Idő 
Értékelés 
Értékelés A lövészárokban, a terepen, bármikor érhet golyó,
Itt bent a bunkerban, egy akna, biz' nagyon is eltaláló…
Ennek persze van egy nagy veszélye, ami bizony bekövetkezhet,
Ha egy akna telibe talál, akkor a halál meg is érkezett!
Két órás pihenőben vagyok, így éjfélkor, és az után,
Kis vaskályha melegít, jó ez a kinti mínuszok után.
Egyedül vagyok, az őrmesterem elment ellenőrizni,
Hátha segíthet, orosznak ne legyen már... kiket kilőni.
Mitől lesz itt valós az élet, minden jéghideg-csalóka álom,
Fagyban és hóviharban életet én tisztán már sehogy nem látom…
Parancsokat kapok, és mély-hideg hazugságokba burkolózok,
Hazug tábornokok által terjesztett fantáziákba elbukok...
Otthon, nem álltam hadba senkivel, fejtől talpig felfegyverezve,
De itt a törvényeket, az eszem és a lelkem is megértette…
Szerettem én otthon a ködtelen eget, csillaghalmazok renyhe
Fényét, és kisfiúm játékból, lepkéket ment kergetni a rétre!
Egy új kadét némán, a bunkerban port söpör, mit utál és így asztalt is töröl,
Letörli a szálkát, az beleszúr a rongyba, ahogy csinálja, bánatot közöl,
És látom, komótos a munkája, ő itt nem ötöl-hatol, míg kint lövöldözöl…
A kadét nemrégen érkezett, de lőni, kimenni, neki nem lehet,
Mert az egyik keze felkötve, sebesült, átlőtték, most port törölget.
Látom, megfoghatatlan árnyat nem kerget, csak keresi... ha, lényeget.
Még itt-ott porszem gurul, közeli robbanások zaja behallatszik,
Szerettem otthon a padláson a széna illatát, itt nem érződik.
Állkapcsom nem fáj a sok fölösleges beszédtől,
A kadéttal, csak hallgatunk és nézünk egyvégből…
Az jutott eszembe, ha reggel ébresztenél... édes volt álom.
Ha az ébresztéskor, a csókod lenne lecsorgó méz a számon,
Lehet, hogy boldogságban, nem is kéne uralkodni a vágyon?
Itt az első vonalban nem a duma a lényeg, golyót kapsz, ha, lényed nem félted,
Otthon mindig értelmét kerestem mindennek a világban, ott az volt a léted…
Itt a jövő pillanat, lehet, hogy magával hozza a halált, ettől kell félned.
Még ez a két óra pihenő sem biztos, mert aknák jönnek,
Ha, telibe talál, akkor volt-nincs az életednek lőttek!
Ez olyan gyorsan játszódik le, hogy ember észre sem veszi, hogy meghalt,
Nincs idő imára és ez a pici pillanat is, veled együtt halt!
Érezd kedvesem otthon, hogy ott vagyok veled és itt lenni igen fáj,
A szerelmem irántad nem múlik, de itt nincsen piros pipacsos táj…
Kopott álmaim szőnyegét próbálom hóra kitenni,
Kutatgatok magamban, hogy mit nem kéne elfeledni…
Mutat-e utat a sors, hogy ezt itt, hogy lehet túlélni?
Odakint már mindent elborít a sűrű ködpára,
Aki innen kimegy, jobb lesz ha, köpenyt vesz magára…
Odakint a havon, biz' véresen csillog a hideg,
Ember, pár lépés után összefagyva, épp’ csak piheg.
Eszembe jut, mennyire szeretném még én otthon a tanyavekkert hallani,
Mikor reggel, a ganén a kakas, torkaszakadtából kezd kukorítani!
Dühöngő vihar csak rombol a lelkem tengerében,
Nagyon idegesen fekszek, frontnak szűk bunkerében.
