Csak egy szó,csak egy hang,
mit tőled szeretnék
csak néhány ölelés,
mitől megremegnék.

Csak néhány simítás
fáradt arcomon
csak néma ölelés
gyönge vállamon.

Csak egyetlen hang!
Mely engem hív talán
csak egyetlen sóhaj,
mely értem kiált.

S én mennék,rohannék
tűzön-vízen át
s nem kérnék cserébe
érte semmi mást.

Csak néhány tiszta szót,
mely lelkemig hatol
melytől úgy érzem
várnak valahol.

S mint a hűs lombok közt
csörgő friss patak
úgy futnék hozzád,
némán,boldogan.

Őszi kék ragyogva száll ma
rőt rozsdának ellenállva
fák közt ringatózó alkony
emlékeink hangja lebben

peregnek regényes halkan
filmkockákon éled lassan
feltündököl a kék térben
mint égre-fűzött lámpasor

körbe-aranylón az évek
sorolnak ? előttem élnek
dúdolnak fülembe szépen
megelevenedő dallam

nyújts felém szeretőn újra
szíved a lelkemnek kútja
fuss által a tűzfalakon
csodát váró éterien

lásd a lenyugvó nap is fenn
kegyébe fogadott minket
pirosan őrzi az álmunk
csörgedező patakokban

Ha zászló lennék lobognék serényen
ha szélvész lennék száguldanék
ha fa lennék ,felnőnék az égig,
s felhőkig érnének ágaim.

Vihar ha lennék,mindent lerombolnék,
s ha idő lennék megállítanám
tűz ha lennék én mindent felégetnék,
s aztán ha víz lennék eloltanám.

De így,vajon mit tudnék én tenni?
Hisz az életem olyan sivár,
mint az ég alján esténként lebukó
utolsó sápadt fénysugár.

Ősz Anyóka felvette
dérrel festett ruháját,
fehér lepellel takarja
fák meztelen ágát.

Ruhátlan ágaikat
az Ég felé fordítják,
ujjaikat áhítattal
imára kulcsolják.

Tiszta szívvel hálaimát
mondanak az Égnek,
hogy Ők ékes díszeik
a csodás természetnek.

Dérnek takarója alatt
soha meg nem fáznak,
szívük, lelkük melegére
angyalok vigyáznak.

Deres hajú Ősz Anyóka
büszke családjára,
szívhez szóló örömet nyújt
mindenki számára.

Bárányfelhők az égen,
felöltözve fehérben,
úsznak kék ég vizében,
Istennek tengerében.

Subájuk már elázott,
némelyikük megfázott,
hidegben dideregnek,
könnyeik leperegnek.

Hosszú utat megtesznek,
míg szárazföldet érnek,
anyaföldet táplálják,
életüket áldozzák.

Vetett magok kikelnek,
életek megszületnek,
füvek, fák és virágok
tarka, színes világok.

Bárányfelhők, nézzétek,
ezt Ti teremtettétek,
nem kell tovább sírnotok,
mosolyogjon arcotok!