Nagypapámnak volt ilyen nagyon kérges a tenyere…
Nyakamon látszik öreg inak logó erezete…
Lábaim, már nem akarnak felvinni az első emeletre…
A finom vitaminbombák, számból kihullnak a kerevetre…

Ha kis-csajt látok utcán, jut eszembe, jó családból való-e,
És ha harmincast látok, azon meditálok, végre anya-e?
No, nem én változtam meg, de az élet ennél többet enged-e?

Öreg csont, nem vén csont, de hetvenfelé, öregúr mi lenne más?
Ebbe a korban, már kevésbé érdekel a nyitott dekoltázs.
Ha enni akarok, fogsort is kell csináltatni, nagy pénzért,
Persze, minek, húsra nem telik, de még megyek a kenyérért.
Ember legyen okos és ne legyen öregen képmutató,
Vége lassan… élet leírja, ez nem a postán maradó!

Ráncok csak gyűlnek, lábam egyre nehezül,
Mit várhatok… itt már ember lemerevül,
Nincs oly', hogy innen sietve elmenekül…

Életem elején volt nekem bölcsődal,
Végállomásomon lesz… cifra ravatal.

Vecsés, 2015. január 22. – Kustra Ferenc József – Íródott: önéletrajzi írásként.

Arccal előre,
Az élet, nem néz hátra.
Múlt-uszályt visszük…
*
Jelen rabja vagy,
Akár akarod… bár nem…
Kételyek és vész.
*
Van, kinek hintójába villám van befogva.
Enyém, a szamaras szegény ember kordéja.
A szerencsém még ilyen kordén sem közeleg,
Nekem minden csak összekuszált egyveleg.
*
Csorbult remények…
Hevük, már elenyészett.
Hű emlékezet.
*
A sors kötőfék…
A vágyak önfeledtek.
Jövőnk szárnyalás.

Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.

Színes lélek-foton
Kitárt ablakomon
Áramlik.
Hozzád repül innen,
Téged erősítsen...
Szeretet.
Megfeszült gondolat
Szorítja torkomat.
Hiányzol!
Távolság...karma tép,
A nap hiába szép.
Fájdalmas!
Te vagy másik felem,
Ha nem lehetsz velem...
Gyötrelem!
Várom már...érkezzél,
Múljon a hideg tél.
Felhevíts!

Dunatőkés, 2024. április 15.

Növényeknek,
Állatseregnek,
embereknek...

Elfolyik lassan létleve.
Dúl világnak keserve,
Földanya meggyötörve.
Harmónia romba döntve.
*
Múló esztendők...
Tervezett vérfürdők...
Tömött temetők...

Profitnak éhsége
Elitnek burkolt betegsége...
Csillapíthatatlan!
Hatalomvágy gyógyíthatatlan!
*
Véres eszköz...
Utazás ördöghöz,
Pusztuló földhöz.

Életet béke terem.
Fegyverem
Szóban lelem.
Istenben reményem.

Dunatőkés, 2024. április 10.

Ámor víg hangja
Messzire száll a tájon.
Párhívogató!
Idő van - fészekrakó.
Lesz benne egypár lakó.

Sok madár csábít,
Daluk színezett ős-vágy.
Szerelem-forrás!
Élő rendje világnak,
Példa helyes iránynak.

Párban szép a lét.
Az utód nemi ösztön.
Élet gyökere!
A hím és nős lény násza
Jog...lét-fennmaradásra.

Isten áldása
Égi, földre szállt angyal.
Törvényt fogantat!
Természetnek menny-virág,
Tovább folyik a világ!

Dunatőkés, 2024. április 8.