Dühöngő hóvihar dúl és langymeleg a bunkerben…
Vecsés, 2017. február 24. – Kustra Ferenc
Itt bent a bunkerban, egy akna, biz' nagyon is eltaláló…
Ennek persze van egy nagy veszélye, ami bizony bekövetkezhet,
Ha egy akna telibe talál, akkor a halál meg is érkezett!
Két órás pihenőben vagyok, így éjfélkor, és az után,
Kis vaskályha melegít, jó ez a kinti mínuszok után.
Egyedül vagyok, az őrmesterem elment ellenőrizni,
Hátha segíthet, orosznak ne legyen már... kiket kilőni.
Mitől lesz itt valós az élet, minden jéghideg-csalóka álom,
Fagyban és hóviharban életet én tisztán már sehogy nem látom…
Parancsokat kapok, és mély-hideg hazugságokba burkolózok,
Hazug tábornokok által terjesztett fantáziákba elbukok...
Otthon, nem álltam hadba senkivel, fejtől talpig felfegyverezve,
De itt a törvényeket, az eszem és a lelkem is megértette…
Szerettem én otthon a ködtelen eget, csillaghalmazok renyhe
Fényét, és kisfiúm játékból, lepkéket ment kergetni a rétre!
Egy új kadét némán, a bunkerban port söpör, mit utál és így asztalt is töröl,
Letörli a szálkát, az beleszúr a rongyba, ahogy csinálja, bánatot közöl,
És látom, komótos a munkája, ő itt nem ötöl-hatol, míg kint lövöldözöl…
A kadét nemrégen érkezett, de lőni, kimenni, neki nem lehet,
Mert az egyik keze felkötve, sebesült, átlőtték, most port törölget.
Látom, megfoghatatlan árnyat nem kerget, csak keresi... ha, lényeget.
Még itt-ott porszem gurul, közeli robbanások zaja behallatszik,
Szerettem otthon a padláson a széna illatát, itt nem érződik.
Állkapcsom nem fáj a sok fölösleges beszédtől,
A kadéttal, csak hallgatunk és nézünk egyvégből…
Az jutott eszembe, ha reggel ébresztenél... édes volt álom.
Ha az ébresztéskor, a csókod lenne lecsorgó méz a számon,
Lehet, hogy boldogságban, nem is kéne uralkodni a vágyon?
Itt az első vonalban nem a duma a lényeg, golyót kapsz, ha, lényed nem félted,
Otthon mindig értelmét kerestem mindennek a világban, ott az volt a léted…
Itt a jövő pillanat, lehet, hogy magával hozza a halált, ettől kell félned.
Még ez a két óra pihenő sem biztos, mert aknák jönnek,
Ha, telibe talál, akkor volt-nincs az életednek lőttek!
Ez olyan gyorsan játszódik le, hogy ember észre sem veszi, hogy meghalt,
Nincs idő imára és ez a pici pillanat is, veled együtt halt!
Érezd kedvesem otthon, hogy ott vagyok veled és itt lenni igen fáj,
A szerelmem irántad nem múlik, de itt nincsen piros pipacsos táj…
Kopott álmaim szőnyegét próbálom hóra kitenni,
Kutatgatok magamban, hogy mit nem kéne elfeledni…
Mutat-e utat a sors, hogy ezt itt, hogy lehet túlélni?
Odakint már mindent elborít a sűrű ködpára,
Aki innen kimegy, jobb lesz ha, köpenyt vesz magára…
Odakint a havon, biz' véresen csillog a hideg,
Ember, pár lépés után összefagyva, épp’ csak piheg.
Eszembe jut, mennyire szeretném még én otthon a tanyavekkert hallani,
Mikor reggel, a ganén a kakas, torkaszakadtából kezd kukorítani!
Dühöngő vihar csak rombol a lelkem tengerében,
Nagyon idegesen fekszek, frontnak szűk bunkerében.
Dühöngő hóvihar dúl és langymeleg a bunkerben…
Vecsés, 2017. február 24. – Kustra Ferenc
Versben, európai stílusú haikuban és 10 szavasokban.
