Korokon, időn
A könyv mint penge hasít...
Lélekidéző.

Halandó ember,
Értelem kincsestára.
Gondolat-őrző.

Minden tudásnak
Halhatatlan értéke...
Lapokba-szőttes.

Tudásra tanít,
Jellemet, eszmét formál.
Pótolhatatlan.

Maradandó mű,
Korokon átívelő...
Magánytalanság.

Minden történés
Következményekkel jár...
Természet lánca.

Természet lánca
Áramló folytonosság...
Lét-fundamentum.

Létnek alapja;
Hatás-összefüggések...
Haladás irány.

Haladás irány
Idő-áramlás útja...
Elöregedés.

Elöregedés
Minden létezés útja...
Természetesség.

(septolet)
Élet, ha bekövetkezett,
Engedélyezett,
Feltérképezett,
Formatervezett,
Sejtemlékezet!

Lélektépő életedből mamutfenyő…
Mennyhez lökdösődő… ölelj költöző!
*

(Tükör apeva)
Szív
Zuhan.
Siratva
Hordja múltját.
Fényben oldódik.

Fényben oldódik.
Hordja, múltját
Siratva
Zuhan
Szív.

Vecsés, 2025. április 25. – Siófok, 2025. április 28. -Kustra Ferenc József- írtam: a septoletet. A tükör apevát: szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva írta.

Hót ziher, vágyok rád, Barbara!
Annyira, hogy lóg kutyám farka!
Mily’ élet, nélküled,
Kutyám is vágy téged!
Együtt éltünk, leléptél… Hova?
*
Ne búslakodj édesem, Ádi!
Nem tűntem el, csak lett egy nyári
Kaland a zenével,
De jöttem a széllel.
Mert tudtam, vár a párom Ádi!
*
Irtón hiányzol, hogy furulyázz
Te zenészlány, fújjad, de kottázd.
Jó dallamod kéne,
Zenéd élet része!
Három furulyán is tudsz… kottázd!
*
Furulyám sír, ha nem vagy velem,
A dalt hangjegyek közt kergetem.
Te vagy a dallamom,
Szívverésed, dobom.
Hangjegy a csókod- azt keresem!
*
Hívlak-csallak vissza Barbara…
Jöjj, rád is éhezek, Barbara!
Hozd a furulyáid,
Halljam a zenéid…
Együtt éltünk, léptél… rohanva!
*
Ne félj, itt vagyok már, Ádika!
Nyelvem emlékszik a ritmusra.
Szívem a kezedben,
Furulyád kezemben,
S dúdolunk, mint régen... Ádika!

Vecsés, 2025. április 15. – Siófok, 2025. április 16. -Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat Rom. LIMERIK csokorban. A párosakat meg, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.

Villan az asztalon két kiskanál,
dúdolnak egy kedves kis trillát.
A gazdasszony jön már, rájuk talál,
még közéjük tesz egy arany villát.
Hozza ételét, épp csak egy falás.
Kutya horkan, odaadja részét.
Az udvar feldúlva: eb kutat ás,
az asszony hozzávágja a csészét.
Behúzza farkát, bánatos szegény.
A nő feldúlva a konyhába megy.
Az eb làtja, hogy elmúlt a veszély,
A szőre sáros, gondolja mindegy.

Gazda, ha nézed, ne higgy az észnek!
Én szépnek látom, lásd te is szépnek.