Szófelhő » Fel » 218. oldal
Idő    Értékelés
Ébredj fel
Súlytalan gondolatokkal száll...
...száll a magasba!
Sírok közt könnyekből...
...folyóvá fakassza.

Erkölcs nélküli sivár világban
napról napra...
Változhat-e bármi?
Felébredünk-e valaha?
Virágot bonthat-e a tudat?

Koporsószöget felfeszítve,
rabláncaidat leszakítva,
tudatodat felszabadítva!

Ébredj fel!

Súlytalan gondolatokkal száll...
...száll a magasba!
Sírok közt könnyekből...
...tengerré fakassza.

Morajlása éltetőnk...
...s csak halkulása...
...a temetőnk!

Bízva bízok magamban...
...kérlek, higgy e szavakban.
De leginkább magadban!

Ébredj fel!
Beküldő: Nagy Kornél
Olvasták: 351
...karcolatok az életedben
leíróan, képletekben!

Mozzanatok az érthetetlen
értelemben.
Sóhajokban, félelemben.
Szembogárban, kézjegyekben.

Álarcosak az érthetetlen
értelemben.
Alkonyokban, rejtjelekben.
Porokban, tengerekben.

Szeretők az érthetetlen
életekben.
Megrészegült szerelemben,
élet-adó érzelemben.

Csillagokban az érthetetlen
végtelenben.
Nyomot hagyni emberekben, emlékekben, életekben...

...örökké a végtelenben!
Beküldő: Nagy Kornél
Olvasták: 265
Szerepben... világi terekben.
Keresztben... világi keretben.
Feledtem... világi felekben.
Mederben a világi sebekben.

Lélekben a szellemi sikerben.
Érdekben a szellemi kezekben.
Sötétben a szellemi szerekben.
Fényekben a szellemi kéregben.

Fohászban... isteni szikrában.
Átokban... isteni mázokban.
Markokban... isteni pátoszban.
Imákban az isteni világban!
Beküldő: Nagy Kornél
Olvasták: 247
Alkony zúgolódó morajában
keresem fényét a világban.
Fűzfa suhogó hangjában,
dallamokat játszó karjában.
Vele dúdolom, vele dúdolom.

Képkockák peregnek,
esőcseppek, emlékcseppek.
Kezemre hull, arcomra hull.
Lehunyt szemmel,
mind rám zúdul.

Égi fények csillogásában,
elmerengek csodálatában,
emlékfoszlányaimban.
Ciripelő tücskök zenéjét
újra hallom, s én...

...velük dúdolom, velük.
Dúdolom.

Nyárnak utóhangja,
Nyárnak búcsúzója,
Utolsó felvonója,
S én velük dúdolom.

Még mindig...
...dúdolom!
Beküldő: Nagy Kornél
Olvasták: 766
Lát-o-(más) arcát takarja.
Álarc a világnak,
burkolt én máznak,
csillogó, alakja.

Utal(ás), lelke, mélyére.
Rápillant múltja tengerére.

Rémület mi, elfedi,
révület mi, felfedi.
Torzult képének mása,
ez az csupán...

...érzések vallomása!
Beküldő: Nagy Kornél
Olvasták: 229