Hatalmas, mesésen impozáns repülőgép volt,
A tengervíz, már csak ötszáz méterre csillogott?
Kabin plexiüvege is összeroncsolódott.
Az üveg repedései, tátongó nyílásainak
És szabálytalanul törött kusza-ábrás hálóinak
Összessége, jelentős akadálya volt kilátásnak.
A gép a végét járva egyenletesen, lassan süllyedt,
A belső két motor... egyik leszakad, másik hallgatott.
A jobb külső betegesen köhögött, végesen rekedt?
Hirtelen beindult, de ismét csak köhögést hallatott.
A fülke roncsaiban még ülő pilóta,
A motorból kifolyó olajra kinézett.
A pilóta gyors, konstatáló pillantása,
Egyre jobban látta, milyen közel a végzet.
Pilótát háromszáz kilométeres szélvihar tépte,
Ő meg, megmerevedve és szinte összegörnyedten ült.
Teljes erővel nyomta beszorult szarvkormányt előre,
Hallotta a gép szétesését, ettől volt olyan feszült.
Wangeroore szigeteknél trafálta két lövedék,
Ágyuk nyolcvannyolc milliméteresek, ez már örök fék?
Lövedékek célba találtak... kettős, nagy balszerencsék.
A repülőgép kiegyenlítő pontok vezérlőgombjai
Mellyel a gép hosszirányú helyzetét lehetett változtatni,
Lógtak a drótokon, a vad szélben igyekeztek himbálózni.
A kiegyenlítő lapok, úgy beszorultak,
Ahogy a bombázási repüléskor álltak?
Ettől az ily? gépek farok nehézzé váltak.
Hidraulika, egyáltalán nem működött,
A fedélzeti telefon roncsolt, bedöglött?
A felső torony lövésze, már elröpködött.
*
Lövész, már nem lő,
Toronnyal együtt eltűnt.
Teste már úszik.
*
Első lövedék
Törzs aljába csapódott.
Rés, több méteres.
*
Heves tűz kitört,
Fekete füst, törzs mellett.
Szél eloltotta.
*
A belövéskor
Alsó torony leszakadt.
Lövész is eltűnt.
*
Csodás gép! Repül.
Nem akar még leesni.
Repülő szita.
*
Második lövedék a balszárny belépő éle előtt robbant,
És ezzel gépet szétvágta? elroncsolódott az orrburkolat?
Meg a bal belső motor... helyéről azonnal, egyben kiszakadt.
A bombázó leghátsó hátsó része tovább égett,
A lövésszel az elemésztő, mérgező füst végzett?
Körülötte minden olvadékony? oly' folyékony lett.
A bombatér ajtó leszakadt, nyitva... lyukas volt,
Gép eleje, belül is jelentősen roncsolt volt?
Bombázótiszt végleg eltűnt, még a nyoma sem volt?
Az óriásgép fedélzetén, még csak egy ember leledzett,
Görnyedten állt, sokkot kapott, mereven tengervízbe meredt?
Aztán a pilótafülke felé kezdett nehéz küzdelmet.
A törzsben szélvihar volt, de elküzdötte magát a pilótafülkébe,
Ott meg nagy nehezen bepréselte magát a másodpilóta ülésbe?
A pilóta ránézett... mindent elárult a lemondó visszanézése.
A pilóta feje sokatmondóan biccent a szarvkormánya felé,
A fedélzeti tiszt térdre rogyva segített neki nyomni lefelé?
Így is nagyon Nehezen ment, mert a bal kezén, több ujját nem is lelé.
Ekkor már a tenger közel, talán kétszáz méterre hullámzott,
Egyre gyorsabban süllyedtek lefelé, szürkülő félhomályban,
Majd vége lett, átrepültek a partvonalon, vízkép elmállott?
Esti békességet láttak, az alul suhanó városkában.
A pilóta felidézte magában, tanult térképet,
Felismerte, hogy Marsea városka itt van, létezett?
Tudta, a városka után, sima terepre érkezett.
