Idő 
Értékelés 
Értékelés Halottak napja.
Meghalt a biztos remény.
Temető. Mécses.
*
Míg sírhant nedves,
Gyászidő is szükséges.
A gyász is véges?
*
Még sírhant nedves.
Szárad! Gyászidő letelt?
Sír gyorsan szárad.
*
Sírhant nem nedves.
Száradt! Gyászidő elmúlt?
Élet megy tovább.
*
Száraz sírhalom,
Özvegy meg locsolgatja.
Könnye kiszáradt.
*
Száraz sírhalom.
Múlik lassan az idő?
Magány erősebb.
*
Viráglocsolás,
Temetői csend ölel.
Halk szélfuvallat.
*
Percek, oly? némák,
Kéz nyugszik, szív zakatol.
Üresség kitölt.
*
Percek is múlnak.
Szívben fájdalom lüktet.
Hengerel, bánat.
*
Virág is szárad.
A bánat hegyét mászod.
Nem kell teteje.
*
Halálfélelem,
Már a múlté, már elmúlt.
Nem ölt. Erősödsz.
*
Tél lesz, egyedül.
Szívedben minden fagyott.
Csalódás fények.
Vecsés, 2015. július 19. ? Kustra Ferenc ? készült: Európai stílusú haikuban?
Meghalt a biztos remény.
Temető. Mécses.
*
Míg sírhant nedves,
Gyászidő is szükséges.
A gyász is véges?
*
Még sírhant nedves.
Szárad! Gyászidő letelt?
Sír gyorsan szárad.
*
Sírhant nem nedves.
Száradt! Gyászidő elmúlt?
Élet megy tovább.
*
Száraz sírhalom,
Özvegy meg locsolgatja.
Könnye kiszáradt.
*
Száraz sírhalom.
Múlik lassan az idő?
Magány erősebb.
*
Viráglocsolás,
Temetői csend ölel.
Halk szélfuvallat.
*
Percek, oly? némák,
Kéz nyugszik, szív zakatol.
Üresség kitölt.
*
Percek is múlnak.
Szívben fájdalom lüktet.
Hengerel, bánat.
*
Virág is szárad.
A bánat hegyét mászod.
Nem kell teteje.
*
Halálfélelem,
Már a múlté, már elmúlt.
Nem ölt. Erősödsz.
*
Tél lesz, egyedül.
Szívedben minden fagyott.
Csalódás fények.
Vecsés, 2015. július 19. ? Kustra Ferenc ? készült: Európai stílusú haikuban?
JÉZUS SZÜLETÉSE
Augusztustól, a római császártól,
Rendelet jött ki, a nép számlálására,
Jelenjen meg ki-ki maga városában,
Születési hely szerint, összeírásra.
József és Mária is, nagy útra keltek,
Messze, Dávid városába, Bethlehenbe.
Oda érkezve, már nem volt hely számukra,
A zsúfolásig telt vendégfogadóban.
Végül, csak egy rozzant istállót találtak,
Jobb megoldás nem kínálokozott számukra.
Hamarosan meg is született a gyermek,
Isten fiának jászol lett a bölcsője.
A közelben tűz körül pásztorok ültek,
Hirtelen, nagy fényességre felfigyeltek.
Az angyali hírnök, hozzájuk leszállott,
?Ne féljetek, örömhírt hozok hozzátok.?
?Bethlehenbe, ma született a megváltó,
Krisztus, bepólyálva fekszik jászolában.?
Megjelent, mennyei sereg sokasága,
Zengett az angyali sereg tiszta hangja.
?Dicsőség a magasságos mennyekben,
Az Istennek, és a földön békesség,
És az emberekhez jó akarat.?
Így a pásztorok, gyorsan felkerekedtek,
Hogy köszöntsék a Messiást, Bethlehenbe,
Nagy áhítattal nézték az új szülöttet,
És elmesélték a velük történteket.
Esti égboltot figyelte, távol messze,
Néhány bölcs, csillagtudós, férfi keleten.
Hirtelen, egy szép szokatlanul fényesen,
Ragyogó, nagy csillagot, fedeztek fel.
Új király született, állapították meg,
Uralkodik majd, az egész világ felett.
Elhatározták, megismerkednek vele,
Útjukon, őket e fényes csillag vezette.
Több nap után, Jeruzsálembe érkeztek,
A királyi palotánál érdeklődtek.
Heródes királyban, félelmet keltettek,
Megrémült nagyon, hogy új király született.
Majd megkérte őket, a bölcs tudósokat,
Térjenek vissza a tapasztalatukkal.
Szeretné őt megismerni, felkeresni,
Bölcsek felé, magyarázatul, így szolgált.
