Úgy hiányzol mint tengernek a napfény
vagy mint a dombok közt csörtető patak,
melynek tükrében lágyan elmerengve
habjai között fürdik meg a nap.
Úgy hiányzol mint fák alatt az árnyék
melynek tövében néma csend honol
és mégis:mégis hiába kereslek
égen és földön,nem látlak sehol.
Úgy hiányzol mint tengernek a napfény ,
vagy az ereimben lüktető erő
mely halk sóhajtással távozik a széllel
s nem tudok mást,csak sírva ébredni föl.
Most is kereslek,egyre csak kutatlak
bár egyre messzebb visz a száguldó idő,
hiába tagadod:titkon te is érzed,
nélkülem többé te sem vagy erős.
Ködbe burkolóznak
a hatalmas ormok,
ahova feljutni
oly nagyszerű dolog.
Fentről a magasból
hogyha letekintesz,
lélegzeted eláll,
oly gyönyörű táj ez.
Óriási fenyők
amerre csak nézel,
susognak teneked
fülednek sem hiszel.
A Csorba tónál is
álljál meg egy kicsit,
megláthatod ott a
tájnak szépségeit.
A hegy belsejében
pompás barlang bújik,
cseppkövek csillognak,
ott csoda rejtőzik.
A sok szépség láttán
jó érzés tölt majd el,
találkozhattál a
csodás természettel.
a hatalmas ormok,
ahova feljutni
oly nagyszerű dolog.
Fentről a magasból
hogyha letekintesz,
lélegzeted eláll,
oly gyönyörű táj ez.
Óriási fenyők
amerre csak nézel,
susognak teneked
fülednek sem hiszel.
A Csorba tónál is
álljál meg egy kicsit,
megláthatod ott a
tájnak szépségeit.
A hegy belsejében
pompás barlang bújik,
cseppkövek csillognak,
ott csoda rejtőzik.
A sok szépség láttán
jó érzés tölt majd el,
találkozhattál a
csodás természettel.
én csak érted élek s nem törődöm mással
néked áldozom egész életem
mit törődöm a hamvas ifjúsággal
ha te velem vagy édes gyermekem.
erőm fogytán van,s gyönge már a lábam
de ha téged lát új erőre kap,
és ha szemed boldog csillogását látom
még a sötét felhők sem aggasztanak.
melletted állok,betakarlak lágyan,
elnézem ahogy itt szundikálsz
és amint halvány arcodat szemlélem
megpihen rajta egy fáradt fénysugár.
Ha úgy érzed hogy fáj az élet,s minden veszve van
ne szégyellj könnyet ejteni,csak sírj,sírd ki magad.
ha romba dőltek álmaid,s reményed elhagyott
s tán segíteni nem tudok,de ott leszek,.tudod.
fejed vállamra hajthatod, s együtt sírok veled,
én felszárítom könnyeid,mint apró gyöngyszemet.
Míg mosolyt látok arcodon a könnycseppek helyett
mi együtt sírunk,nevetünk,hisz ott leszek veled.
Mikor a Kelet,
jön felém és szárnyal.
Várom és látnom kell
röppenő szárnyad!
Amikor a Dél,
elkábítva éget.
Csábító a vágy,
hogy elégjek érted!
Mikor a Nyugat,
leereszti szárnyát.
Látom a Kelet
árnyékos játékát.
Amikor az Észak,
közelít és támad.
Csodás élményekkel,
újra Téged várlak!

Értékelés 

