Idő 
Értékelés 
Értékelés Sok apró, jó jel jellemezte hétvégi pihenésünket,
Közben sokágú villám lecsapott, őrülten ijesztgetett.
*
A temetőőrnek nem hiányzik a feltámadás,
De, ő biblia ellenes? Vagy az ok egészen más?
*
Vonat nem várt meg, elment, de váróterem még megvan.
Micsoda öröm, ha esőfelhős vad napsütés van.
*
Lesz itt tél, megérkezik a nem várva-várt hideg,
És olyan lesz minden, mint rendesen: hideg-rideg.
*
Van, hogy a nép sikeresen kivívja az új szabadságát,
De még nem tudja, hogy megalapozta új tragédiáját!
*
Az érdemek is elévülnek, ha az ember nem szerez újakat,
De mi van ha szerez, de csak avultakat és régi-jó rosszakat?
*
Állandósság legpontosabban maga a megszokás?
Megszokásból miért fakad töményen állandóság?
*
Az ördög a bőrünk alá bújva akár, lehet jó barátunk,
De ha baj van, akkor védőnkként, nála jobbat miért is várunk!
*
Télvíz idején lékbevágott a strand,
És friss gyümölcsökkel tele van a stand.
*
A kutya szerint a családban a gazdi az Isten,
A cica szerint, a családban ő az: egy az Isten.
*
Szerintem a nőm engem, a pénzemért szeret!
De nincs nőm és még nem szereztem elég pénzet…
*
Aki sok vodkát iszik, annak reggelre jekatyerinburgi akcentusa lesz…
De akkor egyen lábszáras marhapörköltöt kenyérrel, másnapos talán nem lesz…
Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József
Közben sokágú villám lecsapott, őrülten ijesztgetett.
*
A temetőőrnek nem hiányzik a feltámadás,
De, ő biblia ellenes? Vagy az ok egészen más?
*
Vonat nem várt meg, elment, de váróterem még megvan.
Micsoda öröm, ha esőfelhős vad napsütés van.
*
Lesz itt tél, megérkezik a nem várva-várt hideg,
És olyan lesz minden, mint rendesen: hideg-rideg.
*
Van, hogy a nép sikeresen kivívja az új szabadságát,
De még nem tudja, hogy megalapozta új tragédiáját!
*
Az érdemek is elévülnek, ha az ember nem szerez újakat,
De mi van ha szerez, de csak avultakat és régi-jó rosszakat?
*
Állandósság legpontosabban maga a megszokás?
Megszokásból miért fakad töményen állandóság?
*
Az ördög a bőrünk alá bújva akár, lehet jó barátunk,
De ha baj van, akkor védőnkként, nála jobbat miért is várunk!
*
Télvíz idején lékbevágott a strand,
És friss gyümölcsökkel tele van a stand.
*
A kutya szerint a családban a gazdi az Isten,
A cica szerint, a családban ő az: egy az Isten.
*
Szerintem a nőm engem, a pénzemért szeret!
De nincs nőm és még nem szereztem elég pénzet…
*
Aki sok vodkát iszik, annak reggelre jekatyerinburgi akcentusa lesz…
De akkor egyen lábszáras marhapörköltöt kenyérrel, másnapos talán nem lesz…
Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József
Növényzet áttekintése…
Lehullott rózsa
Levél, de szár tovább szúr!
Ez védekezés.
Felhő nem takar
Eget, most napsütés van!
Nyári az évszak.
Jég szirmot lever.
Egyik meghal, másik nem.
Kinti életrész…
Ágletörő szél,
Tekintetlen bármire.
Csúnyák a csonkok.
Állandó vészpont
Hogy jön a másik évszak…
Sor idő-útja.
Nap és éj, minden
Nap, ugyan úgy cserélget.
Él az életút!
Vecsés, 2024. augusztus 18. -Kustra Ferenc József- íródott: eredeti Basho féle haiku csokorban a nyár áttekintéséről.
Lehullott rózsa
Levél, de szár tovább szúr!
Ez védekezés.
Felhő nem takar
Eget, most napsütés van!
Nyári az évszak.
Jég szirmot lever.
Egyik meghal, másik nem.
Kinti életrész…
Ágletörő szél,
Tekintetlen bármire.
Csúnyák a csonkok.
Állandó vészpont
Hogy jön a másik évszak…
Sor idő-útja.
Nap és éj, minden
Nap, ugyan úgy cserélget.
Él az életút!
Vecsés, 2024. augusztus 18. -Kustra Ferenc József- íródott: eredeti Basho féle haiku csokorban a nyár áttekintéséről.
Járok az utamon, macskaköves úton,
Nagy, régi házak között nézek ámulón
Tekingetek mindenfelé, hogy milyen
Gyönyörű e szépség… nem akármilyen.
Fent látom a füstős kémények közül
Cselesen csak rám villan és túlröpül
A napsugár, már nem időzik rajtam,
Jól látja, nem nézi… összeroskadtam.
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
És ez végigkísért egy hosszú életen át,
Ilyen kezdettel nem várhatok semmi csodát.
Sétálok mezőn, taposom a kiszáradt füvet.
