Közöny, irgalom,
Nem épp’ édestestvérek.
Élet, középút!
*
Lélek is szorong,
Ha már a bűn az érték.
Mivé lesz világ?
*
Szép lett a csúnya!
Döntésképtelen nyerő!
Világ, fejem áll…
*
Csoda várása!
Káprázat, csodás varázs!
Kaleidoszkóp.
*
A kálváriám
Keresztje, magával von…
Megdicsőült sors.
*
Harang, halkan kong,
A szava, hitre hívó!
Megdicsőülés.
*
Kilátástalan
Remény is van, romokon.
A vágy, vágy marad!
*
Végtelen sorba
Beálltam, búcsúzkodni.
Elegáns legyen…
*
Nyomorult élet,
Nem kellesz, ugyan menj már.
Magány, örökös.
*
Élet rabja, lét!
Lét rabsága, örökös.
Szabadulásvágy.
*
Kőszív is gördül,
A saját célok felé.
Kimérten halad.
*
Nincs feloldódás!
Sáros vízben mosdani?
Boldog eb ugat!
*
Csillagot, begyűjt
Lélek, de csak délibáb!
Érzékcsalódás.
*
Forgószél port szór,
Lelket, tisztára csiszol!
Erényt, visszaad?
*
Házat dönt vihar!
Éjcsend, lelket simogat!
Sírós a magány.
*
Lélek viharát,
Természet csillapítja?
Öngyógyulás kell!
*
Perc hajszolása!
Élő test! Halott világ!
Vágy áradata!
*
Sóhaja lombnak,
Levélzizegés! Lélek.
Felüdülés! Szél.
*
Éltet zizegés,
Lombsóhaj, hogyha csendes.
Relaxáció.
*
Élet gúzsba köt!
Enged érvényesülni?
Lánc! Szabadulni...
*
Élet, hasztalan,
Ha sikertelen és matt.
Sorskerék forog…
*
Elkínzott lélek,
Megfáradt testben kószál…
Virul arc, és sír…
*
Lét húsába vág
Élet szomjúhozása…
Rossz körülmények.
*
A szép szó csendül
És lélek szaván rágódsz?
Reményed marad!

Vecsés, 2015. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott: Senrjúban.

Finoman sárga a fény, ha megindul a napfelkelte,
Gyúló fénye átfesti a természetet nagy remekre…
Fárad éjnek sötét színe, mint levetett pelerinje…

Reggel van, felébredtem, kávéztam, túl vagyok az őrült álmokon,
Elmúlt, már nincsen, mi éji rettenetes örvénybe vissza húzzon
Kimegyek, és az udvarban nincs, de elücsörgök egy ködzsámolyon.

(3 soros-zárttükrös)
Álom gyötörte lelkem vészterhes, nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt,
Az éjjeli emlékeket tartsa melegen? Még azokat is, ami fájt?
Álom gyötörte lelkem vészterhes nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt.

(Septolet)
Hajnal burokban
Éled, azonban
Felébred életburokban.

Egyenes út
Mára kihalt!
Peng a csend,
Esend?

(HIAQ)
Hajnalban nyomorog
Lelkem: éjjel volt gyötrelem.
Szép nap sárga hajnal!

(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
Az új, sárga fényben, erdős sötétben bolyongok,
Az új, sárga fényben, magányomban csak bolyongok.
Az új, sárga fényben, vaksötétemben bolyongok,
Az új, sárga fényben, még emlékekben bolyongok!

(Senrjú)
Gyönyörködök én
Mai szépséges napban.
Nap-sárgult világ.

(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
Finoman sárga a fény, sem felhő, de, még köd nincsen,
Finoman sárga a fény, köd- takarta felhő nincsen.
Finoman sárga a fény, sajnos, boldogság se... nincsen!

Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.

Csilingelő a hajnal húsvét hétfőn,
Nyuszika a tojásait eldugta!
Rosszul jár, aki felkel, de már későn,
Addigra nyuszika talán elfutna…

Közben a lányokhoz, az asszonyokhoz
A locsolók tömegesen megjönnek,
Odamennek nyuszika kosarához,
Hogy szőrőst megsimítsák, ha már jöttek.

Nyuszika örül és még puszit is kér,
Meg ragaszkodik a locsoláshoz is!
Lesz is ebből zsivaj, sok a gavallér.
Évente egyszer van húsvét... reális.

Nyuszika, ha már megsimogattalak,
Puszit kaptál, hol van a piros tojás?
Vedd elő, én parlagon nem hagytalak,
Tudod… nem ingyé volt a barátkozás!

