Natúr sorok a karácsonyról…

Mázas álarc mi
Takarja ünnepeket.
Ajándék… legyen!
*
Elvadult világ…
Szeretethiány, csak dúl!
Csak külcsín számít!
*
Hűlő vacsora.
Közben kong a gong óra!
Okos telefon…
*
Nincs fenyőillat!
Ma már fenyő műanyag…
Pohár szomorú.
*
Ajándék cipő
Kínai és műanyag…
Láb belerothad…
*
Hallik, zúg harang,
De ez már nem a régi…
Jóra, vágy szívben.
*
Tél, fagyos, jeges.
Számla… annyi pénz nincsen!
Csak a múlt éltet.

Vecsés, 2022 dec. 11. – Kustra Ferenc József - íródott; senrjú csokorban a reális hétköznapokról.

Éjszaka

Szürkületes átmenetben,
hold sugara rámragyog.
Fényét szórja esti csendre,
ásítozva andalog.

Feltekintek, nézve-nézem,
mily csodás az éjszaka.
Ámulata rabul ejtő,
égi fények sugara.

Csillagoknak lüktetését
hallgatózva hallgatom,
s gondolatban gondolázva
hosszan, mélyen álmodom.

...karcolatok az életedben
leíróan, képletekben!

Mozzanatok az érthetetlen
értelemben.
Sóhajokban, félelemben.
Szembogárban, kézjegyekben.

Álarcosak az érthetetlen
értelemben.
Alkonyokban, rejtjelekben.
Porokban, tengerekben.

Szeretők az érthetetlen
életekben.
Megrészegült szerelemben,
élet-adó érzelemben.

Csillagokban az érthetetlen
végtelenben.
Nyomot hagyni emberekben, emlékekben, életekben...

...örökké a végtelenben!

Szerepben... világi terekben.
Keresztben... világi keretben.
Feledtem... világi felekben.
Mederben a világi sebekben.

Lélekben a szellemi sikerben.
Érdekben a szellemi kezekben.
Sötétben a szellemi szerekben.
Fényekben a szellemi kéregben.

Fohászban... isteni szikrában.
Átokban... isteni mázokban.
Markokban... isteni pátoszban.
Imákban az isteni világban!

Tudatodban, alattidban,
örökké... a vágyaidban.
Pillanatok összessége,
szívdaloknak épp-rezgése.

Sóhajoknak poétája,
emlékeknek képkockája.
Rezdülésed lét-képzése,
lelkületed fényjelzése.

Tudatodban, alattidban,
örökké... az álmaidban.
Kóricálva, szemfülesen.
Hallgatózva kényelmesen.

Látva színezd, hallva érezd...
... s emlékekből megidézed!