Hétköznapi pszichológia…

Karácsonykor szeretik egymást az emberek?
Akkor a hétköznapokról megfeledkeznek?
Mindenki mutatja a jobbik oldalát,
Mutatja a szeretetét… kibontanád?

De ki nem mosogat, az akkor se
Ki nem főz finomat, az akkor se.
Kiben a gonosz lakik, az olyan…
Annak szava ekkor is vérfolyam…

Modern családban elveszett Isten?
Innentől pedig már, tán’ hit sincsen.
Hit nélkül nincsen család, szeretet,
Óh… hit nélkül nevelünk gyereket.

Modernség jó gondolat EU- ban,
De károsan ható a családban.
Modernség szétzilálja családot,
Tépi, mint a vad szél a pókhálót.

Vízióm… mindig szeretni kellene…
Karácsonykor itt volna az ideje,
De ha nem, akkor is most, legalább illene
Szeretetet mutatni, mi megérintene.

Vecsés, 2010. december 9. - Kustra Ferenc József

Merengek, sodródom az Időben.
Hirtelen úgy tűnik -
A fogalomnak hitt
Folyam maga az Isten.

Vagy talán egy angyal
Kit megbízott e feladattal
Láthatatlan jelen legyen,
Hogy láthatatva legyen Jelen.

A jelenben, ahogy van a Most
Csupán egy villanás - szertefoszlott,
És a múltból hozott életet
Elrejti - mint időképeket.

Ő az élet , a végtelen őrzője
Mert neki van csak elég ideje
Hogy teret , anyagot tartson
Össze. Övé az erő a hatalom

És a dicsőség is, mert nélküle
Nincs tér, és anyag vetülete.
Ő maga az űrnek lelke
Ki a Mindent teremtette.

A felfoghatatlan erő
Maga a lét-idő;
Rendszert alkot a végtelenben-
Ott lakozik az Istenben.

Ha az idő nem lenne,
A világ is eltűnne.

A játék üzlet csarnokába
Tátva maradt a gyermek szája
Ilyen helyen nem járt soha
Csak falujukban a kis boltba

Édesanyja szentül megígérte
Ha jól tanulsz ajándék lesz érte
Elviszlek a fővárosba
A legnagyobb játékboltba

Ami tetszik választhatod
Ha elvégzed a feladatod
De most vigyázz testvérkédre
Amíg hazaérek majd estére

Tudod apa messzire ment
A szívünkben van most idebent
Anyának ezért el kell menni
Hogy legyen mit az asztalra tenni

És így folyt hosszan az esztendő
Szemében öccse is lassan felnő
Úgy érezte az ígéret
Csak amolyan szóbeszéd lett

De ádventre mit ád Isten
Szól az anya mézédesen
Elmegyünk ma a fővárosba
Veszünk ezt-azt karácsonyra

A játék üzlet csarnokába
Elgurult a gyermek álma
Mert minden kütyü olyan drága
Anya ezért járt annyit munkába

Megszeppenve csordult könnye
Nem kell a világnak semmi kincse
Elég lesz ha karácsonyra mindörökre
Egymásnak örülnek anya ő s a kisöccse.

(3 soros-zárttükrös)
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon,
Az éjszakai felhőtlen eget bámulom…
Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon.
*

(Leoninus csokor)
Sötét égbolton bogozom kifelé a csillagképeket, Igy keresem a lényeget.
A Hold olyan, mintha egy fotós tette volna föl és ma nagyon szépen tündököl.
Csak nézek a sötétben és elemzem, hogy a jövőben, várhatóan mi lesz velem…
A rongy életemben bízhatok... hogy változik? Vagy lesz mellé egy jobb, második?
Hmm… nem is hiszek, hogy más lesz, minthogy az sem, télen majd köd lesz?
Várom is, hogy sötét égbolton jelenjen meg fény, mint bizalom-szerű tünemény.
*

(Senrjon trió)
Azonban az a helyzet
Ez a vágy csak mesék részese.
Lassan fáradok…
*
Az én szerepem folyvást
Ugyanaz és éltem romhalmaz!
Lassan fáradok…
*
Álmaimban minden szép,
De ez az élethez nem elég…
Belefáradok…
*

(Leoninus csokor)
Az élet bizony nem csak egy tollvonás, de nem is egy szó aláhúzás.
Ráadásul nem én irányítom, mert nekem, a sorsom az örök gardedámom.
Egyet tehetek, holnap folytatom a poéta életet, abban látok életet…

Vecsés, 2015. július 26. –Kustra Ferenc József- Csak úgy meditáltam… magamról, magamban írtam: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában!

Az erdő finomra hangolt
Húrjain vibrál az élet
Megnyugszik a lelke
Annak aki ide betéved.

Zen dala cseng
Csacsog a csermely
Csilingelő erekből
A hang
Pancsolva zeng
A kövekhez tapadva
Siklik zsibongva
A patakba.

Moha illat leng
A kanyargó part mentén
Ahol a nádasban pang
A lelassult folyam
Tükrén ring
Az olvadó nap sugara
És a madarak kórusa
Elmét simogatva
Reng-cing
Mint valami dopping.

Az idő itt
Csak teng-leng
A fénnyel együtt
Ahogy terjeng
A fák bújócskáznak
Amíg az ember lézeng
Mereng
Túráján ténfereg
Miként az út tekereg.

Az erdő még zsong
Dorombol a napkorong
De lassan alá merül
Tétlenül
Mert a hold már ellenszegül
És ahogy az estéli harang
Megkondulva bong
Hirtelen minden elcsendesül.

Az idő megnyújtja
Nesztelen lépteit
A sötétedő zen-gésben.