A fény előtt nagy, sötét árnyak lebegnek,
Úgy tűnik, el akarják állni utamat.
Tovább úszom, küszködve küzdőm magamat,
Előre, közben a semmibe lebegek.

Próbálok belekapaszkodni a fénybe,
De kimerültségem nő, már nem is érzek
Semmit, nem érzékelem azt sem, hogy vérzek.
Már semmi nem számít… csak haladnék végre.

Budapest, 2000. július 4. - Kustra Ferenc József

(leoninus trió)
Fölmerült, hogy újrakezdek… ezen elég régóta révedek.
Ha újrakezdem, mi lesz múlt életemmel? Az egész létemmel?

Ketyegnek a másodpercek, a rendes percek… idő rohan múlnak is az évek.
Életem újítva vajon hová vezetne, csőddel lelkem vajon mit kezdhetne?
Az életem nem balzsamos kőszírt a régi, nagy, masszív fáraó sir köröttem…

Ha még próba életünk sem lehet, életem elcsorogna… mit sürgős vizelet?
Ha körülmények nem úgy alakulnának, akkor mit köszönhetnék a múlt máknak?
Tudom, sokak jártak úgy, hogy siker elmaradt… élettóban nem is fogtak halat!
Sorsomban írva, éltem társa a magány? Kérdem: mér’ érdekelne ez a posvány?
*
(tíz szavas)
Az átkom tovább dolgozik (a szemét) lehet,
Így halok? Lehet!

Vecsés, 2025. július 26. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

Nem egy perc, de már évek, Nusi!
Igen hiányollak, kis Husi.
Elmentél, itt hagytál,
Búcsú! Nem fáradtál…
És biz’ már nincs is meg a bungi!

Te kinevetsz… csókra vágyódót.
Te kinevetsz… mint ezt megírót.
Legalább tudatnád,
Hogyha tán’ akarnád…
Pedig képviselted… állandót.

Nem töltünk együtt, vad éjszakát?
De, hallom lelkem nagy sikolyát…
Nem jelentek semmit?
Legalább egy kicsit?
Mi nem élünk át már… ágycsatát.

Vecsés, 2022. október 7. – Kustra Ferenc József – íródott: ROMANTIKUS limerik csokorban.

(Senrjú)
Micsoda csendben,
Törekszik utánad… vágy.
Itt lemondás nincs.
*
(Grádics)
Van itt nagy remény,
Szívember utánad vágyódok,
Sok napot meg, végig kínlódok!
Ez a szerelmes várakozás olyan kemény,
De bizonyítom ezzel, vagyok kemény legény.
*
(Limerik)
Életemben, rád vágyakozok,
Mert Te vagy az egy… kit imádok.
Ha itt lennél velem,
Boldog lenne lelkem…
Remélem jössz, meddig… csak várok?
*
(Septolet)
Gondolatok…
Magányomban gyalogolok,
Elhervadok.

Hiába a szerelmem,
Nem vagy velem,
Egyetlenem.
Vágylak, ezt kesergem.
*
(Anaforás, 10 szavas duó)
Szívből mondom, olyan jó lenne,
Ha kezed volna már kezembe…

Szívből kívánom, légy a közelembe,
Távolságod belekerült már az elegembe…
*
(10 szavas)
Majd, ha ruhátlanul ölelhetlek, lehet valószerűtlen,
Most úgy tűnik; lehetetlen?

(Haiku)
Természetváltás
Is megkapja magáét.
Ami jár, az jár!
*
(Sedoka)
Csak én egyedül
Élek, mint a pech szobra!
Esdés, nem hallgattatik!

Vad reményeim
Becsaptak, nem teljesült.
Küzdjek? Lesz ez még jobb is?

Vecsés, 2019. október 29. – Kustra Ferenc József– íródott a szerelemről; Alloiostofikus versszerkezetben.

(sorok és gondolatok az utolsó százból)

A történelemnek gúnyos búcsút intve
elhaladt mellettem a sorsom: legyintve.
Taposott cipőin billegve, nyögve-sántikálva,
eltűnt a sarkon, maga is füstköddé válva.

Csend van:
A némaság marokként fojt mindent,
senki sem nyomja le többé a kapukilincset.
A székek némák, nincs se taps, se nevetés.
Nincs itt, csak egy vén bohóc... és a feledés.

Végtelen körút az élet, e bomlott, őrült szerkezet.
Horog vonszolta fatönk, a sötét, vak semmi felett.
S mint elaggott kerekek: örökkön és újra
terhünket cipeljük a sárral bélelt útra.

Vak vagyok:
e setét világban, hol nincsenek fénylő napok,
hol nincsenek soha kérdések,
se nyugvást adó válaszok.

Sorsom elhaladt mellettem legyintve,
- saját történelmének végső búcsút intve -
és egy elhagyott,
szélfútta hárfán az enyészet görbe ujja játszik.
Elszállt rég a büszke Főnix:
többé már emléke sem látszik.

Pest - Buda, 2014. május 26.