Idő 
Értékelés 
Értékelés Eljöttem én ma… hozzátok ide,
Fontos, hogy itt locsolhassak párat.
Adjátok a páleszt, már most ide.
A kenyér meg sonka meg még várhat.
Moszkovszkaját én már nem találtam,
Régi locsolóknak volt kedvence…
De a NET –n sok kínait találtam
Dehogy vettem, azt egye a fene.
Otthon, női szakaszban kutattam
És találtam finom parfümöket.
Zöld erdőben keveset sem jártam
Így, nem is láttam nyúl-gyerkőcöket.
Ti kislányok,
Öreglányok,
Itt vagyok, locsolok,
Jó kedvet szétszórok!
Kezdhetek már, locsolkodni?
Vecsés, 2017. április 6. – Kustra Ferenc József
Fontos, hogy itt locsolhassak párat.
Adjátok a páleszt, már most ide.
A kenyér meg sonka meg még várhat.
Moszkovszkaját én már nem találtam,
Régi locsolóknak volt kedvence…
De a NET –n sok kínait találtam
Dehogy vettem, azt egye a fene.
Otthon, női szakaszban kutattam
És találtam finom parfümöket.
Zöld erdőben keveset sem jártam
Így, nem is láttam nyúl-gyerkőcöket.
Ti kislányok,
Öreglányok,
Itt vagyok, locsolok,
Jó kedvet szétszórok!
Kezdhetek már, locsolkodni?
Vecsés, 2017. április 6. – Kustra Ferenc József
Hah! megint húsvét van…
Végre, újra itt a húsvét reggel,
Ma egész nap, boldog minden ember.
Van nálam egy szép parfümös üveg,
Ha locsolok, ettől gyúlnak tüzek!
Szívemet és zsebemet kitárom,
Zene nincs, nekem nincsen gitárom!
Látom, szép a hajkoronád,
Locsolok rá szagkoronát!
Szabad-e locsolni?
Vecsés, 2017. április 2. - Kustra Ferenc József
Végre, újra itt a húsvét reggel,
Ma egész nap, boldog minden ember.
Van nálam egy szép parfümös üveg,
Ha locsolok, ettől gyúlnak tüzek!
Szívemet és zsebemet kitárom,
Zene nincs, nekem nincsen gitárom!
Látom, szép a hajkoronád,
Locsolok rá szagkoronát!
Szabad-e locsolni?
Vecsés, 2017. április 2. - Kustra Ferenc József
Húsvétkor…
Itt a húsvét, megjöttem, nekem ez a mai napom,
Hoztam a jó szagomat, ez lesz nekem a címlapom.
Látom a sok lány és asszony izgul, nagyon várva,
Hogy a címlapomra kerüljön, talán még máma.
Hah, látom a nagyi beteg, de a szeme csillog,
De nyugalom a kezemben a szag mindjárt villog!
A nőneműek úgy járnak, hogy meg fogom őket locsolni,
Aki meg most elmenekül, az bizony jól ki fog maradni.
Szóval, a faluvégi friss-fű réten jöttem át,
Hölgyek, gyorsan levetni azt a védő otthonkát!
Én most itt pőre nyakakat szeretnék locsolni!
Most akkor hagyják vagy nem? Szabad-e itt locsolni?
Vecsés, 2016. április 1. - Kustra Ferenc József
Itt a húsvét, megjöttem, nekem ez a mai napom,
Hoztam a jó szagomat, ez lesz nekem a címlapom.
Látom a sok lány és asszony izgul, nagyon várva,
Hogy a címlapomra kerüljön, talán még máma.
Hah, látom a nagyi beteg, de a szeme csillog,
De nyugalom a kezemben a szag mindjárt villog!
A nőneműek úgy járnak, hogy meg fogom őket locsolni,
Aki meg most elmenekül, az bizony jól ki fog maradni.
Szóval, a faluvégi friss-fű réten jöttem át,
Hölgyek, gyorsan levetni azt a védő otthonkát!
Én most itt pőre nyakakat szeretnék locsolni!
Most akkor hagyják vagy nem? Szabad-e itt locsolni?
Vecsés, 2016. április 1. - Kustra Ferenc József
Esős novemberi délután,
Több órás szenvedés után,
Sírva léptem be a műtő ajtán.
