Béke
Mikor a tavasz első lépte
Kivirágzik
És nyáron a rózsa
Csodabűvöletét sugározza
Illatával
Az alázat csendes nyugalmát
Ősszel majd a színek hozzák
S mire eljön a tél
Letelik az esztendő
Örömöt halmozva újra eljő
A megváltó
Mindnyájunkban

A karácsony
Belül mélyen van
A fény születése
Nem a csillogásban
Csecse-becse ajándékban

Kis emlékezés azokra
Kik túl messze vannak
A mában
Elég egy meleg ölelés
Az összetartozásban.

Hétköznapi pszichológia…

Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának
Lehet csak véleménye, vagy mondandója!
Mindent megmagyaráz, folyvást ossza az észt párjának
S
Ha igaza van, ha nincs, dől a mondóka!

Ő generálója, párja alanya a játszmának.

Ui. És ne reménykedj, Te földi halandó olvasóm, hogy ez nálatok nem így van,
meg ilyen nincs is. Legföljebb a témában nem vagy képzett és így nem ismered
föl a helyzetet, vagy nem ismered föl annak okát, hogy miért nem éltek
kifogástalan boldogságban… (Kivétel erősíti a szabályt!)

Vecsés, 2017. június 12. – Kustra Ferenc József