Nos, ha már így minden megvolt, akkor kérdem én,
Lehet locsolni? Szilaj vagyok már, mint egy mén…

Vecsés, 2016. február 1. – Kustra Ferenc József

Zöld erdőben jártam,
Ott sárban császkáltam?
A legjobb Krasznaja Moszkovszkaja kölni, nadrág jobb zsebemben volt,
A többit Ti adtátok, én mentem, nálam az útra minden megvolt.

Ha már így nálam minden megvolt, odaértem és kérdtem én:
Mély-hangon kérdeztem: szabad-e locsolni, mint sörös ló-mén.

Itt indult a húsvét, nekem és nektek,
És hogy örültetek leánygyermekek?
Mondtam fennhangon, akkor előveszem a zsebi locsolómat,
Mire a válasz, visongás volt, meredten néztétek arcomat.
Én egy bűbájos és sejtelmes, férfi mosollyal a nadrágzsebbe nyúltam,
Többetek szeme kísérte a kezem és várta, mit vesz elő az ujjam!

Kirántottam és heves izgalmamban majdnem, hogy elejtettem az üveget,
Felmutattam az orosz feliratos, eredeti kölnis, barna üveget!
Volt ki megkönnyebbülten heherészett, mint drága mamátok,
Volt ki csalódottan kacarászott, mint többek, néhányatok!

A mamátok rohant a páleszért és már kínált is, közben meg a fixírozott,
Ti meg lányok rohantatok oda a sütis tálakkal? arcotokról szép mosolyt?
A nagyitok is előkerült, ő meg hozta a főtt-füstölt sonkát a tormával,
Tőletek meg érdeklődött, mi volt az előbb ez heves, víg-kacaj, aromával?
Nagypapó is megjelent, hogy igyak vele egy menta teát,
De mondtam, már mennék, kell... Vár engem szomszédasszony, odaát?

Vecsés, 2021. március 16. ? Kustra Ferenc József

Hétköznapi pszichológia…

(6 soros)
Ha van tolerancia, akkor nagy kérdés, hogy az milyen és mire irányul!
Az „új tolerancia” az egyén és a társadalom számára érthetetlen.
Az lehetetlenség, hogy mindenki mindenkivel viselkedjen toleránsul!
Attól
Nem lesz a világ jobb, butább embertömegeknek, végzetesen kezelhetetlen.

A totál tolerancia emberellenes, végső végzetre mutatóul!
***

(3 soros-zárttükrös)
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény,
Korrektumában igen jó tett, egyáltalán nem egy kelevény...
A tolerancia, amúgy meg normalitásában egy erény.

Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak,
Ettől az emberfőkben a másik miatt zavarok nem voltak...
Régen a toleráns emberek nagyon egymás javára voltak.
*

Mára már a konszenzus az emberek közt gyarlóság,
Csak az én számít és a másik felé bezárkózottság.
A tolerancia a művelt nyugat elviségének az eredménye,
Teljesen figyelmen kívül hagyja, van-e megfelelő eszmeisége.

(3 soros-zárttükrös)
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek,
Az erényes emberek voltam a tömeg szemében az emberek...
Az erények sok évszázad alatt alakultak ki és működtek.
*
A modernizálódott ember, nemhogy jobb lett, de végzetesen buta,
Nekünk régebbiekben, a tetteik halmaza érthetetlen, fura.
Butaságukban összekeverik a toleranciát...korlátlan megengedéssel,
Amiből meg az embertömeg, nem jöhet ki csak mérhetetlenül nagy verességgel.

Az adatok és visszajelezések tántoríthatatlanul jelzik, hogy a túlzás
Ez esetben is károkozás, visszavonhatatlan, elképesztően nagy széthúzás.
Mindennek megvan a helye, ideje, a változtatásnak, az újnak is,
De a normális, együtt-élő tolerancia nélkül, minden lesz hamis!

A tolerancia mindig is jó volt a szeretet-idea fenntartására.
Ha szeretni nem tudók irányítják, alkalmazzák, viszály kirobbantására!
A modern világban már a gyermeknevelés is rettenetes, nagy csorbát szenvedett,
Gépi kütyük, uralják a világot, így fiatalokban, honnan lenne szeretet?
Az okos telefon nem tanítja a gyereknek, sem az egészséges elfogadást,
Sem a szeretetet, de tanítja, ráveszi, hogy gond nélkül kezdje... elhamarkodást.

(3 soros-zárttükrös)
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn,
Embereknek inkább játszani kell nagymenőn, hurok és vonó nélküli hegedűn...
Modern világban az emberi akarat és az önazonosulás igen nagy bűn.

Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad,
Az emberi faj olyan, mint az áram, mindig a könnyebb ellenállás felé halad...
Mára már teljesen menő dolog lett a szabadosság, ami jó, mert mindent szabad.
*

(Senrjon)
Erényben élni oly' jó,
De emberi világ kihaló...
Rend, már nem való?!

Vecsés, 2020. június 9. – Kustra Ferenc József