Minden íróember szívében oly' hevesen ég a vágy,
Ez aztán nyugtot egy kicsi-apró percig sohasem hágy!
A vágy is véglegesen él benne, az eszében, a lelkében,
Sírba sem megy, míg „A” művét 'legjobbra' meg nem írta egészben.

A sírok éje, már akár le is szállhat reám,
A legszebb versem, már azonnal meg is írhatnám…
A sírok éje, már akár le is szállhat reám.

Verset megírni nem tudom, lelkemben van könnyekkel írva,
Pedig van papirom, mi témát várja… tenta, írást várja…
Verset megírni nem tudom, lelkemben van könnyekkel írva.

Így aztán a legszebb versem nem olvashatta még soha, senki,
Pedig e költeményem olyan-búsan csodaszép. Versem lelki…
Így aztán a legszebb versem nem olvashatta még soha, senki.

Vecsés, 2023. december 9. - Kustra Ferenc József

Hozzád értem
És milyen forró vagy.
Hozzád égtem
Pedig csak hozzád értem.

Denevér-élet éled.

Szétcsorgott
Szürke csöndbe
Olvadnak a fények.

Vacsorámul
Kívánlak.

Durva kérgű vén diófa
Már szeptemberben
Hullajtod leveled.
Törzsednek támaszkodom
Mikor
Árnyékunkra telepszik
A szürke köd.
Nézd.
Látod ? Én is
Veled együtt
Őszülök.

Őrizd meg nekem
A lelkem
Hevét , azt a cseppet
Egyszer a szél
Elfújja mint a falevelet.

És majd emlékünk
Együtt fásul
Egy fotón
Színt vesztve.
Porladón
Átalakul.

Mily fenséges észrevenni
a természet
kupolája alá rejtett
isteni alkotás
ezernyi apróságait,
ahogy az univerzum végén
túl egy másik
végtelen
időkristály megcsillant
fénye tükrözi szívedből
felém
szereteted csodáját.

Bizalmad és hited
bennem
a korlátlan szeretetet
terraegységen túlra emeli.

Belédrészegedve
szeretem
az életem.
Szívemig hatolna hiányod,
hogy
aritmiás lennék nélküled.