Könnyen ráleltek Bethlehenbe Jézusra,
Előtte térdre borultak áhítattal,
Lábai elé tették ajándékukat,
Szép sorban, tömjént és mirhát, az aranyat.
Elmondtak mindet, útjukról beszámoltak,
Elfáradtak, éjszakára ott maradtak.
Figyelmeztették, a bölcseket álmukban,
Rosszat forral Heródes, ne térjenek vissza.
József is álmot látott ezen éjszakán,
Megjelent neki, istennek angyala,
?Kelj fel József, menekülj a gyermekkel,
És anyjával, Máriával Egyiptomba.?
Gyűlöletes haragra gerjedt Heródes,
Messiástól, királyságát féltette.
Minden két év alatti fiúgyermeket,
Parancsra a katonákkal megöletett.
Így József, a kis ded Jézus és Mária,
A figyelmeztető angyali szóra,
Még időben elhagyták Bethlehemet.
Heródes kezétől az Úr mentette meg.
Augusztustól, a római császártól,
Rendelet jött ki, a nép számlálására,
Jelenjen meg ki-ki maga városában,
Születési hely szerint, összeírásra.
József és Mária is, nagy útra keltek,
Messze, Dávid városába, Bethlehenbe.
Oda érkezve, már nem volt hely számukra,
A zsúfolásig telt vendégfogadóban.
Végül, csak egy rozzant istállót találtak,
Jobb megoldás nem kínálokozott számukra.
Hamarosan meg is született a gyermek,
Isten fiának jászol lett a bölcsője.
A közelben tűz körül pásztorok ültek,
Hirtelen, nagy fényességre felfigyeltek.
Az angyali hírnök, hozzájuk leszállott,
?Ne féljetek, örömhírt hozok hozzátok.?
?Bethlehenbe, ma született a megváltó,
Krisztus, bepólyálva fekszik jászolában.?
Megjelent, mennyei sereg sokasága,
Zengett az angyali sereg tiszta hangja.
?Dicsőség a magasságos mennyekben,
Az Istennek, és a földön békesség,
És az emberekhez jó akarat.?
Így a pásztorok, gyorsan felkerekedtek,
Hogy köszöntsék a Messiást, Bethlehenbe,
Nagy áhítattal nézték az új szülöttet,
És elmesélték a velük történteket.
Esti égboltot figyelte, távol messze,
Néhány bölcs, csillagtudós, férfi keleten.
Hirtelen, egy szép szokatlanul fényesen,
Ragyogó, nagy csillagot, fedeztek fel.
Új király született, állapították meg,
Uralkodik majd, az egész világ felett.
Elhatározták, megismerkednek vele,
Útjukon, őket e fényes csillag vezette.
Több nap után, Jeruzsálembe érkeztek,
A királyi palotánál érdeklődtek.
Heródes királyban, félelmet keltettek,
Megrémült nagyon, hogy új király született.
Majd megkérte őket, a bölcs tudósokat,
Térjenek vissza a tapasztalatukkal.
Szeretné őt megismerni, felkeresni,
Bölcsek felé, magyarázatul, így szolgált.
Könnyen ráleltek Bethlehenbe Jézusra,
Előtte térdre borultak áhítattal,
Lábai elé tették ajándékukat,
Szép sorban, tömjént és mirhát, az aranyat.
Elmondtak mindet, útjukról beszámoltak,
Elfáradtak, éjszakára ott maradtak.
Figyelmeztették, a bölcseket álmukban,
Rosszat forral Heródes, ne térjenek vissza.
József is álmot látott ezen éjszakán,
Megjelent neki, istennek angyala,
?Kelj fel József, menekülj a gyermekkel,
És anyjával, Máriával Egyiptomba.?
Gyűlöletes haragra gerjedt Heródes,
Messiástól, királyságát féltette.
Minden két év alatti fiúgyermeket,
Parancsra a katonákkal megöletett.
Így József, a kis ded Jézus és Mária,
A figyelmeztető angyali szóra,
Még időben elhagyták Bethlehemet.
Heródes kezétől az Úr mentette meg.
TÜRELEM
Türelem szép erény,
Az idő gyorsan halad,
S korom már előre haladt.
Baj-e, ha tudni szeretném,
Vár-e reám szép remény.
Fájó sebeket lezártam én,
Bezárult lelkem oly könnyedén.
Akaratom ellenére megérintettél,
Most félelem járja át szívem,
Talán ez is reménytelen.
Te, ki most ajtóm előtt állsz,
Várom, kopogtass talán.
S, ha nem kopogtatsz, én elmegyek,
Ért csalódás eleget.
