Idő 
Értékelés 
Értékelés A lassan eltűnő napfény, mint a fonnyadó vörös rózsa,
Mállik a nappal, mint korhadt fahídban a hasadt tartófa…
Vöröslő alkonyi ég, óh, mondj, ha akarsz, most mondj még mesét,
Támad a sötétség, én már látom éj fekete setétjét.
A lanyhuló napért, kegyelemnek kérése meddő,
A múló napfény helyett a sötétség bizton eljő!
A lemenő Napnak fénye most még… ah, már csak halványan ragyog,
Az est, settenkedve, lopakodva, csendben, de előandalog.
Még halványuló alkonyi bíborban csendesül az este
De már jő az éj, és teríti... lám, matt fekete a leple.
De nem leszek ám én egyedül, csak magammal,
Majd velem leszek, tudattalan önmagammal.
Messzire nézek, távolban a hegygerinc, egyre eltűnőbb,
Már most azt várom, hogy láthassam őt ismét, reggel mielőbb.
Eljő’ a reggel is, Te elköszönsz nappalra, búcsúzol…
Találkoztunk majd veled, de még előtte... napfényt hozol.
Gondolkozok, loholnom kellene még a napfény után,
De rájöttem még a bandukolás is, sok lenne talán…
Mára már nincsen tovább… ilyen a sors,
Reggel lesz virradat, várom... szélvész-gyors.
Vecsés, 2013. március 14. - Kustra Ferenc József
Mállik a nappal, mint korhadt fahídban a hasadt tartófa…
Vöröslő alkonyi ég, óh, mondj, ha akarsz, most mondj még mesét,
Támad a sötétség, én már látom éj fekete setétjét.
A lanyhuló napért, kegyelemnek kérése meddő,
A múló napfény helyett a sötétség bizton eljő!
A lemenő Napnak fénye most még… ah, már csak halványan ragyog,
Az est, settenkedve, lopakodva, csendben, de előandalog.
Még halványuló alkonyi bíborban csendesül az este
De már jő az éj, és teríti... lám, matt fekete a leple.
De nem leszek ám én egyedül, csak magammal,
Majd velem leszek, tudattalan önmagammal.
Messzire nézek, távolban a hegygerinc, egyre eltűnőbb,
Már most azt várom, hogy láthassam őt ismét, reggel mielőbb.
Eljő’ a reggel is, Te elköszönsz nappalra, búcsúzol…
Találkoztunk majd veled, de még előtte... napfényt hozol.
Gondolkozok, loholnom kellene még a napfény után,
De rájöttem még a bandukolás is, sok lenne talán…
Mára már nincsen tovább… ilyen a sors,
Reggel lesz virradat, várom... szélvész-gyors.
Vecsés, 2013. március 14. - Kustra Ferenc József
Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz,
Napsugarak hiányában -az őszünk gyors-rossz időt alkalmaz…
Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz.
Néma, egyenes sorok,
A színkavalkád meg vigyázban!
Léleknek szépség.
Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset,
De a válasz: mit akarsz Te, ott a nyár, akkor láthatod eleget…
Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset.
Megálljt nem ismeri az
Enyészet, oly’ rengeteg dolga…
Szép az enyészet?
Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen,
Csak azt nem értem én, hogyan tűrik meg egymást egészen…
Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen.
Jégcsapok nem enyésznek,
Mint főúr, hasat növesztenek.
Lesz enyészetük…
A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva,
Mert, ha itt volna, még a sok jégcsap sorban -röptében- elolvadna…
A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva.
Köd óvatos… sompolyog!
Mint egy lidércfény zárózóna!
Júj és őszinte!
Vecsés, 2021. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 3 soros-zárttükrösben és senrjonban
Napsugarak hiányában -az őszünk gyors-rossz időt alkalmaz…
Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz.
Néma, egyenes sorok,
A színkavalkád meg vigyázban!
Léleknek szépség.
Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset,
De a válasz: mit akarsz Te, ott a nyár, akkor láthatod eleget…
Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset.
Megálljt nem ismeri az
Enyészet, oly’ rengeteg dolga…
Szép az enyészet?
Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen,
Csak azt nem értem én, hogyan tűrik meg egymást egészen…
Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen.
Jégcsapok nem enyésznek,
Mint főúr, hasat növesztenek.
Lesz enyészetük…
A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva,
Mert, ha itt volna, még a sok jégcsap sorban -röptében- elolvadna…
A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva.
Köd óvatos… sompolyog!
Mint egy lidércfény zárózóna!
Júj és őszinte!
Vecsés, 2021. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 3 soros-zárttükrösben és senrjonban
Egyre duzzadó űr tátong
A lélek dimenziójában
Az észlelt téridő
Hályogos szem-üvegen
Keresztül tárulkozik felületesen
Megkövül a mozdulat ereje
Szótlan hívogat
Adj Uram irgalmat.