Már csak harminc méteres magasságban vánszorogtak,
A bal motoron visszavette a gázt, csak kínlódtak?
Feljebb engedte a gép orrát. Jó becsapódásnak.
Feltűnt a nagy szántóföld, a gép hasa lassan földet ért,
Csúsztatva oldalazó merüléssel próbálta mentést?
Jobb motor gázkarral csinálta a gáz- mentő-ferdítést.
A sérült gép, szántásban csúszva csak száguldott,
A törött plexiablak földbe kapaszkodott!
Az orr rész leszakadt, kettő gyorsat bukfencezett,
Majd lassan ledőlve az aljára nehezedett.
A gép többi része tovább szántotta talajt,
A repülő maradványa egy fának rohant?
Hatalmas zajjal és lángoszloppal felrobbant.
*
Van, akinek van
Szerencséje. Kísérő.
Túlélő ilyen.
*
Őrangyala is
Volt a gépnek, szerencse.
Sors így írta meg.
*
Tudós pilóta.
Emberfeletti tudás!
Nyugalom szobra.
*
Jókor értek
Jó helyre! Ajándék élet.
Háború ilyen?
*
Kire mit ró rá
A sorsa; azt kell élni.
Túlélők vannak.
*
A pilóta rácsapott a biztonsági öv gyors-kioldójára!
Reszketve, nehezen mászott ki a biztonság sáros talajára?
Társa nem volt bekötve... Ránézett a volt arcára.
Torz volt, ismeretlen, élt... Egyet lőtt a barátságra!
*
Angliában volt akkoriban polgárőrség.
Hallották mi történt, jött a segítség.
*
A gép amerikaiaktól, német zsákmány volt,
Személyzetspecialista, angolul jól tudott.
*
Pilóta igazolta magát, amerikai iratokkal,
És mondta, megy, elszámol hajózókkal.
*
Rolf Warnow őrnagy, pilóta elmenekült,
Szövetségesek látóköréből egy kicsit kikerült.
Elment Londonba a kapott fedőcímre,
Hogy Németországba juttassák még élve!
*
Titkos akció
Volt, igen jól szervezett.
Volt tévedés is.
*
Amerikai
Kinézetű gép. Lőttek!
Német tüzérség.
*
Szövetségesek
Lenyomozták esetet?
Tanulságos volt.
*
Angol hírszerzés?
Tudják, ez német egység.
Specialisták.
*
A titkosszolgálat tudta, hogy akciózók!
Még nem tudták, mik támpontok.
*
Angolok, amerikaiak,
Németekre vadásznak,
De sötétben tapogatóznak?
Eredményért, mindet megmozgatnak.
*
Szigorú szűrés,
Titoktartás, nincs rés.
Nyelveket is beszélnek,
Maximálisan képzettek!
*
A pilóta kapcsolati címe kettős ügynök!
Már másnapra kiderültek tegnapi bűnök.
Vecsés, 2015. november 14. ? Kustra Ferenc József
A KG 200 a németek szuper \'csodafegyvere\', titkos repülőegysége volt a II. Világháborúban. Sokba kerültek, de eredményt gyakorlatilag nem értek el. Alig van nyomuk. Ez a történet az egyik.
Hatalmas, mesésen impozáns repülőgép volt,
A tengervíz, már csak ötszáz méterre csillogott?
Kabin plexiüvege is összeroncsolódott.
Az üveg repedései, tátongó nyílásainak
És szabálytalanul törött kusza-ábrás hálóinak
Összessége, jelentős akadálya volt kilátásnak.
A gép a végét járva egyenletesen, lassan süllyedt,
A belső két motor... egyik leszakad, másik hallgatott.
A jobb külső betegesen köhögött, végesen rekedt?
Hirtelen beindult, de ismét csak köhögést hallatott.
A fülke roncsaiban még ülő pilóta,
A motorból kifolyó olajra kinézett.
A pilóta gyors, konstatáló pillantása,
Egyre jobban látta, milyen közel a végzet.