Nap, nap után, hallgattam,
Ez a könnyebbik út, hallgattam,
Nem is tudod milyen fájdalom, hallgattam.
Te nem is szültél igazán, hallgattam,
Megint a könnyebbik út? Hallgattam,
Na és megint? Hallgattam.
Éveken át hallgattam,
Hallgattam a megalázást,
Mintha nem is lennék anya, hallgattam.
Hidd el tudom milyen a fájdalom,
Testem rétegei mellett
Lelkemben is csalódottság, fájdalom.
De már nem hallgatok,
Büszke vagyok,
ANYA vagyok.
Több órás szenvedés után,
Sírva léptem be a műtő ajtán.
Nap, nap után, hallgattam,
Ez a könnyebbik út, hallgattam,
Nem is tudod milyen fájdalom, hallgattam.
Te nem is szültél igazán, hallgattam,
Megint a könnyebbik út? Hallgattam,
Na és megint? Hallgattam.
Éveken át hallgattam,
Hallgattam a megalázást,
Mintha nem is lennék anya, hallgattam.
Hidd el tudom milyen a fájdalom,
Testem rétegei mellett
Lelkemben is csalódottság, fájdalom.
De már nem hallgatok,
Büszke vagyok,
ANYA vagyok.
(LIMERIK csokor)
Én biz’ úgy szeretlek még, Margó!
Emlékszel, kirúgtál… Ez volt jó?
De nem feledhetlek,
Úgy csinálva élek…
Adnék egy nagy ágyat, ha az jó.
Ne hidd, hogy szívem még érted fáj!
A múlt csak egy régi, színes báj.
Az emlékek szállnak,
Vissza sosem járnak.
Ágyad egyedül tiéd... nem fáj.
Semmit nem tettem, Te ellened,
De utat szakítottad… élted?
Sorsban együtt veled,
Tetted… az eleged.
Te voltál mindenem, átélted?
Én nem akartam így... de féltél.
Élet sodort, mentem – nem jöttél.
Vártalak sokáig,
Nem jött válasz máig.
Elfogyott a remény, s Te néztél.
Idő torzít, eb tovább ugat…
Sors olyan, hogy nem mutat utat…
Vágyam tovább pezseg,
Hevem, még hentereg…
Boldoggá tennélek, az… utad!
Őrülten… szerettelek, kérlek!
Messze sodortak hideg éjek.
Távol vagy, én vártam,
De elhalt a vágyam...
Most is fáj... valahogy túl élek.
Vecsés, 2022. november 22. – Siófok, 2025. március 29. -Kustra Ferenc József– írtuk; romantikus LIMERIK csokorban - a páratlanokat én. [Joachim Ringelnatz (1883–1934) ’Én úgy szeretlek már’ c. verse, kétszerzős átirataként. Fordította: Mucsi Antal-Tóni műfordító] A párosok; szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.
Én biz’ úgy szeretlek még, Margó!
Emlékszel, kirúgtál… Ez volt jó?
De nem feledhetlek,
Úgy csinálva élek…
Adnék egy nagy ágyat, ha az jó.
Ne hidd, hogy szívem még érted fáj!
A múlt csak egy régi, színes báj.
Az emlékek szállnak,
Vissza sosem járnak.
Ágyad egyedül tiéd... nem fáj.
Semmit nem tettem, Te ellened,
De utat szakítottad… élted?
Sorsban együtt veled,
Tetted… az eleged.
Te voltál mindenem, átélted?
Én nem akartam így... de féltél.
Élet sodort, mentem – nem jöttél.
Vártalak sokáig,
Nem jött válasz máig.
Elfogyott a remény, s Te néztél.
Idő torzít, eb tovább ugat…
Sors olyan, hogy nem mutat utat…
Vágyam tovább pezseg,
Hevem, még hentereg…
Boldoggá tennélek, az… utad!
Őrülten… szerettelek, kérlek!
Messze sodortak hideg éjek.
Távol vagy, én vártam,
De elhalt a vágyam...
Most is fáj... valahogy túl élek.
Vecsés, 2022. november 22. – Siófok, 2025. március 29. -Kustra Ferenc József– írtuk; romantikus LIMERIK csokorban - a páratlanokat én. [Joachim Ringelnatz (1883–1934) ’Én úgy szeretlek már’ c. verse, kétszerzős átirataként. Fordította: Mucsi Antal-Tóni műfordító] A párosok; szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.