A hang elszállt
Barázdát szánt
A szegycsont mögöt
És a sípoló csöndben
Tágul a légszomj
A hypoxiás hörgőkben
Darabokban az akarat
Adj Uram irgalmat.
Keserű forrás buggyan a mélyből
A kacaj bíborarca már irónia sértőn
És az ölelés vacogva dermeszt
Sóhajtva
Áldást békét óhajtva
Gyorsan fogyjon
Múljon minden pillanat
Adj Uram irgalmat.
A holnap hajnalhasadást nem remél
Tegnapi lesz a hideg fény.
Térdenállva feltekint parányi remény
Alázattal az óhaj oly szerény
Szeretetet csendet békét oltalmat
Adj uram irgalmat.
Fogy a lélegzet
az idő űz végtelen magányba
A csönd birodalma előtt megállva
Markolni egy szalmaszálba.
Embernek súlyos feladat.
Adj uram irgalmat.
Hittel félni
Kérni esdekelni
Erőtlenül nincs mit tenni
Csak imátkozva
Hálát adni
A tegnapokért
Elviselni a kínokat
Adj Uram irgalmat.
Súlytalan és sápadt
A holnap
Mára
Elveszti a bizalmat
Adj uram irgalmat.
A lélek dimenziójában
Az észlelt téridő
Hályogos szem-üvegen
Keresztül tárulkozik felületesen
Megkövül a mozdulat ereje
Szótlan hívogat
Adj Uram irgalmat.
A hang elszállt
Barázdát szánt
A szegycsont mögöt
És a sípoló csöndben
Tágul a légszomj
A hypoxiás hörgőkben
Darabokban az akarat
Adj Uram irgalmat.
Keserű forrás buggyan a mélyből
A kacaj bíborarca már irónia sértőn
És az ölelés vacogva dermeszt
Sóhajtva
Áldást békét óhajtva
Gyorsan fogyjon
Múljon minden pillanat
Adj Uram irgalmat.
A holnap hajnalhasadást nem remél
Tegnapi lesz a hideg fény.
Térdenállva feltekint parányi remény
Alázattal az óhaj oly szerény
Szeretetet csendet békét oltalmat
Adj uram irgalmat.
Fogy a lélegzet
az idő űz végtelen magányba
A csönd birodalma előtt megállva
Markolni egy szalmaszálba.
Embernek súlyos feladat.
Adj uram irgalmat.
Hittel félni
Kérni esdekelni
Erőtlenül nincs mit tenni
Csak imátkozva
Hálát adni
A tegnapokért
Elviselni a kínokat
Adj Uram irgalmat.
Súlytalan és sápadt
A holnap
Mára
Elveszti a bizalmat
Adj uram irgalmat.
(3 soros-zárttükrös)
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget,
Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget?
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget.
Mintha otthon lett volna, úgy dühöngött a vihar,
Mintha megcsalta volna egy szélroham… mit akar?
A viharban voltak nagy szélrohamok,
Mint tangóharmonikában akkordok…
Volt szélroham, kecsesen buja,
Volt szélroham, kedvesen tunya…
Jött olyan, ami süvítve dudorászott,
Jött olyan, mi a tántorgásra rászokott…
Lecsapott a kecsesen gyors sapkalekapó,
Lecsapott a kecsesen gyors, morcos-harapó...
Volt ott, táncoló,
Volt ott ballagó…
Fújt bizony, árokba is beugró,
Fújt bizony, lassan, majd' el is múló…
Járt arra, ami a kopasz kutya szőrét borzolta,
Járt arra, ami a sírásót a gödörbe dobta…
Többen is összefogtak és lelassítottak egy tehervonatot,
Többen is összefogtak és felhasítottak, tető vonulatot…
Volt, amelyik szoknyák alatt nagyon kutakodott,
Volt, amelyik, erőszakosan ott malackodott…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Szinte, mint egy pelerin… hideggel mindet beborigáltak…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia,
Még a szürkés-sötétkék szín, volt eme táj uralkodója…
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia.
Ahogy a nap kezdett aktívabban kukucskálni,
Kiderült, zúzmara vont be mindent, ezt már látni…
Hó is esett, az is itt-ott mindent betakart,
A falakon nem tapadt, ott zúzmara takart.
***
(3 soros-zárttükrös)
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Telet nem remélve... itthon, majd megvett isten hidege.
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
Meleg szoba, meleg ruha, kesztyű, kendő, sál is kellett.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
(10 szavas)
Még jó, hogy télen nadrágban járok,
Nem hiányoznának hideg ficánkok…
Vecsés, 2017. november 30. – Szabadka, 2018. szeptember 29., Az első részt (versben és 3 soros zárt-tükrösökben) én írtam, alá a 3 soros zárt-tükrösöket és a 10 szavast, szerző,-és
poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A vegyes címe: Meglepett a tél
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget,
Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget?
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget.
Mintha otthon lett volna, úgy dühöngött a vihar,
Mintha megcsalta volna egy szélroham… mit akar?
