Idő 
Értékelés 
Értékelés Az idő, elgondolkoztató…
(vers)
Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele,
Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre.
Tennivalóm még van elég, időm már kevés…
Idő kell... míg búzaszemből lesz kenyérszegés.
*
(3 soros, zárt tükrös)
Az idő mint a csikó elfutott mellettem,
Talán még igazából, soha nem is éltem,
Az idő, mint a csikó elfutott mellettem.
*
(Haiku)
Idő múlása,
Az élet végét jelzi.
Még nem adom fel!
*
(sedoka)
Szépet keresek,
Megsárgult képet látok,
Idő keze festette.
Múltba keresni
Életet... hiú ábránd,
Már csak homályos emlék.
*
(Apeva)
Még
Jut-e
Boldogság?
Lesz rá idő?
Fut... kegyetlenül…
*
(10 szavas)
Ha a jövőbe láthatnék,
A múltban menedéket soha nem keresnék.
*
(Oximoron)
A megélt boldog, szép perceket
Mindig fájdalommal fizettem.
*
(HIAfo)
Én csak… gondolkozok!
Én maradok hoppon,
Az idő meg… tovarohan.
*
(Renga-láncvers)
Az idő rohan,
Kíméletlen, rám nem vár.
Lassan haladok...
Idő percei
Mutatóban élednek.
Mutatók gyorsak.
Rohanó évek,
Terhe húzza a vállam.
Nem siethetek...
Idő percei,
De hangosan kopognak!
Rúgó besegít.
Idő nem áll meg,
Ám még élni szeretnék.
Lesz-e még idő?
Idő percei
Rohannak, de vajh’ hová?
Itt nincs pihenő…
Szabadka, - Vecsés, 2018. február 9. –Jurisin Szőke Margit – (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5 versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- versszakot szerző-, és poéta társam Kustra Ferenc és az 1. résznek ő a szerzője.
(vers)
Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele,
Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre.
Tennivalóm még van elég, időm már kevés…
Idő kell... míg búzaszemből lesz kenyérszegés.
*
(3 soros, zárt tükrös)
Az idő mint a csikó elfutott mellettem,
Talán még igazából, soha nem is éltem,
Az idő, mint a csikó elfutott mellettem.
*
(Haiku)
Idő múlása,
Az élet végét jelzi.
Még nem adom fel!
*
(sedoka)
Szépet keresek,
Megsárgult képet látok,
Idő keze festette.
Múltba keresni
Életet... hiú ábránd,
Már csak homályos emlék.
*
(Apeva)
Még
Jut-e
Boldogság?
Lesz rá idő?
Fut... kegyetlenül…
*
(10 szavas)
Ha a jövőbe láthatnék,
A múltban menedéket soha nem keresnék.
*
(Oximoron)
A megélt boldog, szép perceket
Mindig fájdalommal fizettem.
*
(HIAfo)
Én csak… gondolkozok!
Én maradok hoppon,
Az idő meg… tovarohan.
*
(Renga-láncvers)
Az idő rohan,
Kíméletlen, rám nem vár.
Lassan haladok...
Idő percei
Mutatóban élednek.
Mutatók gyorsak.
Rohanó évek,
Terhe húzza a vállam.
Nem siethetek...
Idő percei,
De hangosan kopognak!
Rúgó besegít.
Idő nem áll meg,
Ám még élni szeretnék.
Lesz-e még idő?
Idő percei
Rohannak, de vajh’ hová?
Itt nincs pihenő…
Szabadka, - Vecsés, 2018. február 9. –Jurisin Szőke Margit – (A HIAfo = fordított HIAQ!) A Renga- láncversben az 1.-3.-5 versszakot én írtam. A 2.-4.-6.- versszakot szerző-, és poéta társam Kustra Ferenc és az 1. résznek ő a szerzője.
Egy udvar estjéről tanka csokrot írt a szerzőpáros
Az esti csend gyors
Lámpaoltásba fogott.
Horkolás zaja.
Zaj töri meg a csendet,
A szél valamit lenget.
*
Kutyaól zajos,
Ugatás helyett horkol.
Cica, arra néz.
Kutyák riadót zengnek,
Macskák vadászni mennek.