Pilótát háromszáz kilométeres szélvihar tépte,
Ő meg, megmerevedve és szinte összegörnyedten ült.
Teljes erővel nyomta beszorult szarvkormányt előre,
Hallotta a gép szétesését, ettől volt olyan feszült.
Wangeroore szigeteknél trafálta két lövedék,
Ágyuk nyolcvannyolc milliméteresek, ez már örök fék?
Lövedékek célba találtak... kettős, nagy balszerencsék.
A repülőgép kiegyenlítő pontok vezérlőgombjai
Mellyel a gép hosszirányú helyzetét lehetett változtatni,
Lógtak a drótokon, a vad szélben igyekeztek himbálózni.
A kiegyenlítő lapok, úgy beszorultak,
Ahogy a bombázási repüléskor álltak?
Ettől az ily? gépek farok nehézzé váltak.
Hidraulika, egyáltalán nem működött,
A fedélzeti telefon roncsolt, bedöglött?
A felső torony lövésze, már elröpködött.
*
Lövész, már nem lő,
Toronnyal együtt eltűnt.
Teste már úszik.
*
Első lövedék
Törzs aljába csapódott.
Rés, több méteres.
*
Heves tűz kitört,
Fekete füst, törzs mellett.
Szél eloltotta.
*
A belövéskor
Alsó torony leszakadt.
Lövész is eltűnt.
*
Csodás gép! Repül.
Nem akar még leesni.
Repülő szita.
*
Második lövedék a balszárny belépő éle előtt robbant,
És ezzel gépet szétvágta? elroncsolódott az orrburkolat?
Meg a bal belső motor... helyéről azonnal, egyben kiszakadt.
A bombázó leghátsó hátsó része tovább égett,
A lövésszel az elemésztő, mérgező füst végzett?
Körülötte minden olvadékony? oly' folyékony lett.
A bombatér ajtó leszakadt, nyitva... lyukas volt,
Gép eleje, belül is jelentősen roncsolt volt?
Bombázótiszt végleg eltűnt, még a nyoma sem volt?
Az óriásgép fedélzetén, még csak egy ember leledzett,
Görnyedten állt, sokkot kapott, mereven tengervízbe meredt?
Aztán a pilótafülke felé kezdett nehéz küzdelmet.
A törzsben szélvihar volt, de elküzdötte magát a pilótafülkébe,
Ott meg nagy nehezen bepréselte magát a másodpilóta ülésbe?
A pilóta ránézett... mindent elárult a lemondó visszanézése.
A pilóta feje sokatmondóan biccent a szarvkormánya felé,
A fedélzeti tiszt térdre rogyva segített neki nyomni lefelé?
Így is nagyon Nehezen ment, mert a bal kezén, több ujját nem is lelé.
Ekkor már a tenger közel, talán kétszáz méterre hullámzott,
Egyre gyorsabban süllyedtek lefelé, szürkülő félhomályban,
Majd vége lett, átrepültek a partvonalon, vízkép elmállott?
Esti békességet láttak, az alul suhanó városkában.
A pilóta felidézte magában, tanult térképet,
Felismerte, hogy Marsea városka itt van, létezett?
Tudta, a városka után, sima terepre érkezett.
Már csak harminc méteres magasságban vánszorogtak,
A bal motoron visszavette a gázt, csak kínlódtak?
Feljebb engedte a gép orrát. Jó becsapódásnak.
Feltűnt a nagy szántóföld, a gép hasa lassan földet ért,
Csúsztatva oldalazó merüléssel próbálta mentést?
Jobb motor gázkarral csinálta a gáz- mentő-ferdítést.
A sérült gép, szántásban csúszva csak száguldott,
A törött plexiablak földbe kapaszkodott!
Az orr rész leszakadt, kettő gyorsat bukfencezett,
Majd lassan ledőlve az aljára nehezedett.
A gép többi része tovább szántotta talajt,
A repülő maradványa egy fának rohant?
Hatalmas zajjal és lángoszloppal felrobbant.
*
Van, akinek van
Szerencséje. Kísérő.