A viharban voltak nagy szélrohamok,
Mint tangóharmonikában akkordok…
Volt szélroham, kecsesen buja,
Volt szélroham, kedvesen tunya…
Jött olyan, ami süvítve dudorászott,
Jött olyan, mi a tántorgásra rászokott…
Lecsapott a kecsesen gyors sapkalekapó,
Lecsapott a kecsesen gyors, morcos-harapó...
Volt ott, táncoló,
Volt ott ballagó…
Fújt bizony, árokba is beugró,
Fújt bizony, lassan, majd' el is múló…
Járt arra, ami a kopasz kutya szőrét borzolta,
Járt arra, ami a sírásót a gödörbe dobta…
Többen is összefogtak és lelassítottak egy tehervonatot,
Többen is összefogtak és felhasítottak, tető vonulatot…
Volt, amelyik szoknyák alatt nagyon kutakodott,
Volt, amelyik, erőszakosan ott malackodott…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Szinte, mint egy pelerin… hideggel mindet beborigáltak…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia,
Még a szürkés-sötétkék szín, volt eme táj uralkodója…
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia.
Ahogy a nap kezdett aktívabban kukucskálni,
Kiderült, zúzmara vont be mindent, ezt már látni…
Hó is esett, az is itt-ott mindent betakart,
A falakon nem tapadt, ott zúzmara takart.
***
(3 soros-zárttükrös)
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Telet nem remélve... itthon, majd megvett isten hidege.
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
Meleg szoba, meleg ruha, kesztyű, kendő, sál is kellett.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
(10 szavas)
Még jó, hogy télen nadrágban járok,
Nem hiányoznának hideg ficánkok…
Vecsés, 2017. november 30. – Szabadka, 2018. szeptember 29., Az első részt (versben és 3 soros zárt-tükrösökben) én írtam, alá a 3 soros zárt-tükrösöket és a 10 szavast, szerző,-és
poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A vegyes címe: Meglepett a tél
(3 soros-zárttükrös)
Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás
És tudjuk a tábortűzből sem lett így már, semmi más…
Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás.
(Septolet)
Betegség,
Tehetetlenség,
Hozza öregség.
Az élet véges,
Nincs győztes.
Elhamvad létlángja,
Zúg-búg, elmúlás vészharangja.
*
Ki lehet, aki tudja, ilyenkor hány „uncia” még az élet,
Mert a tábor tüzet is végig ültük és hamvadásból mi lett!
A lángcsóva is úgy járt, hogy a fonata végül semmivé lett.
Lét
A tét,
Élni kellene még!
Mennyi maradt még?
Közeleg a vég…
Lankadás, hervadás,
Hamvadás,
Közeleg… exitálás.
*
Az élet lehetett bár, éteri lángcsóva
Mi hullócsillag volt. Néztük gyors-mutatóba,
De már hamvadás beköltözött a fa-lóba,
Az öreg harcosoknak, nincs más út, valóba…
Sohasem gondoltad?
Élethidad
Egyszer lesuvad.
Megszakad utad,
Nem múlik rajtad.
Nélküled halad
Minden… felfogtad?
*
Minden egyszer véget ér,
Gyertyaláng leég.
Életút is végéhez ér.
Lankadás,
Hervadás,
Hamvadás,
Elfogadás…
Vecsés, 2019. augusztus 24. – Szabadka, 2019. szeptember 9. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a septoleteket, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A címük: Nem múlik rajtad
Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás
És tudjuk a tábortűzből sem lett így már, semmi más…
Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás.
(Septolet)
Betegség,
Tehetetlenség,
Hozza öregség.
Az élet véges,
Nincs győztes.
Elhamvad létlángja,
Zúg-búg, elmúlás vészharangja.
*
Ki lehet, aki tudja, ilyenkor hány „uncia” még az élet,
Mert a tábor tüzet is végig ültük és hamvadásból mi lett!
A lángcsóva is úgy járt, hogy a fonata végül semmivé lett.
Lét
A tét,
Élni kellene még!
Mennyi maradt még?
Közeleg a vég…
Lankadás, hervadás,
Hamvadás,
Közeleg… exitálás.
*
Az élet lehetett bár, éteri lángcsóva
Mi hullócsillag volt. Néztük gyors-mutatóba,
De már hamvadás beköltözött a fa-lóba,
Az öreg harcosoknak, nincs más út, valóba…
Sohasem gondoltad?
Élethidad
Egyszer lesuvad.
Megszakad utad,
Nem múlik rajtad.
Nélküled halad
Minden… felfogtad?
*
Minden egyszer véget ér,
Gyertyaláng leég.
Életút is végéhez ér.
Lankadás,
Hervadás,
Hamvadás,
Elfogadás…
Vecsés, 2019. augusztus 24. – Szabadka, 2019. szeptember 9. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a septoleteket, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A címük: Nem múlik rajtad