*
A lábasjószág
Sötétedéskor elült.
Be vannak zárva.
Ülőn kakas szundikál,
Tyúk a fészkén bóbiskál.
*
Lovak szántottak.
Hallik szénahersegés.
Majd lefekszenek…
Lovak ettek s pihennek,
Mély álomba süllyednek.
*
Halk surrogással
Repülnek denevérek.
Sötétben is lát.
Denevérek éhesek,
Áldozatot szemelnek.
*
Távoli, gyenge
Neszezés… Ég, dörgést kezd.
Szél már feltámadt!
Sötét égbolt, csillag tűnt.
Viharjelzés meg nem szűnt.
Vecsés, 2017. június 17. – Szabadka, 2017. június 19. – Kustra Ferenc József – A haikukat én írtam, alá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit, a versrész címe: „Ki aludni, ki vadászni megy...”!
Az esti csend gyors
Lámpaoltásba fogott.
Horkolás zaja.
Zaj töri meg a csendet,
A szél valamit lenget.
*
Kutyaól zajos,
Ugatás helyett horkol.
Cica, arra néz.
Kutyák riadót zengnek,
Macskák vadászni mennek.
*
A lábasjószág
Sötétedéskor elült.
Be vannak zárva.
Ülőn kakas szundikál,
Tyúk a fészkén bóbiskál.
*
Lovak szántottak.
Hallik szénahersegés.
Majd lefekszenek…
Lovak ettek s pihennek,
Mély álomba süllyednek.
*
Halk surrogással
Repülnek denevérek.
Sötétben is lát.
Denevérek éhesek,
Áldozatot szemelnek.
*
Távoli, gyenge
Neszezés… Ég, dörgést kezd.
Szél már feltámadt!
Sötét égbolt, csillag tűnt.
Viharjelzés meg nem szűnt.
Vecsés, 2017. június 17. – Szabadka, 2017. június 19. – Kustra Ferenc József – A haikukat én írtam, alá a verset szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit, a versrész címe: „Ki aludni, ki vadászni megy...”!
Homokvárba jöjj, Daniella!
Mint várkapitány, várlak még ma.
Szerelmed élvezném.
Szeretnél? Szeretném!
Szerelemhajón úsz, váramba.
Öreg erődöm a szerelmem,
Rozsdás kapuja menekvésem.
Bőrpuskám töltve van,
Harcra is készen van.
Lepedőfront hív, szerelemben.
Gyorsan gyere, légy harcostársam,
Hizlald fel az öreges májam.
Simogassuk egymást,
Kitalálunk még mást…
Imádom… lepedőm-vasaljam?
Vecsés, 2019. július 9. – Kustra Ferenc – erotikus limerik csokor
Mint várkapitány, várlak még ma.
Szerelmed élvezném.
Szeretnél? Szeretném!
Szerelemhajón úsz, váramba.
Öreg erődöm a szerelmem,
Rozsdás kapuja menekvésem.
Bőrpuskám töltve van,
Harcra is készen van.
Lepedőfront hív, szerelemben.
Gyorsan gyere, légy harcostársam,
Hizlald fel az öreges májam.
Simogassuk egymást,
Kitalálunk még mást…
Imádom… lepedőm-vasaljam?
Vecsés, 2019. július 9. – Kustra Ferenc – erotikus limerik csokor
A sas madár könnyedén kel szárnyra.
Enyhe szélben lassan magasabbra száll.
Én éber, lelkes szemekkel követem,
és részemre az idő csodásan megáll.
Villám sebességgel halad a gyorsvonat,
és a tarka, dombos táj szembe rohan velem,
A valóság nem más mint röppenő pillanat,
a csalfa idő viszont léha és féktelen.
Ilyen volt életem is: hosszú,
komor órák és csekély pillanatok,
de most hogy megőszültem
már az időn kívül vagyok.
Enyhe szélben lassan magasabbra száll.
Én éber, lelkes szemekkel követem,
és részemre az idő csodásan megáll.
Villám sebességgel halad a gyorsvonat,
és a tarka, dombos táj szembe rohan velem,
A valóság nem más mint röppenő pillanat,
a csalfa idő viszont léha és féktelen.
