Pirkadatkor várom, hogy reggel legyen. De már jön is, látom…
Most hozok neked virágot, hogy az teljeséggel friss legyen…

Nézem csak micsoda hasadó ez a pirkadat,
Mosolygása szépé teszi kezdődő napomat.

Érzem a lelkem már emelkedne menne a mennybe fel,
Milyen jó érzés ez... a lelkem előre ünnepel.

(3 soros-zárttükrös)
Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálaink vagytok,
Reggel, nap sugára is várja, hogy nagy élvezettel süsün rátok...
Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálaink vagytok.

A marcona férfi lelke, csak nálatok keresheti az egyetlen vigaszt,
Aztán már kiolvashatod, hogy bizony ő csak téged szeret, mint valós „igazt” ...
A marcona férfi lelke, csak nálatok keresheti az egyetlen vigaszt.

(Septolet)
Álmomban ragyogsz,
Nem csavarogsz,
Belém ivódsz!

Tiszta a szíved,
Retteneted,
Nincs neked.
Van, szerelem-becsületed.

Jó veled a nagy szeretet, megyek is rögvest virágért,
Hogy bizony legyen több neked, de most egy nagy vázányiért...

Vecsés, 2024. március 5. – Kustra Ferenc József

Asszonyok, lányok,
Együtt vagyunk boldogok!
Nélkületek bíz’…

Mind’ hódolatunk
A tiétek, mi adjuk.
Jaj, nélkületek…

Tudjuk, hogy Isten
Velünk… nekünk teremtett!
Mély tiszteletünk…

Vecsés, 2024. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: senrjú trióban.

Rég elmúlt éjfél,
Kong álmatlanságomban
Telihold-hatás.
Gondolatot szavakba
Mondat-paplan takarja.

Már hajnalodik,
És pirkad az ébredés...
Horizontális.
Arany kör-hold kifakul,
Hófehérré alakul.

Új reggel ébred,
Kávé illata frissít...
Csészémben pancsol.
A pillanat szétfolyik,
Szó-erdőben bujdosik.

Vertikálisan
Nyújtott lesz mai napom...
Ásító inas.
Munkácsyra gondolok,
Estig majd elmotyogok.

Nyújtsd kezed felém,
Tedd aszalt tenyerembe
Csak tarthassam én,
S érezzem pulzusod
Ahogy szíved dobog belém;
Lüktetve olvad lélek-fény.
Ez több a szerelemnél...
Hiszen ifjúságod s egész léted
Ha e földi idővel méred-
Akkor...azóta
Igéretedhez hű volt véred.
Már unokáink ölelnek
Engem s téged.
Ez több a szerelemnél...
Szépkorúvá velem cseperedtél.

Nyútsd kezed felém,
Hogy merülhessek én
A végtelen peremén
Nyugalmadba, s ha majd hív az ég-
Így békés lesz a vég.
Ez több a szerelemnél...
Szépkorúvá velem együtt cseperedtél.
Két fél vagyunk egy Egésznél.

Messze távol ring a szántó,
Boronált föld magvat váró.
Lenge szellőt nap hevíti,
Kopár fákat rügy feszíti.

Nap sugara csalogató,
Felhőtlen ég mosolyt adó.
Borús lelket fény telíti,
Komorságát elveszíti.

A sok csíra feltörekvő,
Csiklandozza enyhe idő.
Kikandikál téltemető,
Tavaszi szél jeget verő.

A naptár is észre vette
Fagyos télnek olvad lelke.
Levetette hósapkáját,
Kigombolta nagy kabátját,
S mint egy bűvész átváltozott,
Kikeleti napot hozott.