Szófelhő » H » 273. oldal
Idő    Értékelés
Mérföldkövek
Melyek előttünk
Ágaskodva ragyogó illúzióval
Ámulatba ejtenek
Sóvár ösztönnel
Vágyat keltenek
Hogy megérintessenek
Hogy magasba emeltessenek

És mögöttünk
Melyek tövében elkopott
Cipők talpainak lenyomatát
A múlt pora kíméletlenül befed
Hol egyedi történetek
Apró jelei rovódtak
Kérges tenyerek
Üzenetével
Az idő
Végtelen útján
Lassan
Elfeledve leomlanak
Miként a sorsok
Porladnak
Felőrlődve
Gigászi folyamat
Malomkövei között

Mérföldkövek
Kultúrák vívmánya
Életsorsok kőbálványa
Mérföldkövek
Hogy megérintessenek
Mérföldkövek
Hogy majd elfeledtessenek

És a köztes folyamat-úton
Életek vére
Folyik a szegélyre
Amíg nem lesz Vége.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 153
Milyen lenne most
Néma magányom
Ha nem Rólad szólna

Esténként A csillag
Suttogja meséd
Fülembe halucinálva
Mindig s újra
Elkisérsz a keresztútra
Elkísérsz
Percről percre érzem
Szereteted
A magány helyében
...
Mosolygós szemed égi fénye
Örökre belém költözött
Áldott vagy az asszonyok közöt.!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 150
Kerek borsó
Zöld a héja
Szedéséhez
Nem kell létra
Elég egy tál
Meg egy sámli
E mókához
Nem kell állni
Fürge ujjak
Gyorsan fejtik
Kalászából
A tálba ejtik
S közbe közbe
Csipegetni
A zsenge borsót
Eszegetni
Csuda finom
Cukorjó
Ez a kerek zöldborsó.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 198
Ugri bugri szöcske koma
Felszökkent az ablakomra
A kis pelykó
Egy mini ló
Kérdezd s felel
A tudakozó
Réti lónak hívják arra
Ahol szlovák ajkú a sok gazda
Nyereg kantár nincsen rajta
Úgy ugrálgat a lovacska.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 146
Olyan mély csönd van
Ma éjjel a tizedik napon.
Még a fülem sem súg
Nagyon.
Lent a folyó vize csendesen zúg.
Alig hallom
Ahogy a kövekhez csapódik
A sekély parton.
Szinte mozdulatlan
A hónak meglehetősen
Langyos téli levegő,
És a szétszakadt felhők között
Álmokkal takaródznak a csillagok.
Olvad a fagyos paplan
És holnapra bizonyára
Jócskán megcsappan.
Hangtalan oson az idő
Megnyúlt árnyéka
És a sötétben megveti ágyát
A fogyadozó hold.
Takaródzik mint a csillagok.

Ma egyedül vagyok.

A falon csüngő
Ásítozó lámpa
Lágy fénye vissza verődik
A zsugorodó fehér kristályokról,
És a csönd egyre csak hízik.

Haszontalan volt a napi hólapátolás.
Bár az időt is
Valamelyest tovább dobáltam.
Az is egyre csak olvad.
Apad mint a hó.
Elszivárog lassan.
Beleivódik a múltba.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 152