(3 soros-zárttükrös duó)
Aki megszületik, annak már ketyeg is az életórája
Nem kell ezen oly' nagyon gondolkozni, ne gyötörd magad mára…
Aki megszületik, annak már ketyeg is az életórája.

Az öregségben döbbenünk rá, hogy milyen gyors az mi időnk,
Jó lenne szabályozni, de nem engedi, pedig mérhetnönk…
Az öregségben döbbenünk rá, hogy milyen gyors az mi időnk.
*
(HIQ csokor a félhaiku-lánc elvisége alapján)
Időből
Nem fogy ki elem!
Csak gerjed.

Vezeti
Nem örök éltet.
Csak gerjed.

Szabályzás
Nincs, mert nem lehet!
Csak gerjed.

Öregség
Döbbenetes gyors!
Csak gerjed.

Mágia
Ebben gyötrődni…
Csak gerjed.

Csak ketyeg
Életóra… megy!
Csak gerjed.

Vecsés, 2023. október 9. - Kustra Ferenc József- Íródott: 3 soros-zárttükrösben és HIQ -ban.

Megbeszélt kerékpártúrára indultam, bár égbolt nagyon felhős volt,
Tizennégyen beszéltük meg, siettem, hogy odaérjek, ez roham volt.
Közben fél szememet a felhőkön tartottam, jó ideges állapotba…
Ahogy fölfelé néztem, belehajtottam a félig telt vizesárokba.

Úgy áradt ajkamról a szó, mint egy hegyi vízesés cseppjei,
Rondák voltak, csak hullottak, mint télies hó kristálycseppjei.
Lemerültem teljesen, mint Búvár Kund, ki régen-hajdan volt,
A sáros víz hideg is volt, még jó, hogy benne jégcsap nem volt.

(Septolet)
Kimásztam,
Bicajt kihúztam,
Tanakodtam…

Ázott ürge voltam,
Magamba karoltam,
Menjek-e… hosszan meditáltam.
Magamba, komorodtam.
*

(Sedoka duó)
Fönt irtóztatón dörrent,
Majd’ fejemre estek a felhők.
Eső fürdetett.

Föltámadt a szélvihar,
Arcomba vágta, mind… az esőt.
Csak menekülni…
*

(3 soros-zárttükrös)
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba,
Széllel, erővel szembehajtottam, kínnal szemem néha jól becsukva.
Kínomban ölelgettem volna magam, de kapaszkodtam a kormányba.
*

(Bokorrímes)
Közben azon rágódtam, társak megvárnak-e vagy otthagynak? Ennyit piszmognak?
Míg egyszer csak első kerék kifordult, szerencséim sorjában mind elhagytak.
Arccal estem a centi vastag sárba, és hallottam, hogy istenek vinnyognak.
*

(3 soros-zárttükrös)
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral,
Ilyesmi biztos nem esik meg tán' senki mással…
Orrom vége eleredt, keveredett a sárral.
*

(Bokorrímes)
Az eső gyorsan lemosta ezeket a vad nyomokat,
Én meg döntöttem, haza fordulok… mondtam új átkokat.
Útközben már nem estem el, de úgy néztem ki, mint a dagonyázó erdei disznó,
Az út tele volt zápor-patakokkal, kerék fölverte a sarat… ő így a disznó!

Épp nem volt otthon senki, nagy, a legnagyobb szerencsémre,
Beültem a kádba, elmélkedtem is nagy békességbe.
Jó forró vízben talán két órát henyéltem,
Másnap reggel meg szép napsütésre ébredtem.

Vecsés, 2021. január 29. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Önbíztató kérdések… hozzád

Vagyok-e én kovácsmester, ki szívünket egybe kalapálná?
Vagyok-e én mesterkovács, ki a csókunkat kikalapálná?
Vagyok-e én poeta natus, ki szívét adja az íráshoz?
Vagyok-e én poeta doktus, ki eszét adja újdonsághoz?
Vagyok-e én novellaíró, aki ért az ilyen prózaíráshoz?
Vagyok-e én íróember, ki ért a sok aforizma megíráshoz?

Vagyok-e én fölavatott lovag, ki szegényeket is támogat?
Vagyok-e én fölavatott lovag, ki lelkiséget is támogat?
Vagyok-e én, ki majd megy örökön a világmindenségben?
Vagyok-e én tehetség a nyomozói mesterségemben?
Vagyok-e én tehetséges az autóvezetésben?
Vagyok-e én tehetséges a csókod átélésében?

Kérdésem, vagyok-e én neked lelkedből hiányzó?
Kérdésem; vagyok-e én neked bíz’ szeretnivaló?

Vecsés, 2023 július 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

Mint végtelen űr,
Ego-világegyetem.
Lélek sosem zárt!

Hosszú gyökere,
Elődökhöz nyúl vissza.
Génbefolyásolt!

Lelket érik nagy
Hatások...csiszoló-kő.
Tudat besegít!

Szív pitvarából
Tárul, ott van az ajtó.
Lélek-kulcs nyitja.

Rozsda nem fogja,
Zárba szeretet illik.
Varázserejű!

Szép szó olajoz,
Tett rügyet fakaszt szívben.
Raktároz időt.

Tiszta lélekben
Tavasz virágzik, nyíltság.
Angyalszem-tükör!

Évgyűrű fásul,
Jó kertész gyümölcsöt óv.
Táplálja művét!

Kor utat seper,
Pitvarban a múlt tisztul.
Lélek megbékél!

Agg kor lelket rág,
Istenben bizodalom.
Hív az öröklét!


Dunatőkés, 2024. március 20.

Sorsom, születéskor kirótta rám a végítéleti bíróság által,
Hogy éltemet a végzet, omló gödrében kell leélnem, mindazonáltal
Bár éltem hosszan igaz és bűntelen rabként, senki vagyok ezen-által...

Nem akartam én meghalni, de a végítélet bíróság kivégzett,
Persze azt nem értem, hogy mi okból van, hogy magának engem kinézett
A sorsom végtelenül kegyetlen, de a konkrét haláltól megvédett.

Könnyező szemmel gödröm omló falára merengek
Közbe ez nem jó, de messzeségbe nem révedhetek...
Közelg' azonban idő, történelem része leszek!

(Septolet)
Kínszenvedés,
Ideálkeresés,
Cselvetés,
Összeszedelőzködés?

Miért volt, ami eltolt,
Mezőségem nem volt...
Létem... csak holt?

Vecsés, 2020. február 2. – Kustra Ferenc József