Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös)
Ülök a vízpartomon, mint vízipók, a jövő mi lesz, arra várok,
Ki tudhatja kiszárad-e a vizem, de jóra, nem nagy kalkulálok?
Ülök a vízpartomon, mint vízipók, a jövő mi lesz, arra várok.
(Kínai versforma: "Yijiangnan" szótagszám: 3, 5, 7, 7, 5, rímképlet = xaxaa)
Szendereg
Bennem egy gyötrő,
S most feltörő gondolat.
Lesz-e még jobb, s szebb jövő,
Vagy reményölő?
*
Álmatlan éjjel perzselődök a vad napsütésben,
El is tikkadok ebben a nagy lehetetlenségben?
Álmatlan éjjel perzselődök a vad napsütésben.
Mit hozhat a sors, ha már kellőn ízesített levegőbuborékom sincsen,
Mert a kiszáradt vízinövények közt csak elakadok a buborék liftben?
Mit hozhat a sors, ha már kellőn ízesített levegőbuborékom sincsen.
(Kínai versforma: "Shiliuziling" szótagszám: 1, 7, 3, 5, rímképlet = aaxa)
Fáj?
Az életem kóceráj,
Mi vár még?
Üres a kéz-száj?
*
Béke kéne a földre, meg nekem a vizembe, hogy folytassam az utam,
Jó lenne még élni, nekem vízben grasszálni, hogy folytatódjon a futam?
Béke kéne a földre, meg nekem a vizembe, hogy folytassam az utam.
(Septolet)
Na, folyó,
Te vagy rohanó?
Van meló.
Intézkedj,
Leleményeskedj.
Adassék meg víznek?
Nekem, élménynek!
(Senrjú)
Periféria
A vízi élet partja.
Fűzág takarja.
(10 szavas duó)
Ember embert szeressen, ne öljön!
Álmokat szőjön, béke legyen földön!
Béke a földre, piszkos játékból elég!
Élni, élni kellene még!
Vecsés, 2019. december 26. ? Szabadka, 2020. november 28. ? Kustra Ferenc ? a 3 soros-zárttükrös -öket, a septolet -et és a senrjú -t én írtam. A kínai versformákat és a 10 szavas duót, szerző és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők címe: Élni kellene még!
Ülök a vízpartomon, mint vízipók, a jövő mi lesz, arra várok,
Ki tudhatja kiszárad-e a vizem, de jóra, nem nagy kalkulálok?
Ülök a vízpartomon, mint vízipók, a jövő mi lesz, arra várok.
(Kínai versforma: "Yijiangnan" szótagszám: 3, 5, 7, 7, 5, rímképlet = xaxaa)
Szendereg
Bennem egy gyötrő,
S most feltörő gondolat.
Lesz-e még jobb, s szebb jövő,
Vagy reményölő?
*
Álmatlan éjjel perzselődök a vad napsütésben,
El is tikkadok ebben a nagy lehetetlenségben?
Álmatlan éjjel perzselődök a vad napsütésben.
Mit hozhat a sors, ha már kellőn ízesített levegőbuborékom sincsen,
Mert a kiszáradt vízinövények közt csak elakadok a buborék liftben?
Mit hozhat a sors, ha már kellőn ízesített levegőbuborékom sincsen.
(Kínai versforma: "Shiliuziling" szótagszám: 1, 7, 3, 5, rímképlet = aaxa)
Fáj?
Az életem kóceráj,
Mi vár még?
Üres a kéz-száj?
*
Béke kéne a földre, meg nekem a vizembe, hogy folytassam az utam,
Jó lenne még élni, nekem vízben grasszálni, hogy folytatódjon a futam?
Béke kéne a földre, meg nekem a vizembe, hogy folytassam az utam.
(Septolet)
Na, folyó,
Te vagy rohanó?
Van meló.
Intézkedj,
Leleményeskedj.
Adassék meg víznek?
Nekem, élménynek!
(Senrjú)
Periféria
A vízi élet partja.
Fűzág takarja.
(10 szavas duó)
Ember embert szeressen, ne öljön!
Álmokat szőjön, béke legyen földön!
Béke a földre, piszkos játékból elég!
Élni, élni kellene még!
Vecsés, 2019. december 26. ? Szabadka, 2020. november 28. ? Kustra Ferenc ? a 3 soros-zárttükrös -öket, a septolet -et és a senrjú -t én írtam. A kínai versformákat és a 10 szavas duót, szerző és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A kiegészítők címe: Élni kellene még!
