Szófelhő » Gy » 547. oldal
Idő    Értékelés
(3 soros-zárttükrös)
Becsap még a délibáb is,
Hiteget, mint az álom is…
Becsap még a délibáb is.

Hol van ki becsületes és szavatartó?
Biztos van, de ő vajon, hol, merre lakó?
Hol van ki becsületes és szavatartó?
*

(Septolet)
Barátnak hinni?
Rokonban bízni?
Munkatárssal komázni?
Rábízni?

Barátom, mind becsapott,
Rokon eltaposott,
Munkatárs belém-taposott.
*

(Senrjon)
Nászok is ellen' voltak,
Velem sokat, sűrűn harcoltak.
Sőt fojtogattak...
*
Békés természet vagyok,
Másnak rosszat, sose akarok.
Majd' megfojtottak.
*
Elvesztettem, hitemet,
Lelkemet mások kilúgozták.
Csak, majd' megfojtás…
*

Nekem a sorsom könyvében mindez megvolt megírva,
Fölöslegesen éltem életem, folyvást harcolva.
Élet-ígéretek és élet-remények, mind csak délibáb,
Reménytelenség lett öregen a létem, puha viaszbáb.
*

(10 szavas duó)
Délibábos hitegetés életen át, nem kevés…
Reménykedő élet, így mesés?

Délibáb, mint nappali vágyálom,
Csúnyán, mindig becsapott, ezt nagyon fájom…
*

Csak vastagon hazudni, hogy szép az élet, boldog a világ,
Nem más, mint az ébredő délibábtól... egy, dőre kívánság.
Ki éltében végig peches, annak nem megy a kivagyiság...

(Oximoronos, 3 soros-zárttükrös)
Remegve, még ég a mécsesem lángja,
A lakást, nagyon hideg huzat járja…
Remegve, még ég a mécsesem lángja.

Vecsés, 2019. október 14. – Kustra Ferenc – vegyes versformákban
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 400
Ami pontos, test öröme, ami fontos, lélek gyönyöre,
amit szeretsz, szíved tükre, amint szeretsz, teljesség ereje.
Beküldő: Lutz Levente
Olvasták: 540
Jégszakálla nőtt a fának
alatta fehér lepedő,
zúzmarákat sodor a szél
nagyot harap a levegő.

Kismadárka borzol tollat,
hogy fagy ne tépje kis testét,
egér túr be a hó alá, hogy
átvészelje a zord estét.

Csendes, fagyott lett a világ
tavaszról álmodik ki él,
baktató, bús hajléktalan
meleg, nyugodt kuckót remél.

Ragyognak ünnepi fények
meleg házak ablakán át,
szomorú szívvel nézi, most
abbahagyja vándorlását.

Csak a magány fogja kezét
semmi más nem maradt neki,
nincs ki behívja a fényre
szétfoszlanak reményei.

Szennyvízcsatorna rácsán át
párás meleg száll fel lassan,
gy melegre, de halálé
ruhájára fagyott paplan.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 430
Fehér havon piros ruhás
kis emberke közeleg,
süvítő szélben a fején
piros sapka díszeleg.

Megjött hát a kis Mikulás
nem hiába vártam én,
hatalmas kosár virgácsot
hozott nekem az idén.

Ezek szerint én az idén
nem voltam túl jó gyerek,
de azért hozott csokit is
ne könnyezzenek szemek.

Megígérem kis Mikulás
jövőre én jó leszek,
virgács helyett csokit kapok,
mint a többi jó gyerek.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 1235
Ez mindig ideér…

Borús fenn az ég
Közeleg a tél.
Ne siess! Ne még!
Hát… el nem vetél…
*
Ködhomály, szürkeség,
Gyászruhában a természet.
Puha gyolcs az álma.
*
Már nyugszanak a rovarok és az állatok,
Már nem képződnek ágakon nyíló rügyhalmok…
Hópihékből lesznek, felvillanó csillámok.
*
Szikrázó Holdsugár,
Szél hópelyhekkel táncot jár.
Dermesztő, fagyos éj.
*
Az
Élet
Őszből vált…
Kivétel nincs.
Van, ki túléli…

Vecsés, 1998. szeptember 26. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc József – a verset és az apevát én írtam a HIAQ -kat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1506