Túlélő ilyen.
*
Őrangyala is
Volt a gépnek, szerencse.
Sors így írta meg.
*
Tudós pilóta.
Emberfeletti tudás!
Nyugalom szobra.
*
Jókor értek
Jó helyre! Ajándék élet.
Háború ilyen?
*
Kire mit ró rá
A sorsa; azt kell élni.
Túlélők vannak.
*
A pilóta rácsapott a biztonsági öv gyors-kioldójára!
Reszketve, nehezen mászott ki a biztonság sáros talajára?
Társa nem volt bekötve... Ránézett a volt arcára.
Torz volt, ismeretlen, élt... Egyet lőtt a barátságra!
*
Angliában volt akkoriban polgárőrség.
Hallották mi történt, jött a segítség.
*
A gép amerikaiaktól, német zsákmány volt,
Személyzetspecialista, angolul jól tudott.
*
Pilóta igazolta magát, amerikai iratokkal,
És mondta, megy, elszámol hajózókkal.
*
Rolf Warnow őrnagy, pilóta elmenekült,
Szövetségesek látóköréből egy kicsit kikerült.
Elment Londonba a kapott fedőcímre,
Hogy Németországba juttassák még élve!
*
Titkos akció
Volt, igen jól szervezett.
Volt tévedés is.
*
Amerikai
Kinézetű gép. Lőttek!
Német tüzérség.
*
Szövetségesek
Lenyomozták esetet?
Tanulságos volt.
*
Angol hírszerzés?
Tudják, ez német egység.
Specialisták.
*
A titkosszolgálat tudta, hogy akciózók!
Még nem tudták, mik támpontok.
*
Angolok, amerikaiak,
Németekre vadásznak,
De sötétben tapogatóznak?
Eredményért, mindet megmozgatnak.
*
Szigorú szűrés,
Titoktartás, nincs rés.
Nyelveket is beszélnek,
Maximálisan képzettek!
*
A pilóta kapcsolati címe kettős ügynök!
Már másnapra kiderültek tegnapi bűnök.
Vecsés, 2015. november 14. ? Kustra Ferenc József
A KG 200 a németek szuper \'csodafegyvere\', titkos repülőegysége volt a II. Világháborúban. Sokba kerültek, de eredményt gyakorlatilag nem értek el. Alig van nyomuk. Ez a történet az egyik.
SODOMA ÉS GOMORA PUSZTULÁSA
/ BIBLIAI TÖRTÉNET/
A hajnali ébredéssel,
Angyalok segítségével,
Lótnak egész családjával,
Távozniuk kellett gyorsan.
Vagyonukat hátra hagyva,
Csak életüket mentették,
Sodoma városát elhagyva,
Meghúzódtak barlang mélyén.
Az angyalok parancsolták,
Hogy vissza soha ne nézzenek,
Míg a várost el nem hagyják,
Ne álljanak meg, siessenek.
Lót asszonya visszanézett,
Sajnálta a sok szép évet,
Kezét az égnek emelte,
Sóbálvánnyá dermedt teste.
Kénköves eső hullott le,
Hátuk mögött föld remegett,
Megnyílt, a várost elnyelte,
Egy nagy sós tó lett helyette.
Reggel nagy robajra ébredt,
Ábrahám, sietve kiment.
Az ég e városok felett,
A füsttől elfeketedett.
Azért pusztult el Sodoma,
És vele együtt Gomora,
Mert lakói gonoszsága,
Nem javult sok idő óta.
Még tíz igaz ember sem volt,
Jóság, erény sem lakott ott,
Így Isten keze lesújtott,
A gonosz erő távozott.
/ BIBLIAI TÖRTÉNET/
A hajnali ébredéssel,
Angyalok segítségével,
Lótnak egész családjával,
Távozniuk kellett gyorsan.
Vagyonukat hátra hagyva,
Csak életüket mentették,
Sodoma városát elhagyva,
Meghúzódtak barlang mélyén.