Meg is gyújtjuk az első gyertyát, a lángjában látok mindent,
Bár kissé torznak tűnik, mert olyan, mint ami kikent-kifent!
Advent első gyertyája ez a fényadó,
Belendült a várakozásunk, hitadó!
Jövő vasárnap meg is gyújtjuk a második gyertyát
És nézzük, nézzük, majd szívünkbe fogadjuk fény lángját.
Meditálunk is hosszasan, csendben, ez már maga... áhítat,
Lelkünkben a béke erősödik, mit szeretet átitat.
(Bokorrímes)
Harmadik vasárnap ismét nagy szeretettel gyertyát gyújtunk,
Várjuk, hogy várakozás ideje elmúljon... térden csúsztunk.
És tudjuk, mikor szeretetünk beteljesül, abba bújunk.
Elérkezett az idő a negyedik gyertya meggyújtásához,
Készültünk lélekben, a szeretet, terjesztő szórásához.
Lobogva ég a kicsike, meleg fény és olvadozik a viasz,
Közben hirdeti életnek értelmét, ez a lelkünknek nagy vigasz!
Ahogy áhítatosan, merengőn önmagunkba nézünk,
Ez már a hittel teli érzés, ami nagyon kell nékünk!
Vár minket a hajnali mise, hív az ajtó kilincse,
Ott a szeretünk is erősödik, mi a lélek kincse!
Ott a hajnali misén, majd esdve, együtt esünk térdre,
És a sok térdkoppanás együtt vár újjászületésre!
(3 soros-zárttükrös)
Az esti gyertyagyújtáskor... szeretetteljes csendjében
A kopott világ, megváltóért kiált újult hitében?
Az esti gyertyagyújtáskor... szeretetteljes csendjében.
Az esti gyertyafényes asztalnál az árnyékoló fények
Tövében, mindenki hálát is ad imádkozva az égnek!
Vecsés, 2020. november 24. ? Kustra Ferenc
Bár kissé torznak tűnik, mert olyan, mint ami kikent-kifent!
Advent első gyertyája ez a fényadó,
Belendült a várakozásunk, hitadó!
Jövő vasárnap meg is gyújtjuk a második gyertyát
És nézzük, nézzük, majd szívünkbe fogadjuk fény lángját.
Meditálunk is hosszasan, csendben, ez már maga... áhítat,
Lelkünkben a béke erősödik, mit szeretet átitat.
(Bokorrímes)
Harmadik vasárnap ismét nagy szeretettel gyertyát gyújtunk,
Várjuk, hogy várakozás ideje elmúljon... térden csúsztunk.
És tudjuk, mikor szeretetünk beteljesül, abba bújunk.
Elérkezett az idő a negyedik gyertya meggyújtásához,
Készültünk lélekben, a szeretet, terjesztő szórásához.
Lobogva ég a kicsike, meleg fény és olvadozik a viasz,
Közben hirdeti életnek értelmét, ez a lelkünknek nagy vigasz!
Ahogy áhítatosan, merengőn önmagunkba nézünk,
Ez már a hittel teli érzés, ami nagyon kell nékünk!
Vár minket a hajnali mise, hív az ajtó kilincse,
Ott a szeretünk is erősödik, mi a lélek kincse!
Ott a hajnali misén, majd esdve, együtt esünk térdre,
És a sok térdkoppanás együtt vár újjászületésre!
(3 soros-zárttükrös)
Az esti gyertyagyújtáskor... szeretetteljes csendjében
A kopott világ, megváltóért kiált újult hitében?
Az esti gyertyagyújtáskor... szeretetteljes csendjében.
Az esti gyertyafényes asztalnál az árnyékoló fények
Tövében, mindenki hálát is ad imádkozva az égnek!
Vecsés, 2020. november 24. ? Kustra Ferenc
Télidőben benne járunk,
karácsonyra készülődünk,
új egyházi évbe léptünk,
lélekben már ünnepelünk.
Várjuk megváltónk eljövetelét,
kis Jézusnak születését,
advent első vasárnapján,
lángra lobban lila gyertya.
Első gyertya a Hit szimbóluma,
másodiknak a Remény,
harmadvasárnap az Öröm,
majd lángra lobban a Szeretet.
Ekkor várjuk, hogy Jézusunk,
megérkezzen, megszülessen.
karácsonyra készülődünk,
új egyházi évbe léptünk,
lélekben már ünnepelünk.