Ilyen volt életem is: hosszú,
komor órák és csekély pillanatok,
de most hogy megőszültem
már az időn kívül vagyok.
Otthon, Svédországban, nagyon
szegény körülmények közt nőt fel,
és már tizennégy éves korában
elvesztette gyári munkás apját,
ki spanyol influenzában hunyt el.
De tehetsége már mint gyermek
játszó társai közt megnyilvánult.
Velük együtt az utcán színészkedett,
és ő, szereplő úgymint rendező,
mint egy kis zseni, intézkedett.
Első jelentőséges munkáját mint
modell női kalap szalonnak végezte,
mely a legdivatosabb kalapokat árulta.
Katalógusban jelentek meg képei,
melyben fedett fejét és bájos arcát
minden jómódú és divatos hölgy
jóváhagyással és csodálattal bámulta.
Ott látta meg először egy filmrendező,
ki új és fiatal tehetségekre vadászott,
s így kezdődött a csoda mely róla jellemző.
Ettől kezdve felgyorsult az idő: szerepelt
egy rövid filmben. Szín játszó órákra járt,
és még alig volt húsz éves mire nevét s képét
film plakátokon az egész nép megcsodálta.
Először két svéd, aztán egy német filmben játszott.
Akkor már Amerikában is hallottak róla, hol
Louis B. Mayer úr Grétát Hollywood részére
mint újonnan felfedezett csoda megkívánt.
S emígy szált az üde és fiatal sztár hajóra
hogy bűvöletével meghódítsa egész Amerikát.
Hollywood volt az új földi paradicsom, hol
a sikert és a vagyont mint erény tekintették,
és vonzó ereje ő rá is kétségtelenül hatott,
az a mesebeli és csillagokkal díszített világ,
hol pénzes és szivaros pasasok uralkodtak.
A telefon állandóan csengett. Sürögtek
forogtak, s lelkesen s hangosan folytak a viták.
Ide pottyant be jóhiszeműen és ártatlanul,
de rögtön kezelésbe vették Mayer úr emberei,
és kezdődtek a követelmények és a próbák.
A csendes filmeknek ő lett az új sztárja,
melyekben zafír kék szemével beszélt,
mert itt valóban a szónál többet ért a tét.
Néha lesütötte hosszú szempillás szemét,
Aztán ámulattal kitágult a pupillája.
Ehhez hozzá fűzött egy mosolyt mely
a rajongás és az örömről tanúskodott.
Vagy összeszűkültek szemei mint egy cirmos
doromboló macskáé, amely a kényelemnek
teljes testével és bizalmával átadta magát.
A szerepek jöttek-mentek, Az Asszony és
az Ördögtől a Titokzatos Nőig és A Csókig.
Kedvenc szereplő társa John Gilbert volt,
kibe beleszeretett és kivel összeköltözött.
Ez volt nagy szerelmének leghasznosabb bére
és a boldogság és szeretetnek legkiválóbb éve.
Aztán elkezdődött a hangos film korszaka,
melyben meg volt kívánva hogy beszéljen.
Hangja kissé mélyebb volt a szokottnál, de
sokan ezt rejtelmesnek és csábítónak vélték.
Most már világszerte rengeteg rajongói
írtak neki, és fényképét és autogramját kérték,
de mindenen kívül, Grétának visszahúzódó
volt a természete, és nem szeretett nyilvános
helyzetekben megbámulva belekeveredni.
Ismert idézete az volt hogy “hagyjatok békén!”
Azt hogy mennyire szerették a filmjeit ő nagyon
is helyeselte, de azon kívül az ő élete csak
magáé volt, melyet senkinek sem engedte
hogy bármi módon bármivel is megterhelje.
Végül is váratlanul megszakította a karrierjét,
még mielőtt az öregedés jelei mutatkoztak.
New Yorkba költözött, hol maga ízlése szerint
élt és öltözködött. Sállal leplezte az arcát és
napszemüveget hordott, és mint egy inkognitó
száműzött járta be a nagy város számtalan utcáit.
Különböző műalkotásokra költötte vagyonát, Köztük
Renoir, Rouauld, Kandinsky és Bonnard festményei.