Az angyalok parancsolták,
Hogy vissza soha ne nézzenek,
Míg a várost el nem hagyják,
Ne álljanak meg, siessenek.
Lót asszonya visszanézett,
Sajnálta a sok szép évet,
Kezét az égnek emelte,
Sóbálvánnyá dermedt teste.
Kénköves eső hullott le,
Hátuk mögött föld remegett,
Megnyílt, a várost elnyelte,
Egy nagy sós tó lett helyette.
Reggel nagy robajra ébredt,
Ábrahám, sietve kiment.
Az ég e városok felett,
A füsttől elfeketedett.
Azért pusztult el Sodoma,
És vele együtt Gomora,
Mert lakói gonoszsága,
Nem javult sok idő óta.
Még tíz igaz ember sem volt,
Jóság, erény sem lakott ott,
Így Isten keze lesújtott,
A gonosz erő távozott.
Hulló csillagok könnyei,
mint tengerfenék gyöngyei,
káprázatos, égi látvány,
midőn lejti végső táncát.
Hullámok törnek az égig,
esdve a csillagot kérik,
vágyva a kristályos csodát,
a mélyben imádnák tovább.
Otthona lenne kék mélység,
ragyogna a holdfényénél,
változna fénylő virággá,
örökkévalóság vár rá.
Nem csábítja az öröklét,
vágyak, mik eddig gyötörték,
fénycsóvaként tovasuhan,
szabadként a mélybe zuhan.
mint tengerfenék gyöngyei,
káprázatos, égi látvány,
midőn lejti végső táncát.
Hullámok törnek az égig,
esdve a csillagot kérik,
vágyva a kristályos csodát,
a mélyben imádnák tovább.
Otthona lenne kék mélység,
ragyogna a holdfényénél,
változna fénylő virággá,
örökkévalóság vár rá.
Nem csábítja az öröklét,
vágyak, mik eddig gyötörték,
fénycsóvaként tovasuhan,
szabadként a mélybe zuhan.
Kopott álmokon lépkedek.
Hallom, hogy a lélek kéreget.
Kezében fekete kalapja,
s reméli, hogy az adományt
Ő is megkapja.
Kopott álmokon lépkedek...
fázik a test, megremeg.
Vastag, szürke szövetkabát
hozzásimul, mint jó barát.
Kopott álmokon lépkedek.
Lábnyomot hagyva reménykedek,
hogy nem tűnök el a végtelenbe,
mint űzött vad a rengetegbe.
Kopott álmokon lépkedek,
simít a csend... Tán szeret?
Kézen fog a harmónia,
s elvezet a rég várt útra.
Kopott álmokon lépkedek.
Már látom, hogy a fény vezet.
Összefonódnak az ujjak,
mosolyogva a jövőbe húznak.
Kopott álmokon lépkedek.
Lábamnál a jelen sepreget,
s mindazt, ami visszahúzna,
a nagy kukának tűnő múltba
hajítja egy perc alatt.
Majd rongyot fog a kezébe,
és fényesíti a kopott álmokat.
Hallom, hogy a lélek kéreget.
Kezében fekete kalapja,
s reméli, hogy az adományt
Ő is megkapja.
Kopott álmokon lépkedek...
fázik a test, megremeg.
Vastag, szürke szövetkabát
hozzásimul, mint jó barát.
Kopott álmokon lépkedek.
Lábnyomot hagyva reménykedek,
hogy nem tűnök el a végtelenbe,
mint űzött vad a rengetegbe.
Kopott álmokon lépkedek,
simít a csend... Tán szeret?
Kézen fog a harmónia,
s elvezet a rég várt útra.
Kopott álmokon lépkedek.
Már látom, hogy a fény vezet.
Összefonódnak az ujjak,
mosolyogva a jövőbe húznak.
Kopott álmokon lépkedek.
Lábamnál a jelen sepreget,
s mindazt, ami visszahúzna,
a nagy kukának tűnő múltba
hajítja egy perc alatt.
Majd rongyot fog a kezébe,
és fényesíti a kopott álmokat.
