Iramodott felhők alatt
Zúgva játszik a lég,
A fák között ág hasadt,
A tóban roppan a jég.

Csalogat az ösvény,
Az erdei gyalogút,
Kikeleti örvény
Húz, takarja a borút.

Zizegő avarban mocorog
Az illatos tavasz,
Már fényben toporog.
A tél nem lesz még ravasz?

Téltemető, hóvirág és sáfrány
Lassan mind versenyre kelnek,
Hiába lesz bármi ármány
Zúdul folyama a kikeletnek.

Érett
Gyümölcs-lélek aszalódik
A ráncosodott időben.
Feledékenység a tanúja!

A tegnap,
Csak tanulság lehet-
Okító lecke!

A holnap-
Alapjait
A Mára helyezzük le.

Most -
Van a lényeg
Az elméből
Eredő Szemlélet.
Tettekre ez
A felállított képlet!

Összegereblyézni!
Mint az ősz s a tél hulladékát
Tavaszt várva-
A megstrapált személyiséget
És gondolatot egyaránt.

Átfésülni!
Utat engedve a sarjadónak.
Az érdemeset összeszedni
A felesleget
A rothadót eltemetni.
A megtisztulás műveletét
Elvégezni
Önmagunkkal is!

Szükséges a megújhódás-
Az újra-éledőt
Felcímkézve dobozolni
Csoportosítva a konzekvenciákat
Ezáltal csökkentve a hibalehetőségek
Ismétlődő periódusát.

Szétszórtságunk kevésbé feltünő
Amennyiben rendezett
A belőlünk eredő
Káosz!

Begyűjteni a szeretet által
minden gondolatot
Aztán átadni bizonyosságként
Kételymentes burokban
Az igazszó erejét
Csokor gyanánt
Időnként-
Megtisztultan könnyebb lehet
A naponta ránk várt Menet.

Leestem a családfámról,
nagyon messze gurultam.
Idegen és messzi földön
mindenfélét tanultam.

Mint senki-földi kóborló,
kinek mit is tartozok?
Hű maradtam önmagamhoz,
s azt teszek mit akarok.