Hétköznapi pszichológiai eszmefuttatás, mert írni jó… meg kell!

(leoninus duó)
Írunk igen könnyű műveket, vagy oly' jó vágyteli szerelmeseket,
Ha sokat írunk, ekkor eleget, ha nem sokat, akkor nem eleget!
Tudom, írás nélkül is értetted, hogy én megértsem a Te tettedet…
Ha szétszakadt a lelkem, fátyla tovább leng, az eszem meg még, csak eseng.

Ha nem írok, akkor nekem ez világvége, az írás meg mindensége...
Ha nem írok, idő úgy is gyógyítja lelkemet, de meghagyja hegemet…

(tíz szavas duó)
Vers a mindenem, dallam és szó,
Tömör igazság, lélekből folyó.

Írás a hazám úgy érzem,
Otthonra talál benne a lelkem.
Vecsés, 2025. január 3. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József -írtuk: 2 szerzősnek. Én írtam a leoninust, a tíz szavasokat Gránicz Éva írta, Ifj. Fehér Péter „Írjatok” c. ötletverse felhasználásával.

Csillogó napsugár,
Midőn fények fénye fejünkre száll,
Örömöt hozol embernek s állatnak,
Mert te vagy a csodálatos Nap.

Jaj de midőn elméssz,
Mély sötétség borul a világra.
S, oh, hiányod míly csalfa,
Hisz újra megjelensz egy-két óra múlva.

Hiszen te üldözöd a rosszat,
Esők, szelek, viharok előled futnak.
Semmi sem mer szembeszálni veled,
Oh, csodaszép dél-keleti napmeleg.

avagy asztaltól az ágyig…

Kedveském, csillagom Laura!
Vágyam úgy kerget... egész nap ma!
Kerüljünk közelebb…
Talán… legközelebb?
Vágyom közelségedet, még ma!
*
Ó, drága, egyetlen, kedvesem,
Sorait olvasom – nevetem.
Mit kerget ennyire?
Nem vagy te nyúl, ugye?
Vagy csak futsz? Nálam nincs kegyelem!
*
Kedveském, csillagom, pezsegve
Menjünk asztalhoz… én remegve.
Kanalat leejtem,
Kenyérhéjat eszem.
Nem bírok magammal… epedve!
*
Édes, ha Te szerelemre vágysz,
Az nem tesz ám jót, ha bezabálsz!
Nokedlit felejtsd el,
A vér máshova kell...
Így meglátod minden jó… nem hánysz!
*
Ha már belaktunk, menjünk ágyhoz,
Ott nem kell szólnunk senki máshoz…
Emésztünk, édelgünk,
Testet kényeztetünk…
Meglásd… Ez sok jó a csókokhoz!
*
Mondtam én, hogy nem jól csináljuk!
A sorrendet megfordítottuk.
Máma nem lesz móka,
Mert jön... kaja kóma!
Holnaptól okosan csináljuk!

Vecsés, 2023. január 21. – Siófok. 2025. április 16. – Kustra Ferenc József – íródott: A „vággyal az asztalig” … c. [Kétszerzős!] versem kétszerzős átirataként, romantikus LIMERIK csokorban. Páratlan versszakokat én írtam. A párosok szerző-, és poéta társam Gránicz Éva munkája.

Furcsa játékot űz velem az élet
Sorakoznak az eltűntnek hitt emlékek
Mintha minden nap új fiók nyílna
Egy-egy tört pillanat a vállamat húzza
Felötlik mi voltam, s mivé lettem
Hideg a kezem, a szívem, a lelkem
Házam ereszén pattog a semmi
Jó lenne futni, örökre elmenni
Pörög, fel-le lódul bennem egy hinta
Kattog az agyam, súgja: palinta
Megtört szemem távolba pislog
Homlokomon hatalmas billog
Tudatom recseg, roszog: rossz kerék
Úgy sötétül mint viharos éjen az ég
Keresztül- kasul néha felvillan
Csetteg-csattog, aztán kisül, elillan
Kétségtelen: ez már a vénség jele
Másfelé kacsingat a sors kegye
Súlytalanná váltam mások szemében
Nem búcsúzok, csak meghalok szerényen

Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz,
Lassan már a sugárkéve is erősödik… jő tavasz…
Szív melengetően simul rám az érkező új tavasz.
*
Meleg szellő száll,
tavasz érint gyengéden.
Szívem mosolyog.

Éled a világ,
lágy sugár simogatja.
Álmodik a föld.
**
Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit,
Szétnézve látom, hogy a felhők nem oszolnak... semmiért semmit…
Hajnalokban még a télvégi eső szitál, fázok is kicsit.
*
Fázós hajnalban,
szitál a semmiből is.
Felhők makacsok.

Hajnali cseppek,
futnak az ablakomon.
Fény visszaalszik.
**
Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra,
Villámlott is és ez talán a tavasz eleje volt, tegnap virradóra…
Tegnap hajnalban arra ébredtem, dübörög a kinti ébresztőóra.
*
Vihar doboltat,
álmok párnáját veri.
Ébred a tavasz.

Kinti morajlás,
villanó álmok között.
Megmozdul a fény.
**
A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el,
Két kotorék kutyánk egy házban fáznak, laknak, nem keltek… az isten hidege…
A sárgás sugárkévében ébredt a közép-erős szél, leveleket fujt el.
*
Sárga fény lobban,
a szél leveleket űz.
Kutyák szuszognak.

Fázik a ház is,
üres udvaron remeg.
Két szív melege.
**
Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűrítő ködfátylom,
Mintha színesedne a tájkép, mire vágyok, éremélem nem álom…
Közben már napok óta látom, szemem nem fedi sűríti ködfátylom.
*
Álom, vagy valós?
Tisztul a szemem előtt,
a vágyott tájkép.

Színesedik már…
halk ködfátyol lebbenő.
Hit ígérete.
**

Vecsés, 2025. április 26. – Siófok, 2025, április 27. Kustra Ferenc József- írtam 3 soros-zárttükrösben. A senrjúk, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája.