Nagyon szeretlek kedvesem,
és mást nem is tehetek.
Nagyot hibáztam,ez be is ismerem,
talán már jóvá sem tehetem.
Gyenge a lelkem,nagyon beteg,
de gyógyíts meg kérlek,kedves.
Légy a férjem,kérlek!
Hiszen,nagyon szeretlek téged.
Remélem,végre te leszel a párom,
és én ezt soha,de soha meg nem bánom.
és mást nem is tehetek.
Nagyot hibáztam,ez be is ismerem,
talán már jóvá sem tehetem.
Gyenge a lelkem,nagyon beteg,
de gyógyíts meg kérlek,kedves.
Légy a férjem,kérlek!
Hiszen,nagyon szeretlek téged.
Remélem,végre te leszel a párom,
és én ezt soha,de soha meg nem bánom.
Nem jön a tavasz hiába várjuk
pedig úgy vágyom már a kék eget,
napfény sem ragyog hiába várjuk,
hisz eltakarják tőlünk a fellegek
Én úgy szeretném ha nap sütne az égen
s bearanyozna minden kis szobát,
meleget árasztva mindenki szívébe
elsöpörve mindenki búját, bánatát.
Ne legyen többé se harag, se bánat,
hisz szenvedtünk mi már éppen eleget!
Istenem! Hozz már napfényt is a földre!
Hadd melegítse fel a szíveket!
Ragyogj be mindent fénylő sugaraddal!
Gyógyítsd meg végre a gonosz lelkeket!
Hadd legyen húsvét szerte a világon,
s legyen mindenkinek áldott ünnepe!
Sikíts vagy sírj ha fáj belül
ne tűrd némán ha bántanak!
Tombolj és lángolj mint a tűz!
Ne szorítsd össze az ajkadat!
Ne fojtsd magadba bánatod!
Nem lesz jobb neked semmivel!
Csak belülről éget teljesen
s lelked tiporja őrli fel..
Fájdalmad éget mint a tűz!
S ha végre földre hull,
nem marad más utána
csak üszkös rom, és hamu.
Valami elsuhant a szélben
akár egy múló pillanat,
próbáltam lágyan visszafogni
de némán, hirtelen elsuhant.
Nem láttam belőle semmit
csak arcodnak halvány mosolyát,
s ajkadnak néma suttogását,
mintha azt súgná: menj tovább.
Mintha azt kérné tőlem halkan
ne küzdjek érted ostobán,
ne bánjak semmit mi elmúlt,
s lépjek végre már tovább.
Valami elsuhant a szélben
szerelmed volt az! Semmi más!
Menj csak! Már el is temettem,
légy boldog mással! Menj tovább!
Életem !
Borzasztóan hiányzol minden percben nekem ,
s sajnálom nagyon hogy még mindig nem lehetsz velem.
Mindig látom arcodat akármerre nézek
és hidd el nem változott amit irántad érzek !
Látom a felhőket vonulni , s sötét lett az ég ,
és sírnék a széllel ha könnyem lenne még ,
s ha esne eső talán velem sírna az ég .
De bevillan arcképed mint gyermek álom kép ,
az ébredő nap első sugarától reményt látok én .
Látom arcomat , szemed szép tükrében,
de még így is nehéz mosolyognom ha könnyezik szemem ,
hisz az én szerelmem nem lehet velem .
Csak veled van értelme minden egyes jónak ,
s ha végre együtt leszünk ,
szép lesz majd a holnap .
Nagyon szeretlek !
Borzasztóan hiányzol minden percben nekem ,
s sajnálom nagyon hogy még mindig nem lehetsz velem.
Mindig látom arcodat akármerre nézek
és hidd el nem változott amit irántad érzek !
Látom a felhőket vonulni , s sötét lett az ég ,
és sírnék a széllel ha könnyem lenne még ,
s ha esne eső talán velem sírna az ég .
De bevillan arcképed mint gyermek álom kép ,
az ébredő nap első sugarától reményt látok én .
Látom arcomat , szemed szép tükrében,
de még így is nehéz mosolyognom ha könnyezik szemem ,
hisz az én szerelmem nem lehet velem .
Csak veled van értelme minden egyes jónak ,
s ha végre együtt leszünk ,
szép lesz majd a holnap .
Nagyon szeretlek !