Várjuk megváltónk eljövetelét,
kis Jézusnak születését,
advent első vasárnapján,
lángra lobban lila gyertya.
Első gyertya a Hit szimbóluma,
másodiknak a Remény,
harmadvasárnap az Öröm,
majd lángra lobban a Szeretet.
Ekkor várjuk, hogy Jézusunk,
megérkezzen, megszülessen.
Nagy csend van az erdészlakban,
csak a kályha duruzsol,
ontja áldott melegét,
melegszik bent Elemér.
El nem mozdul ablak elől,
csodálja a szép tájat,
hófehérbe borult fákat,
fel - fel bukkanó vadat.
Zúzmara a fák ágain,
hintáznak most a szélben,
egyik - másik nagyot huppan,
földet ér nagy morcosan.
Kis kutyája izeg - mozog,
kimenne már szívesen,
felveszi hát nagy bundáját,
indulnak az erdőbe.
Szánkója már megpakolva,
vastag kötél, kis balta,
fenyőfáért indulnak ma,
mindjárt itt a Jézuska.
Játszanak ők kutyusával,
jókat nevet Elemér,
elvész a nagy hóbuckában,
kis kutyája, kis Csibész.
Nincs már messze kiszemelt fa,
hancúrozva érnek oda,
előkerül most a balta,
nekifognak a munkának.
Fenyő tőnél Csibész kutya,
hófelhőket kapargat,
Elemér a kis baltával,
jó nagyokat oda csap.
Hamar kint van a kis fenyő,
felkerül a szánkóra,
megkötözve fekszik rajta,
így bizony el nem marad.
Elindulnak a szánkóval,
sietnek ők most haza,
sötét felhők fenn az égen,
havazás már közeleg.
csak a kályha duruzsol,
ontja áldott melegét,
melegszik bent Elemér.
El nem mozdul ablak elől,
csodálja a szép tájat,
hófehérbe borult fákat,
fel - fel bukkanó vadat.
Zúzmara a fák ágain,
hintáznak most a szélben,
egyik - másik nagyot huppan,
földet ér nagy morcosan.
Kis kutyája izeg - mozog,
kimenne már szívesen,
felveszi hát nagy bundáját,
indulnak az erdőbe.
Szánkója már megpakolva,
vastag kötél, kis balta,
fenyőfáért indulnak ma,
mindjárt itt a Jézuska.
Játszanak ők kutyusával,
jókat nevet Elemér,
elvész a nagy hóbuckában,
kis kutyája, kis Csibész.
Nincs már messze kiszemelt fa,
hancúrozva érnek oda,
előkerül most a balta,
nekifognak a munkának.
Fenyő tőnél Csibész kutya,
hófelhőket kapargat,
Elemér a kis baltával,
jó nagyokat oda csap.
Hamar kint van a kis fenyő,
felkerül a szánkóra,
megkötözve fekszik rajta,
így bizony el nem marad.
Elindulnak a szánkóval,
sietnek ők most haza,
sötét felhők fenn az égen,
havazás már közeleg.
Minden változik... adventi hetek...
attól igazik, hogy voltam gyerek,
s a jelent lélekből díszítgetem.
Átélt és örökölt töredékek.
Emlék-tarka csokrom
ilyenkor kibontom
lassan és türelmesen.
Nem tudom, mi volt az ajándék,
már csak az örömre emlékszem...
csillogó szemekre,
s itt szívem táján a melegre,
ami túláradó, de békés.
Míg idézem, átsimogatom...
meg is érintem a jelenben,
hiszen van egymásra figyelés,
itt visszhangra lel szívverésem.ű
Szeretetem koszorú,
örökzöld ölelés,
mely boldog és szomorú,
mint maga a létezés...
eredőn emberi...
attól igazik, hogy voltam gyerek,
s a jelent lélekből díszítgetem.
Átélt és örökölt töredékek.
Emlék-tarka csokrom
ilyenkor kibontom
lassan és türelmesen.
Nem tudom, mi volt az ajándék,
már csak az örömre emlékszem...
csillogó szemekre,
s itt szívem táján a melegre,
ami túláradó, de békés.
Míg idézem, átsimogatom...
meg is érintem a jelenben,
hiszen van egymásra figyelés,
itt visszhangra lel szívverésem.ű
Szeretetem koszorú,
örökzöld ölelés,
mely boldog és szomorú,
mint maga a létezés...
eredőn emberi...
