(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést,
Ezzel megkezdte ellenem a végső semmisítést…
Kiáradt a semmim, bőgve törte át a kerítést…

Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon,
Ráérősen nézelődők, a legelésző barmokon…
Kellemetlen érzéssel, csak sunyva, ülök a partomon.
*

(Septolet)
Mi lesz?
Vész lesz?
Kerítésem lesz?

Semmim szétfolyt!
Nem vágyok tébolyt,
Forgópisztolyt,
Esetleg könyvmolyt.
*

(Anaforás, 10 szavas duó)
Ember, saját partján ücsörögve bámul,
Eme áradást végignézve, bambán ámul…

Elkelne nekem, közéjük menni, legelészni,
Eltelne az idő… végére elenyészni…
*
A hogyan? Továbbra sem jut eszembe semmi!
A hegytől, elmenekülni?

Az semmi; nincs hegy, csak árterület…
Fölöttem, már dől feszület!

Vecsés, 2019. szeptember 20. – Kustra Ferenc – 10 szavasból, a duó –t én fejlesztettem tovább a sedoka elvisége alapján! Mind a kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből.

Őrület, hogy mily’ peches az élet,
Hiába látogatom karácsonyi miséket…

Van nekem is lekötöző láncom,
Ettől nem erősödik szabadság álmom.
*

Olyan vagyok, mint a Tisza,
Minek nem volt elég partja.

Hevesen eltépte a láncot,
Én is akartam ezt a vircsaftot.
*

A Tiszának olyan könnyen ment,
Én is gyűrőm a lehetetlent.

Nálam partom is magas,
Vágyam olyan, mint öreg fa, odvas.
*

Ahogy öregszem, őrületet kell legyőznöm,
Közben minden körülményem vadul fékezőm.

Öregség, egyáltalán nem segíti haladást,
Hiába dicsérik egyesek, mint csodást.

Vecsés, 2019. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – 10 szavas duó csokor! Íródott sedoka eszmeiségben = a Sedoka két katauta -ból álló, sértetlen vers, ugyanazt a témát kezelik, különböző perspektívákból.

Értett a szavakhoz
ha kifejezte magát.
Soha sem tagadta
hogy kedveli a cicát.

Több ötlete volt mint
legtöbb más írónak.
Stílusa úgy siklott
mint a versenycsónak.

Nem hátrált semmitől,
és Párizsban publikált.
Tiltott könyveivel
egyedién kiállt.

Az életet úgy falta
Mint kit a sors fenntart.
Ötször házasodott
Mire végre meghalt.

A mindig őszinte nem igazán hódol
A konvencióknak, hanem másként módol.
Ha még ráadásul fölényes mestere
A szónak, akkor ez lehet a fegyvere.

Aki mestere a tollforgatásnak
És fölényes mestere is a szónak,
Nem igazán kényszerül kész stílustémákat
Mankónak alkalmazni... meg üres szavakat.

Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József

Tűnő napsütés még szétterül a tájon,
Ez már nem sokat szárít… vályogtéglákon.
Kevéske meleg beborít utoljára,
Ha több nem is, nekünk ennyi jut még mára.

Már egyre kevesebb látni, az égszínkék eget,
Helyette látjuk, takaró sötétes fellegeket.
Azért, mert még, néha melegek a nappalok,
Este már ősz van, hűvösülnek az alkonyok.

Éj halkan kattogva épül be, ég végtelenébe,
Visszhangként hívnak a harangok az esti misére.
Nyár az ősszel ilyenkor tájt nagyot paroláz
De a gyengülő nyár, erőtlen, nem zaboláz.

Augusztusban a nyár készül, a start vonalhoz áll
Mert majd nekilódul, elmegy, szavunk majd’ eláll.
Hajnalra, már nedves pára telepedik a tájra,
Kertben, már nincsen szükség új ültetésre, virágra…

A lesodort falevélnek nincsen nyugta,
Mert a viharos szél vadul tovább fújja,
Nem hagyja neki, hogy oly’ békés avar legyen,
Sodródik, nem tud uralkodni fergetegen.

Elhervadnak a kerti virágok
S ottan maradnak a szár-kórók.
Míg a hó le nem esik, ez mementó,
Tartana még kis nyár, az lenne a jó!

Vecsés, 2013. január 28. - Kustra Ferenc József