Nyolcvannégy éves korban halt meg és a hagyatékát
több millió dollárra saccolták a műértők béresei.
szegény körülmények közt nőt fel,
és már tizennégy éves korában
elvesztette gyári munkás apját,
ki spanyol influenzában hunyt el.
De tehetsége már mint gyermek
játszó társai közt megnyilvánult.
Velük együtt az utcán színészkedett,
és ő, szereplő úgymint rendező,
mint egy kis zseni, intézkedett.
Első jelentőséges munkáját mint
modell női kalap szalonnak végezte,
mely a legdivatosabb kalapokat árulta.
Katalógusban jelentek meg képei,
melyben fedett fejét és bájos arcát
minden jómódú és divatos hölgy
jóváhagyással és csodálattal bámulta.
Ott látta meg először egy filmrendező,
ki új és fiatal tehetségekre vadászott,
s így kezdődött a csoda mely róla jellemző.
Ettől kezdve felgyorsult az idő: szerepelt
egy rövid filmben. Szín játszó órákra járt,
és még alig volt húsz éves mire nevét s képét
film plakátokon az egész nép megcsodálta.
Először két svéd, aztán egy német filmben játszott.
Akkor már Amerikában is hallottak róla, hol
Louis B. Mayer úr Grétát Hollywood részére
mint újonnan felfedezett csoda megkívánt.
S emígy szált az üde és fiatal sztár hajóra
hogy bűvöletével meghódítsa egész Amerikát.
Hollywood volt az új földi paradicsom, hol
a sikert és a vagyont mint erény tekintették,
és vonzó ereje ő rá is kétségtelenül hatott,
az a mesebeli és csillagokkal díszített világ,
hol pénzes és szivaros pasasok uralkodtak.
A telefon állandóan csengett. Sürögtek
forogtak, s lelkesen s hangosan folytak a viták.
Ide pottyant be jóhiszeműen és ártatlanul,
de rögtön kezelésbe vették Mayer úr emberei,
és kezdődtek a követelmények és a próbák.
A csendes filmeknek ő lett az új sztárja,
melyekben zafír kék szemével beszélt,
mert itt valóban a szónál többet ért a tét.
Néha lesütötte hosszú szempillás szemét,
Aztán ámulattal kitágult a pupillája.
Ehhez hozzá fűzött egy mosolyt mely
a rajongás és az örömről tanúskodott.
Vagy összeszűkültek szemei mint egy cirmos
doromboló macskáé, amely a kényelemnek
teljes testével és bizalmával átadta magát.
A szerepek jöttek-mentek, Az Asszony és
az Ördögtől a Titokzatos Nőig és A Csókig.
Kedvenc szereplő társa John Gilbert volt,
kibe beleszeretett és kivel összeköltözött.
Ez volt nagy szerelmének leghasznosabb bére
és a boldogság és szeretetnek legkiválóbb éve.
Aztán elkezdődött a hangos film korszaka,
melyben meg volt kívánva hogy beszéljen.
Hangja kissé mélyebb volt a szokottnál, de
sokan ezt rejtelmesnek és csábítónak vélték.
Most már világszerte rengeteg rajongói
írtak neki, és fényképét és autogramját kérték,
de mindenen kívül, Grétának visszahúzódó
volt a természete, és nem szeretett nyilvános
helyzetekben megbámulva belekeveredni.
Ismert idézete az volt hogy “hagyjatok békén!”
Azt hogy mennyire szerették a filmjeit ő nagyon
is helyeselte, de azon kívül az ő élete csak
magáé volt, melyet senkinek sem engedte
hogy bármi módon bármivel is megterhelje.
Végül is váratlanul megszakította a karrierjét,
még mielőtt az öregedés jelei mutatkoztak.
New Yorkba költözött, hol maga ízlése szerint
élt és öltözködött. Sállal leplezte az arcát és
napszemüveget hordott, és mint egy inkognitó
száműzött járta be a nagy város számtalan utcáit.
Különböző műalkotásokra költötte vagyonát, Köztük
Renoir, Rouauld, Kandinsky és Bonnard festményei.
Nyolcvannégy éves korban halt meg és a hagyatékát
több millió dollárra saccolták a műértők béresei.
