Bárányfelhők az égen,
felöltözve fehérben,
úsznak kék ég vizében,
Istennek tengerében.

Subájuk már elázott,
némelyikük megfázott,
hidegben dideregnek,
könnyeik leperegnek.

Hosszú utat megtesznek,
míg szárazföldet érnek,
anyaföldet táplálják,
életüket áldozzák.

Vetett magok kikelnek,
életek megszületnek,
füvek, fák és virágok
tarka, színes világok.

Bárányfelhők, nézzétek,
ezt Ti teremtettétek,
nem kell tovább sírnotok,
mosolyogjon arcotok!

Kopár Hold, irigy csillagok,
Legyetek most boldogok,
Örvendjetek, hisz elértétek célotok,
Látni akarom a mosolyotok,
Mert az én mosolyom már nem igazi,
A könnyek rabja lettem,
Az élet hazudni megtanított,
De felejteni Őt nem!
Keresem a kiútat
Álmaimba menekülve,
Míg ő fekszik koporsóban
A lelkembe temetve...

Langyos este borult csendben a tóparti tájra,
a Nap is elköltözött már egy nyugodt világra.
Álomvilág elragadta, meleg ágyba bújik,
sötétségtől takarót kér, azzal takarózik.

A fénye már nem törik meg a tónak hűs vizén,
ketten maradtunk a parton, a Hold fénye, meg én.
Ébrednek a csillagok is, fényük erősödik,
csillagszóró ruhájukat most magukra öltik.

Varázslatos látvány mindez, a szemem káprázik,
a sötétbe borult tájra Holdfényeső hullik.
Az arcomat halkan, csendben, feléje fordítom,
Holdfényeső mossa könnyem, magamat kisírom.

Tisztára mosott könnyeim lassan leperegnek,
lelkem fehérbe öltözik, tiszta ruhát veszek.
Holdfényeső alá bújok, Vele megtisztulok,
s angyalszárnnyal repülnek a megtisztult mosolyok.

Fontold meg végre a szeretet fontosságát,
fogadd el mindennapi létjogosultságát.
Nélküle az élet egy feltöretlen ugar,
gyomok hátán gyomok, mely szívet, s lelket takar.

Ne hagyd ki az életedből, ne hagyd elmenni,
szeretne Ő Nálad is lelked része lenni.
Add meg Neki hát Te is a lehetőséget,
varázsolni fog Neked is boldog életet.

Ne tagadd meg Tőle az igazak álmát,
éld át jelenlétének bizsergő hatását.

Ó mennyi helyen jártam én
szép magyar hazám,
hol láttam minden földi jót,
hol nyomort és bukást.

Ó!Mennyi kincset rejt e föld
szép magyar hazám!
És mégis fázik,éhezik
rengeteg család.

Van ki éhbérért dolgozik
sínylődik bután
és mégis tűri szótlanul
a ráterhelt igát.

Más felhalmoz minden földi jót
kincset ,palotát
s földbe tiporja nemzetünk
ősi szent jogát.

Mit érsz az elhabzsolt javakkal
ha átok száll reá?
Eltiprod,porba sújtod
szép magyar hazánk.

s ha eljön az utolsó óra
hiába vagy király,
te sem viszel majd magaddal
csak egyetlen ruhát!