Szép a táj, de bennem már a kiégett lelkület
Dominál és vágyam a letaglózó szépségre
Sem reagál, mint dúsgazdag… a mély-szegénységre
Botorkálok erdei úton… száraz ágat, rugdosom
És húzom a sorsom, mint befogott igavonó barom.
Befogva nagy élet, vihar orgazmusa végtelenébe,
Hogy egyszer majdcsak vége lesz, ennek végtelen reményébe.
Még látom az őszülő táj elbarnuló színeit…
Napsugár felhők szűrt fénye, a szemeim vizeit
Még homályosabbá teszi… hah, nem is látok!
Vadonba botorkálok… élettel elbánok…
Szemem is lecsukom, és ébren álmodok,
Miközben már vakon alig botorkálok…
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
Vecsés, 2011. szeptember 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Nagy, régi házak között nézek ámulón
Tekingetek mindenfelé, hogy milyen
Gyönyörű e szépség… nem akármilyen.
Fent látom a füstős kémények közül
Cselesen csak rám villan és túlröpül
A napsugár, már nem időzik rajtam,
Jól látja, nem nézi… összeroskadtam.
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
És ez végigkísért egy hosszú életen át,
Ilyen kezdettel nem várhatok semmi csodát.
Sétálok mezőn, taposom a kiszáradt füvet.
Szép a táj, de bennem már a kiégett lelkület
Dominál és vágyam a letaglózó szépségre
Sem reagál, mint dúsgazdag… a mély-szegénységre
Botorkálok erdei úton… száraz ágat, rugdosom
És húzom a sorsom, mint befogott igavonó barom.
Befogva nagy élet, vihar orgazmusa végtelenébe,
Hogy egyszer majdcsak vége lesz, ennek végtelen reményébe.
Még látom az őszülő táj elbarnuló színeit…
Napsugár felhők szűrt fénye, a szemeim vizeit
Még homályosabbá teszi… hah, nem is látok!
Vadonba botorkálok… élettel elbánok…
Szemem is lecsukom, és ébren álmodok,
Miközben már vakon alig botorkálok…
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
Vecsés, 2011. szeptember 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Elringat az élettenger, fennkölt nyugalmával,
Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával,
És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával.
Mindegy, hogy milyen az életutunk, hogy utazunk
Kínai dzsunkán, elegáns díszes, luxus hajón,
Rönkfaszállító tutajon, rajt' kalyiba lakón…
Foltokkal megtákolt lukas csónakon… utazzunk!
Én csak a kezemmel evezek, talán haladok előre,
Látom a gőzös meg, a tengeri sebesség őrző őre.
Voltam én már oly' sokszor árnyékba,
Hol nem zúgott lelkemnek egy hárfa…
Leszek-e még életem adósa?
Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
Élek-e még hosszan, az lehet a boldogság forrás…
Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
Vecsés, 2016. június 1. -Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában – önéletraj-zi írásként.
Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával,
És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával.
Mindegy, hogy milyen az életutunk, hogy utazunk
Kínai dzsunkán, elegáns díszes, luxus hajón,
Rönkfaszállító tutajon, rajt' kalyiba lakón…
Foltokkal megtákolt lukas csónakon… utazzunk!
Én csak a kezemmel evezek, talán haladok előre,
Látom a gőzös meg, a tengeri sebesség őrző őre.
Voltam én már oly' sokszor árnyékba,
Hol nem zúgott lelkemnek egy hárfa…
Leszek-e még életem adósa?
Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
Élek-e még hosszan, az lehet a boldogság forrás…
Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
Vecsés, 2016. június 1. -Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában – önéletraj-zi írásként.
Nyáridőben…
(leoninus duó)
Nekem nagyon tetszik a kék szín, eltart, van a szélin.
Ez a nagy kék nem gyepes, de nagysága rettenetes.
Felhőtlen szépség, isteni nagy nincsen vége akkor sem, ha fagy.
A nagy kékség nappal üres, van, akinek egyenesen nyüves.
*
(senrjú)
Éltem ősvénye
Itt-ott már nem is látszik.
Kellne’ fáslizni…
*
(senrjon)
Árnyékból nézve eget…
Nem értem mindenséget… Létben.
Marad nyugalom.
*
(HIAQ)
Életösvényem már
Követhetetlen… szakadó.
Életfák közt… tűnni…
*
(senrjon)
Este harang újra szól,
Kékség immár vaksötétté vált.
Eget nem látni.
Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a nyáridőről, alloiostrofikus versformában.
(leoninus duó)
Nekem nagyon tetszik a kék szín, eltart, van a szélin.
Ez a nagy kék nem gyepes, de nagysága rettenetes.
Felhőtlen szépség, isteni nagy nincsen vége akkor sem, ha fagy.
A nagy kékség nappal üres, van, akinek egyenesen nyüves.
*
(senrjú)
Éltem ősvénye
Itt-ott már nem is látszik.
Kellne’ fáslizni…
*
(senrjon)
Árnyékból nézve eget…
Nem értem mindenséget… Létben.
Marad nyugalom.
*
(HIAQ)
Életösvényem már
Követhetetlen… szakadó.
Életfák közt… tűnni…
*
(senrjon)
Este harang újra szól,
Kékség immár vaksötétté vált.
Eget nem látni.
Vecsés, 2024. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a nyáridőről, alloiostrofikus versformában.