Érzelmeimnek teret,
Többé nem engedek.
Elfojtom pislákoló lángot szívemben,
Elkísér téged baráti szeretetem.
Türelem szép erény,
Az idő gyorsan halad,
S korom már előre haladt.
Baj-e, ha tudni szeretném,
Vár-e reám szép remény.
Fájó sebeket lezártam én,
Bezárult lelkem oly könnyedén.
Akaratom ellenére megérintettél,
Most félelem járja át szívem,
Talán ez is reménytelen.
Te, ki most ajtóm előtt állsz,
Várom, kopogtass talán.
S, ha nem kopogtatsz, én elmegyek,
Ért csalódás eleget.
Érzelmeimnek teret,
Többé nem engedek.
Elfojtom pislákoló lángot szívemben,
Elkísér téged baráti szeretetem.
SODOMA ÉS GOMORA PUSZTULÁSA
/ BIBLIAI TÖRTÉNET/
A hajnali ébredéssel,
Angyalok segítségével,
Lótnak egész családjával,
Távozniuk kellett gyorsan.
Vagyonukat hátra hagyva,
Csak életüket mentették,
Sodoma városát elhagyva,
Meghúzódtak barlang mélyén.
Az angyalok parancsolták,
Hogy vissza soha ne nézzenek,
Míg a várost el nem hagyják,
Ne álljanak meg, siessenek.
Lót asszonya visszanézett,
Sajnálta a sok szép évet,
Kezét az égnek emelte,
Sóbálvánnyá dermedt teste.
Kénköves eső hullott le,
Hátuk mögött föld remegett,
Megnyílt, a várost elnyelte,
Egy nagy sós tó lett helyette.
Reggel nagy robajra ébredt,
Ábrahám, sietve kiment.
Az ég e városok felett,
A füsttől elfeketedett.
Azért pusztult el Sodoma,
És vele együtt Gomora,
Mert lakói gonoszsága,
Nem javult sok idő óta.
Még tíz igaz ember sem volt,
Jóság, erény sem lakott ott,
Így Isten keze lesújtott,
A gonosz erő távozott.
/ BIBLIAI TÖRTÉNET/
A hajnali ébredéssel,
Angyalok segítségével,
Lótnak egész családjával,
Távozniuk kellett gyorsan.
Vagyonukat hátra hagyva,
Csak életüket mentették,
Sodoma városát elhagyva,
Meghúzódtak barlang mélyén.
Az angyalok parancsolták,
Hogy vissza soha ne nézzenek,
Míg a várost el nem hagyják,
Ne álljanak meg, siessenek.
Lót asszonya visszanézett,
Sajnálta a sok szép évet,
Kezét az égnek emelte,
Sóbálvánnyá dermedt teste.
Kénköves eső hullott le,
Hátuk mögött föld remegett,
Megnyílt, a várost elnyelte,
Egy nagy sós tó lett helyette.
Reggel nagy robajra ébredt,
Ábrahám, sietve kiment.
Az ég e városok felett,
A füsttől elfeketedett.
Azért pusztult el Sodoma,
És vele együtt Gomora,
Mert lakói gonoszsága,
Nem javult sok idő óta.
Még tíz igaz ember sem volt,
Jóság, erény sem lakott ott,
Így Isten keze lesújtott,
A gonosz erő távozott.
Mint mindig köd, mint mindig jég...
M'ért kínoz a mindenség?
M'ért éget itt bent a kályha,
miért ez a szívem vágya?
Miért éljek, hogyha fáj?
Hisz egyszerűbb egy gyors halál...
Megtehetném... - Miért is ne?!
Hűs poklok mélye átölelne,
s hogy démon kése belém vág,
gondolnám, 'ez mennyország!'
Újra és Újra álmodom,
hogy kés csúszik a torkomon,
hogy kötél szorul, méreg ömlik,
egy pisztoly csókja ajkamon!
Megtehetném... erre vágyom...
mond meg nekem, miért állom?
2017.10.28.
M'ért kínoz a mindenség?
M'ért éget itt bent a kályha,
miért ez a szívem vágya?
Miért éljek, hogyha fáj?
Hisz egyszerűbb egy gyors halál...
Megtehetném... - Miért is ne?!
Hűs poklok mélye átölelne,
s hogy démon kése belém vág,
gondolnám, 'ez mennyország!'
Újra és Újra álmodom,
hogy kés csúszik a torkomon,
hogy kötél szorul, méreg ömlik,
egy pisztoly csókja ajkamon!
Megtehetném... erre vágyom...
mond meg nekem, miért állom?
2017.10.28.
