Te vagy nekem ezen a földön
ki mindenkor mellettem maradt,
te vagy nekem ezen a földön,
ki megérti minden gondomat.

Te vagy nekem,ki átölelt engem
borongós,hűvös éjjelen,
te vagy nekem ki őrizte álmom,
s nem riasztott el semmi sem.

Te vagy nekem ki vigaszt nyújt nékem
ha nem bírom már a sorsomat,
te vagy nekem ,ki új reményt ébreszt,
mikor már semmim sem maradt.

Csak te vagy nekem! Maradj itt végleg!
Nélküled semmim sem marad!
Nem kérek mást, csak szoríts magadhoz,
hogy feledjem minden gondomat.

Anya kérlek! Ne hagyj magamra!
Vigyázz rám,szükségem van reád!
Millió tüskét döftem most magamba,
melynek szilánkja belülről váj.

Anya kérlek! Ne hagyj magamra!
Bár tudom, rossz voltam talán,
hidd el, már megbántam százszor,
minden kis bűnöm és hibám !

Anya kérlek! Ne hagyj magamra!
bár tudom ,nem hallgattam reád,
s minden döntésem,minden tévedésem
ezer tüskével vissza száll reád.

Anya kérlek!Emelj fel engem
e porból, és vigyázz reám!
Ölelj magadhoz úgy, ahogy régen,
azon az első éjszakán!

Meggyesi Éva

Vehetsz házat ,ha pénzed van
de otthonod attól még sivár,
megkaphatsz minden földi jót,
míg pénzed van, minden bók kijár.

Lehetsz büszke és gőgös,
megkaphatsz minden nőt talán,
de szeretni nem fognak attól,
hisz lelked hideg,és sivár.

Ma fent vagy,de ki tudja holnap
lehetsz még mélyen is talán,
s kik hízelegnek cserbenhagynak,
mint koncukért acsargó kutyák.

Kit ma megvetsz,holnap tán szeretnéd,
de akkor már ő nem néz reád,
s a sebet,mit te szúrtál rajta,
holnap tán más gyógyítja már.

A barátok eltűnnek messze,
s ott maradsz egyedül talán,
hiába sírsz!Akkor már késő!
Nem fog sajnálni senki már.,

Ma éjjel nem számít semmi!
Ma éjjel csak te vagy nekem!
Ma éjjel őrzöm az álmod
és felszárítom a könnyedet.

Ma éjjel ott leszek nálad,
amikor szükséged lesz reám,
ne szólj!Csak ölelj át némán
ezen a forró éjszakán.

Ma éjjel nem kérek semmit!
Nem várok hazug bókokat!
Csak annyit mit szívedből kívánsz,
míg magával ragad a pillanat.

Ma éjjel nem kérek semmit!
Csak ölelj át,vigyázz reám!
Oly forrón,ahogy én szeretlek
ezen az őrült éjszakán.

Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.
Egy ütött, kopott, sárga papír,
mit az emlékezés elém dobott.
Egy régi titok fiókom alján,
óvlak, mint anya gyermekét a karján.

Egy mosoly, egy kávéfolt,
egy folt mely szomjúságot olt.
Épp szád alsó peremén,
nem itattuk fel még frissen, az elején!

Egy ócska lap vagy csupán,
meredsz rám pajkosan, bután.
Szemed fényárban úszik,
s egy ujj nyomata karodra kúszik.

Csak egy pillanat, katt,
mégis örökre megmaradt.